Mikor érkezik el a dolgok ideje?

Gondolatok arról, hogy mikor van kizökkenve, és mikor kerül a helyére az idő

 

1. Mi minden bajunk van a saját időnkkel? Az idővel erős hadakozásban vagyunk. Mindent meg tudnánk tenni azért, hogy jobban teljen – és mindent meg tudnánk tenni azért, hogy ne teljen annyira. Századunkra felpörgött az idő. Semmire nem jut belőle igazán. A rohanó perc urából szolgájává lettünk. Némelyikünk a múltjában él, mások meg a vágyott jövő után rohannak. Egyetlen dolog marad ki az életünkből: a most. Így aztán leélünk akár egy egész életet a nélkül, hogy éltünk volna benne – úgy igazán – egyetlen pillanatot. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Hogyan lehet uralni az időt? Az idő nem ellenség, hanem barát. Az idő barátságának a megszerzéséhez persze változnunk kell. El kell tudni fogadnunk azt, ami történik velünk. Türelmesen, figyelmesen. Így lehet a pillanatból örökkévalóság, így lehet a rohanásból időtlenség, és így lehet a kevés – elég. Amikor ez az írás majd megjelenik, éppen elkezdődik a böjt. Mi lenne, ha az idén idő-böjtöt fogadnánk? Kipróbálnánk azt, hogy milyen kevesebbet tenni – de azt mélyebben? (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt..)

 

3. Mikor kerül a helyére az idő? Akkor kerekedik ki az idő, amikor megérezhetjük, hogy milyen Isten ideje. Akkor válunk az idő igazi urává, ha nem a saját nézőpontunkból éljük meg az időt, hanem Isten nézőpontját kérjük Tőle. Mit jelent ez a mindennapokban? Nem akkor van itt az ideje valaminek, amikor mi úgy véljük, hogy azt meg kell tenni. Akkor van itt az ideje valaminek, amikor az az idő eljön, amikor azt meg kell tenni. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt..)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Rendes tagi székfoglaló előadás a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében

(Mt 12,41-42; 1Móz 3,6; Lk 10,41-42; 1Jn 4,8b)

 

       

2020. február 11-én tartottam meg akadémiai rendes tagi székfoglaló előadásomat a Magyar Tudományos Akadémia szinte zsúfolásig megtelt Dísztermében. Az előadás video-ja itt tekinthető meg https://youtu.be/leQaejm9e2c. Ábrák és fotók itt találhatóak: https://www.linkgroup.hu/lectures_rec.php#2020-H. Az előadás 2-38 perce egy tudományos előadás. Az előadás első percét és utolsó 14 percét sokan igehirdetésnek nevezték az alábbi bibliai igék alapján: Mt 12,41-42; 1Móz 3,6; Lk 10,41-42; 1Jn 4,8b. Köszönöm, ha megnézi az előadás video-ját. Az előadás szövege innen tölthető le.

 

Hogyan keletkezik az innováció a társadalom hálózataiban – és az egyházban?

Gondolatok innovációszegény korunkról és a szeretethálózatokról

 

