A Csend mélységei

Adventi gondolatok Isten állandóságáról
Printer-friendly version / Nyomtatóbarát változatPrinter-friendly version / Nyomtatóbarát változat

1. Hányféleképpen önt el bennünket a zaj? A világ zaja a legtöbbünket azért zavar, mert nem hagyja érvényesülni a mi saját zajunkat... A saját, kiabáló lármánk pontosan a Mindenségtől zár el minket, amelynek az üzenete csak a Csendben válik hallhatóvá. A magunkra erőltetett, hamis csendnek nagyon sok formája van: a tevékenység-csend, az öncél-csend, az önálló-valóság-csend... (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Mindenség lényege a Csend. Gondolatok Isten állandóságáról. Az írásaimban nagy különbség van a csend és a Csend között. A kisbetűs csendet mi határozzuk meg, és mi töltjük be. A nagybetűs Csend Isten létezési formája, amellyel megajándékoz minket, ha alázattal kérjük és befogadjuk Őt. Isten Csendje Isten állandóságának és Isten minden létező bonyolultságon túlmutató egyszerű tisztaságának a számunkra is megélhető jelképe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A Csend bennünk megszülető mélységei. Lelkünk legbenső kamrája Isten otthona. Ahhoz, hogy ilyen mélyen lehatoljunk saját magunkba, és ott megleljük az Atya Teljességét, teljesen meg kell hogy fosszuk magunkat saját magunktól. Isten Csendjének az eléréséhez segít a magány, azonban Isten Csendje megvéd mindentől, és kirobbant minket a magányunkból a szeretet terjesztésébe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 


 

Bevezetés. Advent első vasárnapjára jelenik meg ez az írás. Az egyházi év kezdete az elcsendesedés időszaka. Fontos, hogy esélyt adjunk magunkra arra, hogy bennünk is, és ne csak mellettünk szülessen meg a Jézus. Gondoljuk át, mi minden zaj van az életünkben. Válasszunk ki belőle valamit. Tegyünk azért, hogy ne legyen! Ez a "szegényedés" a legfontosabb gazdagodás az életben. Hadd bíztassam az Olvasókat arra, hogy nézzék meg ennek a blognak az első írását, amely 2017. karácsonyára született. Remélem, hogy a jelenlegi írás is bátorítani fogja Önöket abban, hogy az idei adventet elmélyülten éljék meg.

 

 

1. Hányféleképpen önt el bennünket a zaj?

 

Ebben a korban sokszor panasz tárgya a felgyorsult világ zaja, amely fülsértő, és amely betemet minket. Érdemes ennél a panasznál önvizsgálatot tartani. A világ zaja a legtöbbünket nem azért zavar, mert csendet akarunk helyette. A világ zaja azért zavar, mert nem hagyja érvényesülni a mi saját zajunkat... Vegyük észre, hogy a legnagyobb zaj mi magunk vagyunk saját magunk számára. A saját, kiabáló lármánk pontosan a Mindenségtől zár el minket, amelynek az üzenete csak a Csendben válik hallhatóvá. Isten nem kiabál. Isten csendben van. A Csendben adja át nekünk magát, és – nagy ritkán – a csendben zendül meg a hangja is (amely egyszerű és tömör: Magát megmutató, mindent megvilágosító és mindent betöltő).

 

 

