Miért szokták megismételni az igeszakasz utolsó előtti mondatát az utolsó mondat után? Miért nem elmezavar az, hogy Malakiás könyve így kezdődik: „Fenyegető jövendölés: Szeretlek benneteket – mondja az ÚR”. Ki és mikor panaszkodott azért Izráel királyának, mert a szomszédasszony nem akarta megfőzni és megenni vele a saját fiát, mint ahogyan tette az övével? Miért lehet egyszerre igaz az, hogy Isten az atyák szívét a fiakhoz téríti és a fiakét az atyákhoz, és az is, hogy Jézus meghasonlást hoz az atyák és a fiak között? Melyek azok az ígéretek, amelyek örök életet ígérnek nekünk? Mi lesz ránk igaz, ha mindezt a saját életünkben való megtapasztalásként éljük át? Erről szólt a vasárnap tartott istentiszteletünk igeszakasza (Mal 3,22-24) és az igehirdetés. Az igehirdetést itt lehet meghallgatni és a szövegét innen lehet elolvasásra letölteni. A következő istentisztelet advent első vasárnapján, december 3-án 18 órakor lesz a MEÖT székházban. Az adventi istentiszteleteken egy nagyon szép tematikus igehirdetés sorozatot fogok tartani (3-án az ember alázatáról beszélgetünk, 10-én taizéi imaest lesz, 17-én pedig Jézus alázatával fejezzük be). Szeretettel várunk minden (különösen a felsőoktatásban tanuló vagy oda készülő középiskolás) érdeklődőt!