1. Miért élünk innovációszegény korban? Méghogy innovációszegény korban élnénk??? Most előzi meg a mesterséges intelligencia az emberi agyat. Sokan jósolják, hogy hamarosan beköszönt a végtelen sebességre felpörgött innováció kora, a szingularitás. Nem az innováció mennyiségével van a baj. Az innováció iránya tévedt el végzetesen. Szinte semmilyen közgondolkodás nem folyik a befelé való növekedés lehetőségeiről, egy "katasztrófa-utáni emberiség" túlélési esélyeiről és az erre való felkészülés módozatairól. Pedig ez lenne az igazi innováció. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Hogyan keletkezik az innováció a társadalom hálózataiban? Semmiképpen sem ott, ahol a "pörgés" van. A társadalmi hálózatok közepe, magja azokat az "innovációs ötleteket" szajkózza, amelyek a nagy kommunikációs visszhang-kamrákban (echo-chamber) újabb és újabb önerősítést kap. A sűrű hálózatos összekötöttség csoportkonformitást szül. Minden komplex rendszerben (a fehérjéktől a sejteken át az agyig) az innováció a rendszer széléről, a perifériáról érkezik. Az igazi innováció nem az addigi kényelmünket növeli, hanem kilök a komfortzónánkból. Azaz nem a szerint kellene kutatni az eldugottabbnál eldugottabb helyeken megszülető ötleteket, hogy melyek közülük a "hasznosak", "olcsók", "kényelmesek", "nagy piacot teremtőek", stb., hanem a szerint, hogy melyek azok, amelyek egy sokkal radikálisabb életmódváltásra kényszerítenek rá minket, mint bármelyik többi. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Miért fontosak a szeretethálózatok az innovációban? Hogyan tudjuk beengedni a perifériának a komfortzónánkból minket kikergető, nagyon nemszeretem elképzeléseit a társadalmi közgondolkodás közepére? Ehhez már nem elég a merev, hierarchikus társadalmi struktúrák fellazítása, ugyanis nem a társadalmat, hanem saját magunkat kell átformálni gyökeresen. Föld-konform emberekké kell válnunk. Nem szabad a saját szemünkkel nézni tovább a világot. A teremtő Isten, a Jó Pásztor szemével kell, hogy nézzük a Földet – annak minden részét értéknek tartva. Ehhez szeretetre van szükség. SOK szeretetre. Eljött az a kor, ahol a prófétákat nem megkövezni, hanem szeretni kell. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

4. Hogyan keletkezik az innováció az egyházban? Egy alapjaiban félrecsúszott technológiai rendszert nem lehet ugyanabból a technológiából eredő újításokkal helyrepofozni. Ilyenkor kell az "Emberiség 2.0" verzió. Volt már valaki, aki ezt a tanításával, életpéldájával és kereszthalálával lehetővé tette. Csaknem pontosan kétezer évvel ezelőtt... Éppen ezért válik létfontosságúvá az egyház abban a megújulásban, ami egy új, Föld-konform önmagunkhoz minket elvezet. Ahhoz azonban, hogy az egyház ebben a megújulásban kellőképpen segíteni tudjon, saját magának is meg kell újulnia. Honnan jöhetnek a megújulás forrásai az egyházon belül? Elsőként a szeretethálózatból. És itt van egy óriási különbség, ami a lényeg: az igazi szeretethálózat nem a közöttünk, emberek közötti szeretet hálózata. Az igazi szeretethálózat kimeríthetetlen forrása Isten szeretete és a Szentháromság szeretetkapcsolatának ereje. Ebből táplálkozik, ezt adja tovább a Szentlélek erejével a helyén lévő egyház. Mi segíti az egyházat mindebben, a lényeg lényegén, a kegyelmen kívül? Hát pontosan az a periféria, amelyről ez az egész írás szólt. Mind Benedek pápa, mind Ferenc pápa egyformán úgy látja, hogy a periféria tudja megújítani az egyházat. Benedek pápa a kreatív, világító kis keresztény közösségek erejéről beszél. Ferenc pápa a déli félteke egyházának felfelé ívelő példáját emeli ki. Mindkettő az a periféria, ahonnan Jézus Krisztus igazi innovációja betörhet a centrumba – és ezzel együtt a mi lelkünk közepébe is. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mikor nincs, és mikor van az Ige a helyén?

Gondolatok arról, hogy mikor kerül a helyére az Ige az életünkben, és mire képes a helyére került Ige?

