1. Emberi fogalmaink a hatalomról. Emberi értelmezésünkben a hatalom a mások feletti uralom és ezzel a saját szabadságom biztosítéka is. A hatalommal rendelkező olyan helyzet, kényszerek, illetve források birtokosa, amelyek megteremtették és legitimálják a hatalmát. A nyugati civilizáció hatalom-fogalma akcionista, amely rövidtávon gondolkodik. Ez a kezelésmód megbukik akkor, amikor olyan komplex rendszerek igazgatásával szembesül, mint amilyen a Föld egésze. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)
2. A hatalom igazi természete. Isten mindenhatósága okafogyottá tesz bármilyen olyan helyzet, avagy forrás meghatározását, amely a hatalmát "legitimálná". Isten szabadsága nem függ a mi tetteinktől. Az időn kívül létező Teljesség nem lehet "akcionista", a rövidtávú gondolkodás a cselekvéséből kizárt. Isten hatalmának a lényege a világot jóra vezérlő Irány megteremtése és megmutatása Isten hatalmas terében. Isten hatalma tehát nem Istenről (Isten szabadságáról, Isten biztonságáról, illetve bármiről, ami Istent jellemzi) szól. Isten hatalma Isten egyik legnagyobb ajándéka a világnak, hogy a világ rendje fennmaradhasson. Isten hatalmának a lényege tehát az életünket lehetővé és jóvá tevő kegyelem, a Gondviselés. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)
3. A Szentháromság hatalma. A hatalom a Szentháromság egészének oszthatatlan tulajdonsága. Ugyanakkor a világot jóra vezérlő irány az az Út, Igazság és Élet, amelyet a Földön Jézus testesített meg az Atya akaratából és dicsőségére, és amelynek felettünk lévő hatalmát az Atya Jézusra ruházta. Jézus tere nagyon sok mindenben átfed az Atya terével: hatalmas, teljes, lenyűgöző és békességes. Ugyanakkor Jézus tere személyes, az ember életét, örömét és szenvedéseit megélt módon ismerő, minket mélyen megértve belénk-látó, szeretetét személy szerint is ránk sugárzó tér. Jézus tere ezen általános, végtelenül szerető és résztvevő megjelenése mellett igen konkrét, végtelenül határozott, nagyon kemény, az emberi értelem számára is egyértelmű tud lenni, amikor az Irányt, az Igazságot, és az egyedül helyes Utat mutatja meg nekünk. Jézus terének ez a konkrét és nagyon célzott megjelenése mintegy az ember számára "értelmezi" az Atya akaratát/hatalmát és ezáltal teljességét, békességét és dicsőségét. Jézus hatalma a követése szükségességének ellenállhatatlan erejében jelentkezik az Őt ismerők számára. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)
Xx Xxxxxx,
xx xxxx x xxxxxxxxxx,
xxxxxxxxxxxxx xxx x xx xxxxx.
Xxxxxx xx x xx xxxxxxxx;
xxxxxx xxx x Xx xxxxxxxx,
xxxx x xxxxxxxx, xxx x xxxxxx xx.
X xx xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxx xxx xxxxxx xx.
Xx xxxxxxx xxx x xx xxxxxxxxxx,
xxxxxxxx xx xx xxxxxxxxxxxx xxxxxxx, x xxx xxxxxxxx xxxxxxxxx.
Xx xx xxxx xxxxxx x xxxxxxxxxx
xx xxxxxxxxx xxx xxxxxx x xxxxxxxxx.
Xxxx Xxxx xx xxxxxx, x xxxxxxx
Bevezető: a július-augusztusi nyári szünet előtti utolsó három írásomban a Szentháromságról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni: a tér/ország, a hatalom/igazság és a dicsőség/szeretet hármasában. Az előző írásomban Isten hatalmas teréről foglaltam össze néhány (töredékes) gondolatot. Isten hatalmas tere nemcsak a Teremtés és a létezés Egésze, hanem egyben a Teljesség megismerésének a kapuja is. Ezen írásomban a hatalom természetéről írok le néhány gondolatot.
