1. Nagypéntek: A Kereszt Útja – értések és félreértések. Krisztus keresztje a keresztény hit középpontjában, szívünk közepén áll. Mégis: képtelenek vagyunk megérteni a kereszt botrányát. Az emberi gondolkodás törpe és egyszerűsítő. Ha valami magasztos, mint Jézus, akkor nem lehet megalázott. Amikor úgy érezzük, hogy Jézus sorozatos botrányaival "valami nincsen rendben", akkor tulajdonképpen azt érezzük meg, hogy velünk magunkkal nincsen rendben még valami, mert még nem vagyunk képesek Jézus színe előtt megállni, és szemlélni Arcának, Keresztjének, ítéletének a gyönyörű Teljességét. Mindennel. Bármivel. Vele. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a nagypéntek/húsvéti blogbejegyzésemet itt.)

2. Nagyszombat: A gyász csendjének gyönyörűsége. Nagyszombaton csend van. Félelmetes ez a csend? Jézus hiányának a csendje ez? Nem! A reménység, a várakozás, a Jézussal való benső egyesülésünk csendje ez. A nagyszombat Csendje Isten Jézusban megmutatkozó Teljességének és Tisztaságának a Csendje. Nagypéntek a magunkkal való szembesülés, nagyszombat a magunkban való elmélyedés helye. Érezzük meg, ahogyan közeledünk létünk legbenső magjához: a feltámadás örömüzenetének mindent újraíró erejéhez. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a nagypéntek/húsvéti blogbejegyzésemet itt.)

3. Húsvét: A feltámadás dicsősége. A görögkeletiek gondolkodása szerint Krisztus minden percben kínhalált szenved értünk a Kereszten. Éljük át, ahogyan egybeforr az Atya emberi ésszel el nem képzelhető fájdalma a Kereszt felett, Krisztus kínhalála a Kereszten, és Mária szívet szaggató fájdalma a kereszt alatt. Éljük át annak a magasztosságát, hogy az Atya nem pecsételi be a Teremtést, hanem megnyitja a közvetlen Utat saját maga felé azzal, hogy a Templom kárpitja kettészakad (Mt 27, 51a). A szövetség végleg megköttetett: az Atya mindannyiunk Atyja lett, akihez mi mind – Jézus által és Jézusért – tegező módban fordulhatunk. Éljük át a feltámadás gyönyörűségét! Támadjon fel a mi szívünk is a halottaiból, keljen új Életre, amely Örök! Kérjük együtt a zsoltárossal: "Egyet kértem az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életem minden napján; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában." (Zsolt 27, 4). Zsoltáros kérésünk teljesült: mert a feltámadás ténye megváltoztathatatlan, visszafordíthatatlan, felülírhatatlan és örök. Halleluja! Ámen. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a nagypéntek/húsvéti blogbejegyzésemet itt.)

Bevezetés. Ahogyan a szeptemberi első írásomban leírtam, a nyárig egy teljes lelkigyakorlatot végig fogok járni az írásaimmal. A karácsonyi írással eljutottunk a négy hetes lelkigyakorlat első hetének a végére: megszülethetett bennünk a Krisztus, helyet kaphattunk Isten Házában és ráébredhettünk arra, hogy Isten Gyermeke vagyunk mi is. A lelkigyakorlat második hetével foglalkozó négy írásom a bűneinkkel szembesített minket. Megvizsgáltuk a közösségi és az egyéni, személyes bűneinket, átgondoltuk a jó döntések feltételeit és választ adtunk arra a kérdésre, hogy melyik a legfontosabb döntés az ember egész életében. A nyárig a négyhetes lelkigyakorlat második két hetét fogjuk bejárni: végigimádkozva Krisztus Urunk teljes földi életét.