Sokszor megpróbálunk készakarva csendben maradni. Ennek a magunkra erőltetett, hamis csendnek nagyon sok formája van. Hadd idézzem a hamis csend néhány formáját a karthauzi szerzetesek által írt, "A csend útján" című, gyönyörűséges kötetből: "Az első kísértés, hogy tevékenységgé alakítsuk a csendet. Bár ennek a fajta csendnek lehet értéke, valójában az akaratunk megfeszítéséből ered, amely a legkifinomultabb, ám egyben a legkártékonyabb tevékenység. ... További kísértésünk, hogy öncélnak tekintsük a csendet. Úgy képzeljük, hogy a szív imájának, sőt, az egész szemlélődő életnek a csend a végcélja. Ebben az esetben a belső állapotunk a fontos, nem pedig az, hogy szeretettel és nyitottan viszonyuljunk Istenhez. Már nem is imádkozunk, hanem csak önmagunkat szemléljük. ... Hasonló kísértés áldozatai vagyunk, ha önálló valóságként kezeljük a csendet. Mindenünk a csend! Ha elcsitítjuk érzékszerveink, értelmünk, és képzelőerőnk "zaját", igazi öröm lesz úrrá rajtunk, és ennyi elég is nekünk. Semmi egyebet nem keresünk már. Nem vagyunk hajlandók folytatni a keresést. Akadálynak tűnik minden gondolat, amely felbukkan az értelmünkben, még akkor is, ha az Úrral kapcsolatos, vagy közvetlenül tőle ered. Ebben az esetben a csend az egyetlen isteni valóság a számunkra. Már nem imádkozunk. Semmi mást nem teszünk, minthogy a csend nevű bálványunkat farigcsáljuk... Isten egymaga elég. Minden más merő semmi. Az igazi csendben mindig ez, az imádsággal összekapcsolódó alapvető valóság fejeződik ki. Akkor lakozik csend a szívünkben, ha már eltűnt belőle minden tisztátalanság, amely szemben állt az Atya országával. Igazi csend csak a tiszta szívben található, abban, amely hasonlóvá vált Isten szívéhez. Ez a magyarázata annak, hogy a valóban tiszta szív még akkor is tökéletes csendben tud maradni, ha mindenféle tevékenységbe merül, mert semmilyen szempontból nincs ellentétben Istennel."

 


 

2. A Mindenség lényege a Csend. Gondolatok Isten állandóságáról

 

„Mert én, az Úr, meg nem változom.” (Mal 3:6)
"te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy,
késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!"
(Zsolt 86:15)
"gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek (Zsolt 119:47)

 

 

Az írásaimban nagy különbség van a csend és a Csend között. A japán nyelvben két szó is van a piros ceruzára, mert nem mindegy, hogy a pirosnak látszó ceruza külseje piros (condimentum: csend) avagy a pirosan fogó ceruza lényege piros (substantia: Csend). A kisbetűs csendet mi határozzuk meg, és mi töltjük be. A nagybetűs Csend Isten létezési formája, amellyel megajándékoz minket, ha alázattal kérjük és befogadjuk Őt. A Csend Isten hatalmas tere, amelyben elhal az emberi szó. Ebben a tőlünk alázattal megtisztult Csendben tud csak megszólalni Isten szava bennünk. Isten Csendje Isten állandóságának és Isten minden létező bonyolultságon túlmutató egyszerű tisztaságának a számunkra is megélhető jelképe. "A csend útján" így ír erről: „Az ember bonyolult lény, de sajnálatos lenne, ha a bonyolultságainak helyet adna az Istenhez fűződő viszonyában. Az emberrel ellentétben ugyanis Isten maga az egyszerűség. Minél bonyolultabbak vagyunk tehát, annál messzebbre szakadunk Istentől, és minél egyszerűbbek vagyunk, annál közelebb jutunk hozzá.” A Csend az alázatban, a tisztaságban és a szegénységben kiábrázolódó egyszerűség megnyilvánulási formája.

 

Istent sokszor egy kedves idős bácsinak képzeljük el, aki úgy viselkedik mint mi – kicsit jobb kiadásban... Sokan gondolják azt, hogy Isten azért nem hagyja cserben az Ő Útján járó embert, mert ez jótetteink jutalma. Mások azt gondolják, hogy Isten hűsége egy alku eredménye. Mi dicsőítjük Őt, és Ő ezért cserébe nem hagy cserben bennünket. Megint mások úgy gondolják, hogy Isten hűsége egy olyan kötelezettségvállalás eredménye, amelyre a keresztségünk alkalmával került sor. Isten aláírt rólunk egy kötelezvényt, és nem akarja megszegni az adott szavát, mert jellemes. (Érdemes abba belegondolni, hogy Isten ennél sokkal korábban elkötelezte magát értünk: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek" Jer 1:5 ez az ige messze nem csak Jeremiásra vonatkozik...) Ismét mások úgy vélik, hogy Isten azért nem hagy cserben minket, mert Ő ilyen csúnya dolgot nem tesz. Isten számára azonban a jóság nem érdem, hanem állapot. Isten azért nem hagyja cserben az Ő Útján járó embert, mert "Ő az Úr meg nem változik". Mert ha Isten az Ő Útján járó embert le akarná téríteni az Ő Útjáról, akkor Isten Isten ellen cselekedne, amit Isten nem tesz meg, mert akkor a világ fundamentuma dől meg. Mert Isten Istennel örökre ön-azonos marad. (Pontosan ugyanúgy, ahogyan a Csend ön-azonos marad saját magával: sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet belőle.) Isten létéből tehát direktben és megmásíthatatlanul következik, hogy Isten nem hagyja cserben az Ő Útján járó embert, pontosan ugyanúgy, ahogyan Isten teremtő erejéből következik a Szent Lelke zsengéjének életadó ereje, és ahogyan következik Egyszülött Fiának, Jézus Urunknak a megtestesülése, kereszthalála és feltámadása, és ahogyan következik az Örök Élet. Ámen.