1. Emberi fogalmaink a hatalomról
Emberi értelmezésünkben a hatalom a legtöbbször a mások feletti uralmat jelenti. A hatalom a saját szabadságom biztosítéka is, mert a hatalmammal kontrollálni tudom a környezetem egészét, amely szándékaimat ilyenformán nem keresztezi, hanem éppenhogy segíti – a saját szándékaitól függetlenül is engedelmeskedve nekem. A hatalommal rendelkező általában olyan helyzet (pozíció, autoritás), illetve források (kényszerítés, jutalmazás, vagyon, információ, kapcsolatrendszer, profizmus, stb.) birtokosa, amely megteremtette és legitimálja a hatalmát. (A hatalmat legitimáló helyzet és források sok esetben képzetesek/képzeltek is lehetnek.)
A nyugati civilizáció hatalom-fogalma akcionista. Az akcionista hatalom állandó cselekvéskényszerben él: folyamatosan elrendel, avagy átalakít valamit. Az akcionista hatalom csak rövid távon gondolkodik. Az akcionista hatalom látni akarja (lehetőleg azonnal, de minimum a legközelebbi választások előtt) a hatalmának az eredményét. Emiatt a csak évtizedeken, évszázadokon át kifejlődő változásokkal nem foglalkozik. Ez az akcionista szemléletmód megbukik akkor, amikor a Föld elér a komplexitás azon szintjéhez, amelyben az akcionista tettek már a Föld egészének a viselkedését módosítják. Ennek igen szomorú (és igen veszélyes) következményeiről az emberiség hét halálos kísértését összefoglaló korábbi írásomban írtam.
2. A hatalom igazi természete
"Add, hogy imámban ne kérjek semmit,
de annál inkább hallhassalak
és hallgassalak téged."
(Pilinszky János)
A hatalom emberi értelmezésének kulcs-elemei rendre értelmezhetetlenné válnak a hatalom Isteni megnyilvánulása esetén. Az emberi hatalom nagyjából hasonló entitások (emberek) közötti engedelmességi viszonyokat ír le. Isten, mint a Teljesség, természetes módon ismeri minden tettünket és gondolatunkat. Isten mindenhatósága okafogyottá tesz bármilyen olyan helyzet, avagy forrás meghatározását, amely a hatalmát "legitimálná". Isten szabadsága nem függ a mi tetteinktől. Az időn kívül létező Teljesség nem lehet "akcionista", a rövid távú gondolkodás a cselekvéséből kizárt.
Isten hatalmának a lényege a világot jóra vezérlő Irány megteremtése és megmutatása Isten hatalmas terében. Ez az Irány szüli újjá és újjá a Teremtés kibontakozó mozgásában és életében a rendet. Isten hatalma tehát nem Istenről (Isten szabadságáról, Isten biztonságáról, illetve bármiről, ami Istent jellemzi) szól. Isten hatalma Isten egyik legnagyobb ajándéka a világnak, hogy a világ rendje fennmaradhasson. (Isten "kijelenti magát" nekünk, embereknek, és a Teremtésnek és ez a mi példátlan nagy szerencsénk, mert így nem fullad káoszba az életünk és az Élet úgy általában.) Isten hatalmának a lényege tehát az életünket lehetővé és jóvá tevő kegyelem, a Gondviselés.
Isten hatalmát az ember a saját életében vagy felismeri és elfogadja, vagy attól elzárja magát. Ha az egyén elzárja magát Isten hatalmától, akkor ezzel egyben elzárja magát attól is, hogy felismerhesse azt, ami e világnak hasznos. Az ilyen elzárt egyén kikerül a Gondviselés kegyelméből, és Isten akarata – ha szükséges – az ő léte és tettei ellenében fog majd érvényesülni.