• február 22: Miért nem lehet megkerülni Jézust? Gondolatok az Ige megtestesülésének titkáról
• március 8: A feladat és a szolgálat különbsége. Böjti gondolatok az önfeláldozás hasznáról (Jézus gyermekkora és megkeresztelkedése)
• március 22: Miben különbözik a remény az elvárásoktól? Böjti gondolatok a hit erejéről (Jézus tanítása és csodatételei)
• április 5: Böjti gondolatok Jézus ERŐ-teréről. Az eucharisztia ereje
• április 19: Kereszt és dicsőség. Nagypénteki/húsvéti gondolatok a megváltás teljességéről

-----------------eddig jutottunk el az imáinkban--------------------------------------------------------

• május 3: Hányféleképpen örülhetünk az élet teljességének? Gondolatok az öröm ezer arcáról
• május 17: A kiteljesedés élethelyzetei: Gondolatok az élet Teljességének öröméről
• május 31: A Lélek-jelenlét formái. Gondolatok az életszentségről
• június 7: Mi teszi vonzóvá az egyházat ma? Pünkösdi gondolatok az evangélium erejéről
• június 21: Miben más a szó és az Ige? Évzáró gondolatok Isten szavának erejéről

1. Nagypéntek: A Kereszt Útja – értések és félreértések

"Káromlást szólott, méltó a halálra."
(Mt 14,64)

Krisztus keresztje a keresztény hit középpontjában, szívünk közepén áll. Mint ahogyan hitünk legmélyebb titkainak szinte bármelyikét (így az úrvacsorát, a feltámadást, Isten Országát, amely bennünk él, az Örök Életet, a Szentháromságot magát, és még sorolhatnám...), a Keresztet sem képes felfogni az emberi gondolkodás. Képtelenek vagyunk megérteni a kereszt botrányát, amelynek igazi mélységére Luther mutatott rá akkor, amikor Krisztus zsoltáros szavaihoz "Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet?" (Mt 27,46; Zsolt 22,2a) hozzáfűzte ugyanannak a zsoltárnak a 7. versét: "De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata". Az emberi gondolkodás törpe és egyszerűsítő. Ha valami magasztos, Isten, mint Jézus, akkor nem lehet megalázott. Gondoljunk bele: még az emberi aggyal átlátható komplex rendszerek is azért fejlettek, mert egymással ellentétes viselkedésekre képesek – egyidejűleg. Jézusnak (Isten mindenható Teljességének) a Lényege tehát, hogy egyszerre lehet az Isten Egyszülött, Megváltó Fia és "féreg". Amikor úgy érezzük, hogy Jézus sorozatos botrányaival "valami nincsen rendben", akkor tulajdonképpen azt érezzük meg, hogy velünk magunkkal nincsen rendben még valami, mert még nem vagyunk képesek Jézus színe előtt megállni, és szemlélni Arcának, Keresztjének, ítéletének a gyönyörű Teljességét. Mindennel. Bármivel. Vele.

A Kereszt a szenvedés egyik legmélyebb képe ezen a Földön. A Kereszt az emberi bűn megnyilvánulásának egyik csúcspontja is. Jézussal a Kereszttel jelképezett szenvedéseinkben tudunk találkozni a legintenzívebben. A kereszt lutheri teológiája (lásd. pl. Gerhard O. Forde, 2005) mindezt egy nagyon didaktikus képben, a "dicsőség teológiájának" ellenpárjaként írja le, ahol a dicsőség az emberi cselekedetekkel, a törvény betartásával kiérdemelhető emberi dicsőség, amely Luther korában a katolikus egyház sokhelyütt követett gyakorlata volt. Előfordul, hogy tovább egyszerűsödik ez az amúgy is didaktikus kép: "az önmegtagadás és aszkézis teológusai" mindenfajta dicsőséget károsnak vélnek. Itt esünk át a ló másik oldalára. Krisztus a Kereszten, küldetését alázattal bevégzett Megváltónkként, pontosan annyira ragyog Isten dicsőségében, mint amennyire a bűneink teljességét magára vett "féreg". A bennünk élő bűn, az ördög nem tudja megtörni Krisztus dicsőségét azzal, hogy ember-voltában megöli Őt a Kereszten. Hiszen pont ezért és ezáltal válik Krisztus dicsősége az Atyában olyan Teljessé, amely megtöri a gonosz hatalmát! Pontosan a "féreg" és a dicsőség kettőssége miatt lett és marad a Kereszt a földi élet középpontja, mert egy pontban, Jézus szenvedésében egyesíti a földi élet vízszintes síkját az Atya áradó szeretetének függőleges síkjával. A kérdésre tehát, hogy "Nyomorultak vagy megváltottak vagyunk?" a helyes válasz az, hogy "Nyomorultak ÉS megváltottak vagyunk."

