Hogyan egyeztethető össze a tudomány és a hit?

Egyetemi bibliakör, 2020. szeptember 22.
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

      

 

Ezzel a két képpel szeretném illusztrálni azt, hogy a saját életemben hogyan volt összeegyeztethető a tudomány és a hit. A baloldali kép az 1999-ben megjelent kutatásmódszertani könyvünk címlapja. A könyvhöz egy tekintélyes tudós festményét kerestem, és így bukkantam rá a címlapképre. A jobboldali kép ugyanezt a képet ábrázolja -- ahogyan húsz évvel később, 2019-ben tekintettem rá. Ekkor döbbentem ugyanis rá arra, hogy Domenico Ghirlandaio festménye Szent Jeromost ábrázolja a közben, ahogyan a Szentírást fordítja latinra. Valahol ez a történet a számomra egy igen személyes és mély példája annak, hogy mennyire jól összeegyeztethető a tudomány és a hit az ember életében. Erről szólt az első egyetemi bibliakör is.

 

A szorgalmi időszakban kéthetente, a felsőoktatásban tanuló diákoknak (oktatóiknak), illetve a felsőoktatásba készülő középiskolásoknak szervezett bibliakörök első alkalmát 2020. szeptember 22-én, kedden 18 órától tartottuk, a vírusjárvány miatt a Zoom alkalmazás segítségével, on-line formában. A téma: Hogyan egyeztethető össze a tudomány és a hit -- a 139. zsoltár, Péld 8, 1Móz 3 és 1Kir 3 alapján volt. A bibliakör gondolati vázlata és összefoglalása innen tölthető le. A témával kapcsolatos, a Vigília 2020. júliusi számában megjelent cikkem innen. Szeretettel bátorítom az Olvasókat a hozzászólásokra! Aki a következő alkalomra be akar jelentkezni, írjon az egyetemi.bibliakor@gmail.com email címre.

 

Hozzászólások

Az emberi ("földi", "testi") perspektívából közelítő, pusztán az agyunk által befogadható világot számításba vevő (ahogy a nagyon inspiráló jegyzetben szerepel: egydimenziós) megismerés ("tudomány") mindig töredékes és tökéletlen marad, előbb-utóbb eljut a saját határaihoz (minél hamarabb, annál jobb). A természetfeletti - hit által történő - befogadása, a bizalom és az engedelmesség viszont képessé tesz a lényeg megragadására és a teremtett világ titkainak kifürkészésére (vö. Bennünk Krisztus értelme van, 1 Kor 2,16). Mint mindennek, a tudománynak is csak így van bármiféle értelme és tényleges haszna.

Mindig furcsállottam, ha a spiritualitást és a 'tudomány' azaz a racionalitást szembe állították. Ez szerintem talán abból a vulgáris megközelítésből eredhet, hogy Isten a nagy szakállas bácsi valahol a felhők felett trónol és a (szovjet) űrrakéták már jártak ott és nem találkoztak ilyen jelenséggel, tehát megdöntötte a tudomány a 'nép ópiumát'.  De a tudomány és a spiritualitás teljesen másról szól. A tudomány, a logikus emberi értelem, a külső világot kutatja korlátozott  kétkedő és érvelő lehetőségeivel, míg a spiritualitás a belső világhoz a teljességhez próbál közelebb kerülni, olyan kérdésekhez, hogy "hogyan lehetünk boldogok?", "miért vagyunk a világon, van-e valami feladatunk itt?". Ezeket a kérdéseket a tudomány fel sem teszi, nemhogy válaszolni tudna rájuk. A spiritualitás eszköze a hit, amely nélkülözi az értelmet, sőt az értelem befolyását akarja korlátozni, elismerve annak létjogosultságát. (Bár találkozhatunk bizonyos 'észérvekkel' amely a hitet próbálja erősíteni, de szerintem sikertelenül.) A teremtett fizikai világba születtünk, ahol együtt létezik és ki is egészíti egymást a külső és belső világ. A belső világ az ami vezérli a külsőt, Ezt ne felejtsük el, de tagadni a tudomány szerepét, hasznát az ember életében olyan, mint kritizálni Isten teremtését, mert ő adta és inspirálja a tudomány embereit is. 

Nagyon köszönöm az eddigi hozzászólásokat a tudomány és a hit kapcsolatához. Igen örültem annak, hogy a hozzászólók is kiegyensúlyozottan látják mindkettő gazdagító szerepét az emberi életben. Korunk a szélsőséges, tőmondatos értékelések kora lett. Ne dőljünk be ennek a trendnek! Kényszerítsük rá magunkat arra, hogy hagyjunk időt (és csendes nyugalmat) a dolgok alapos átgondolására (át-érzésére). Erre tanít bennünket a tudomány -- és erre tanít bennünket a hit is, hogyha igazán megnyílunk a tartalmai felé.