Fontos megjegyzés 1: Luther Márton írja, hogy "Az Írás Isten karját olyan erőnek, hatalomnak nevezi, amellyel Ő közvetlenül, a teremtmények közreműködése nélkül hat. Csendben és rejtve működik ez, és csak akkor vehető észre, amikor már végbement. Ez a hatalom, vagyis az Ő karja csak a hit által ismerhető meg." (Magnificat, 1521)
Fontos megjegyzés 2: Ne várjuk, hogy "majd a Gondviselés elrendez mindent". A saját felelősségünket nem lehet Istenre terhelni. Egy példa erre: a Toyota kocsikban régebben beragadt a gázpedál. Ilyenkor a működésképtelen autókhoz szokott magyar vezető kuplungol, üresbe rakja a sebváltót, fékez, stb. Az amerikai áldozatok közül az egyik a száguldó kocsijából hívta a 911-est, és a segélyhívó ügyeletesét arra kérte, hogy imádkozzanak érte. Aztán ütközött egy másik kocsival, felborult, és a tragédiában meghalt négy ember. A beragadt pedálos autó vezetője autópálya-rendőr volt, akit komoly vészhelyzetekre is kiképeztek... Fontos megjegyzés 2a: Ha már hittel, reménnyel és bizalommal belekezdtünk, akkor a Gondviselés segít: Grendorf Péter, az evangélikus lelkészem hívta fel a figyelmemet Józsué könyvében a honfoglalás pillanatának a leírására, a Jordánon való átkelésre: „Amint (…) a ládát vivő papok lába a folyó szélén beleért a vízbe…” – akkor nyílt ketté a víz, mint egy-kor a Vörös Tenger. Nem az történt, hogy először szétnyílt a víz, aztán beleléptek a papok! Előbb bele kell lépni: az Úr iránti teljes bizalommal. Aztán a víz szétnyílik. Ámen.
3. A Szentháromság hatalma
A hatalom (mint ahogyan az ország – Isten fenséges tere, amelyről egy korábbi írásomban már írtam –, és majd a következő írásban részletezett dicsőség is) a Szentháromság egészének oszthatatlan tulajdonsága. Ugyanakkor a világot jóra vezérlő irány az az Út, Igazság és Élet, amelyet a Földön Jézus testesített meg az Atya akaratából és dicsőségére, és amelynek felettünk lévő hatalmát az Atya Jézusra ruházta. Jézus jelenlétének a megérzése a lelket Istengyermekké formáló szeretetközösség. Jézus tere nagyon sok mindenben átfed az Atya terével: hatalmas, teljes, lenyűgöző és békességes. Ugyanakkor Jézus tere személyes, az ember életét, örömét és szenvedéseit megélt módon ismerő, minket mélyen megértve belénk-látó, szeretetét személy szerint is ránk sugárzó tér. Nagyon fontos azonban azt is látni, hogy Jézus tere ezen általános, végtelenül szerető és résztvevő megjelenése mellett igen konkrét, végtelenül határozott, nagyon kemény, az emberi értelem számára is egyértelmű tud lenni, amikor az Irányt, az Igazságot, és az egyedül helyes Utat mutatja meg nekünk. Jézus terének ez a konkrét és nagyon célzott megjelenése mintegy az ember számára "értelmezi" (a megélhetőség és megérezhetőség mellett megérthetővé is teszi) az Atya akaratát/hatalmát és ezáltal teljességét, békességét és dicsőségét. Jézus hatalma a követése szükségességének ellenállhatatlan erejében jelentkezik az Őt ismerők számára.
Két fontos kiegészítés kívánkozik még ide:
1. Isten és Jézus terének néhány alkalmatlan szóval történő jellemzése után álljon itt Szűz Mária teréről (hasonlóan avatatlan) néhány szó. Szűz Mária tere sokkal bensőségesebben személyesebb és intimebb, mint az Atya vagy Jézus tere. Szűz Mária terében elképesztően nagy, és az érzelmi skálán is hihetetlenül kifinomult figyelem irányul ránk. A tisztaság teljességének valami olyan sugárzása von körül bennünket, amely máshoz nem hasonlítható. Az alázatban átélt megértés és a tisztaság Teljessége találkozik itt a mi bűnökkel telt töredékességünkkel, amely bennünk is mérhetetlen alázatot és szeretetet teremt. Tolkien írta: "Teljes mértékben a Szűzanyából fakad az, ahogyan a fenségességben és az egyszerűségben rejlő szépséget érzékelem."
2. Isten terének fenséges békéje és tisztasága, valamint a Jézus által mutatott Irány, Igazság és Út mellett Isten egy másik fő tulajdonsága a dicsőségének áradása. Ez az áradás ugyancsak a Szentháromság egészére jellemző, de valahol a Szentlélek egyik legfontosabb tulajdonsága is. Erről majd a következő írásban lesz majd szó.