Maga Luther is élesen elkülöníti Isten általa is mélyen tisztelt dicsőségét a dicsőség teológiájától: "Mondanunk sem kell, hogy a dicsőség itt egész mást jelent mint a dicsőség teológiájában. Isten dicsősége Isten kegyelméből és erejéből származik. A dicsőségteológia dicsősége viszont ember által kitalált és kutatott dolog, amelyet a bűnbe esett lények tesznek magukévá, miközben az isteni dicsőséget kívánják bitorolni." Hadd álljon itt Ferenc pápa szolgálata megkezdésekor, 2013. március 19-én mondott beszédének egy részlete, ami arra utal, hogy napjaink katolikus egyháza is erősen mozdul a kereszt egyháza irányába az emberi dicsőség egyháza helyett: "A pápának is hatalma gyakorlásában egyre jobban bele kell állnia abba a szolgálatba, amelynek ragyogó csúcspontja a kereszten van."

2. Nagyszombat: A gyász csendjének gyönyörűsége

Nagyszombaton csend van. Félelmetes ez a csend? Jézus hiányának a csendje ez? Nem! A reménység, a várakozás, a Jézussal való benső egyesülésünk csendje ez. A nagyszombat Csendje Isten Jézusban megmutatkozó Teljességének és Tisztaságának a Csendje. Nagypéntek a magunkkal való szembesülés, nagyszombat a magunkban való elmélyedés helye. Érezzük meg, ahogyan közeledünk létünk legbenső magjához: a feltámadás örömüzenetének mindent újraíró erejéhez. Talán ez a néhány zsoltár segíthet ebben.

• Köröskörül járnak a gonoszok, ahogy az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt (12,9)
• Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. (14,3)
• Mivel a Te házadhoz való féltő szerelem emészt engem, a Te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám (69,10)
• Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat ... Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek (22;17,19)
• Mert amikor a fundamentumok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? (11,3)
• Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg. (20,8) Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti az embert (19,8a) az Úr Igéje igaz, és minden cselekedete hűséges (33,4) Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy (23;1,4)
• örül az én szívem és örvendez az én lelkem ... mert nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson (16,9-10)
• Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy pajzssal (5,13)
• Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják (25,10)
• Csókoljátok a Fiút ... Boldogok mindazok, akik Őbenne bíznak! (2,12)
• Mert nálad van az életnek forrása; a Te világosságod által látunk világosságot. (36,10)
• népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettük térj vissza a magasságba. (7,8) Ámen.

3. Húsvét: A feltámadás dicsősége

"A kárpit kettéhasadt a Kereszt által. Nincs többé akadály! Szabad betekinteni. – Valóban? Igen, valóban! A kárpit kettéhasadt, s mit az Úr megnyitott, azt többé senki be nem zárhatja. – Honnét hát a lelkek nagy nyomorúsága? Onnét, hogy egy új kárpit ereszkedett le, nem a nyílásra, hanem kinek-kinek a szemei elé, hogy ne lássa amit számára az Úr elkészített." (Gáncs Aladár, Kárpit és kőszikla, 1928)

A görögkeletiek gondolkodása szerint Krisztus minden percben (éppen most is, ahogyan az Olvasó e sorokat olvassa) kínhalált szenved értünk a Kereszten. Éljük át, ahogyan egybeforr az Atya emberi ésszel el nem képzelhető fájdalma a Kereszt felett, Krisztus kínhalála a Kereszten, és Mária szívet szaggató fájdalma a kereszt alatt. Éljük át annak a magasztosságát, hogy az Atya nem pecsételi be a Teremtést, hanem megnyitja a közvetlen Utat saját maga felé azzal, hogy a Templom kárpitja kettészakad (Mt 27, 51a). A szövetség végleg megköttetett: az Atya mindannyiunk Atyja lett, akihez mi mind – Jézus által és Jézusért – tegező módban fordulhatunk. Éljük át a feltámadás gyönyörűségét! Támadjon fel a mi szívünk is a halottaiból, keljen új Életre, amely Örök! Kérjük együtt a zsoltárossal: "Egyet kértem az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életem minden napján; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában." (Zsolt 27, 4). Zsoltáros kérésünk teljesült: mert a feltámadás ténye megváltoztathatatlan, visszafordíthatatlan, felülírhatatlan és örök. Halleluja! Ámen.