 


 

3. A Csend bennünk megszülető mélységei

 

“Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46:11)
"Az imádság nem más, mint Krisztussal Istenben elrejtett lényünk lélegzete.
Annak a misztériumnak a csendje, amely vagyunk."

(A Csend Útján, karthauzi szerzetesek írásai)
"Aki ismeri a csend magányát, és megérzi a hallgatás örömét,
megszabadul a bűntől és a félelemtől és elfogja a Dhamma öröme."
(Dhammapada, 205)

 

 


 

Lelkünk legbenső kamrája Isten otthona. Ebben a kamrában Csend van. Ebbe a bensőnk legmélyén honoló Csendbe csak alázattal, teljesen tisztán és szegényen lehet megérkezni. Ahhoz, hogy ilyen mélyen lehatoljunk saját magunkba, és ott megleljük az Atya Teljességét, teljesen meg kell hogy fosszuk magunkat saját magunktól. Ebben a tökéletes Csendben tudjuk egyedül megtalálni önmagunkat.

 

"Lelkünk belső kamrájában, e védett szentélyben (az új égben és Isten országában) magánynak és csendnek kell uralkodnia. Isten egyedül van önmagával. Az isteni személyek nem zavarják meg e magányt, sőt éppen ők hozzák létre. Az isteni személyeket éltető szeretet elzárja őket mindentől, ami nem Isten. Isten városa ugyan hatalmas, de mindentől el van zárva. Csakis Isten lakozik benne, és Ő minden mindenben. Az imádkozó léleknek meg kell valósítani magában ezt a magányt, s olyannyira el kell telnie vele, hogy teljesen kizárjon minden mást. Az ezt követően kibontakozó beszélgetés maga is csak valamiféle csend lehet." (A Csend Útján, karthauzi szerzetesek írásai)

 

Isten Csendjének az eléréséhez segít a magány, de Isten Csendje a magánynak az ellentéte. Isten Csendje nem zár el minket a külső világtól. Éppen ellenkezőleg! Ha elértük Isten Csendjének tisztaságát, ugyanabban a pillanatban részesülünk Isten sugárzó, mindent betöltő szeretetéből, Isten dicsőségéből is. Ez a szeretet kiárad belőlünk, és megelevenít másokat is a környezetünkben.

 

Isten Csendje Isten maga. Emiatt Isten Csendje megvéd minket mindentől. Isten Csendjébe képtelen belépni a Gonosz. Ezért van az, ha behúzódunk a szívünk legmélyére, és ott teljes hittel kimondjuk Krisztus nevét: megtisztulunk. (Aki erről többet szeretne olvasni, kattintson ide.)

 

Isten Csendjének elérésében nagyon sok minden segít bennünket. A szemlélődő ima (de az ima bármely formája is) segít nekünk felfedezni a Csendet. Szűz Mária csendes figyelme kibeszélhetetlenül nagy segítő erő. Krisztus Teste, az Eucharisztia, a Csend Teljességének a közepébe repít bele bennünket. Az advent különösen jó időszak arra, hogy növeljük a csendet magunkban egészen addig, ameddig képesek leszünk megérezni a Csend gyönyörűséges érintését.

 


 

Minden kedves Olvasómnak
megtisztulást hozó adventi elcsendesedést kívánok!

 


 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hozzászólások

Néztem és csodálkoztam azon,
Milyen szerencsés vagyok,
Hogy hittel elárasztott szívem,
És csend által betöltött életem van.

I have been watching and wondering at
How fortunate I am
To have a faith-flooded heart
And a silence-fulfilled life.  
 

Sri Chinmoy: 27000 Törekvés-Növény (1970)