 

1. Mikor nincs a helyén az Ige? Nem a helyére kerül Isten Igéje, ha horoszkópként olvassuk az Útmutató napi igéjét, avagy választ keresve valamely konkrét kérdésünkre, felütjük a Bibliát, és elhamarkodottan, szó szerint értelmezzük az első Igét, amit meglátunk, úgy gondolván, hogy "ezt mondja nekünk aznap Isten". Nem érezzük meg az Ige erejét akkor sem igazán, ha soha nem olvastuk még el a Szentírás egészét. Nem nyílunk meg az Ige tartalmára, ha nem helyezzük el magunkat az elolvasása előtt Isten jelenlétében, Isten terében, Jézus kegyelmes szeretetében és a Szentlélek erejében. Nem tudjuk teljesen befogadni az Igét, ha csak olvassuk. Hallanunk is kell. Szokjunk rá arra, hogy az Igét olvassuk hangosan fel, és ne csak el. Hallgassuk az Igét istentiszteleten, a hívők közösségében. Az igehirdető, a sok lélek rezdülése, a liturgia elemei, az ének és az imák sokkalta több esélyt teremtenek, mint mi saját magunk. Adjunk meg minél több esélyt az Igének, hogy megzendülhessen bennünk, hogy a helyére kerülhessen! Saját magunknak adunk ezzel esélyt, mert azért adta az Igét az Isten, hogy keresse a helyét ebben a világban, a mi életünkben. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Mikor van az Ige a helyén az életünkben, a lelkünkben? Salamon király példabeszédei egy szép képet adnak nekünk arról, hogy milyen a helyére került Ige: "Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige." (Péld 25,11) Milyen nehéz lehet az Ige, ha egy aranyalmának képzeljük el? Egy szép alma kb. negyed liter térfogatú. Negyed liter arany öt kiló. Miért ilyen súlyos az Ige? Az Ige Isten megjelenése a világban. Minden Ige a Teljességet koncentrálja magába. Az Ige Isten teremtő erejét hordozza. Ez a teremtő erő korlátlan: összehajthatja akár palástként is az eget (Zsid 1,12). Az Ige olyan, mint a kő. De nem ám akármilyen kő! Az Ige pontosan az a kő, amelyet Isten a világ közepébe helyezett el: a Szegletkő, a testté lett Ige. A Szegletkő, Jézus Krisztus, a beleütközés köve (Róm 9,32; Károli-fordítás). Mikor van az Ige a helyén? Akkor, ha a szívünk közepébe érkezett meg – az ezüsttányéron. Az ezüsttányér: maga a Szentlélek. Ha a Szentlélekre nyitottan fogadjuk be az Igét – akkor került oda, ahova azt Isten szánta, oda, ahol Jézus lakik: a szívünkbe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mire képes a helyére került Ige? Az Atyától elindult Ige Jézus keresztáldozatának a kegyelmével az Ige befogadására megtisztított szívünkbe került a Szentlélek által. Végre a helyén van! Elégedettek lehetünk-e ezzel? Nem. Ha már befogadtuk az Igét, hagyni kell, hogy munkálkodjék bennünk. Történik azonban még valami. Az Ige nem nyugszik meg bennünk: át kell adnunk másoknak. Hol lesz az Ige a helyén? A testvéreink szívében. Az Ige végre a helyére került: közös kincsünkké vált. Vége van-e az Ige vándorútjának ezzel? Nem! Még mindig nem! Mire képes a helyére került Ige? "Az ige kőszálként megáll, megszégyenül, ki bántja." (EÉ 254). Az Ige a mi teremtő Atyánk és megváltó Urunk jele ebben a világban, amelyre, mint kősziklára, a házunkat mi mindannyian bizton építhetjük. Az Igére épült ház az Atya Háza, amelyben mi mind örök szállásra találunk. Ide, az Atya Házába vezet minket vissza az Ige, Jézus Krisztuson, az Ajtón (Jn 10,9a) keresztül. Így tér oda vissza az Ige, ahonnan elindult: az Atyához, de nem üresen, hanem mindannyiunkkal, Urunk egész nyájával együtt – Örökre. Halleluja! Ámen. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás  csatornájára