Miért és hogyan lesz a megbocsátás hatalmas erő?

A megbocsátás, mint az újjászületésünk és a felszabadulásunk döntő lépése
Printer-friendly version / Nyomtatóbarát változatPrinter-friendly version / Nyomtatóbarát változat

 

1. A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása. Az ítélkezés, a meg nem bocsátás és a bosszú csak újabb és újabb szeretetkapcsolatokat rombol le körülöttünk, és ezzel még jobban elszigetel minket. Ezzel szemben a megbocsátás kiszabadít minket az egónk fogságából, és képessé tesz minket arra, hogy új és új értékekkel, új és új tartalmakkal keressünk és teremtsünk kapcsolatot. A megbocsátás a szeretetkapcsolatban bekövetkezett törést szünteti meg azzal, hogy helyreállítja a szeretetkapcsolatot a vétkező, a megbántott és az Atya között. Ezzel a megbocsátás újjászül és felszabadít minket. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan tartozik ide a saját magunknak való megbocsátás, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A megbocsátás hatalmas erő. A megbocsátás olyan, mint egy ketyegő bomba, amelyet a minket megbántó ember lelkiismeretének a középpontjában helyeztünk el. Csak idő kérdése, hogy mikor robban fel, és javítja meg. Sokan úgy gondolják, hogy a megbocsátás lefegyverez és védtelenné tesz minket. Éppen ellenkezőleg: a megbocsátás a szeretet áramába és páncéljába öltöztet, és sérthetetlenné tesz minket. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A megbocsátás, mint a három Krisztusi erény, az alázat, a tisztaság és a szegénység előfeltétele és egyben következménye. Mindezen erényeket a megbocsátás után tudjuk elkezdeni kifejleszteni magunkban. Ugyanakkor ezen erények szükségtelenné teszik a megbocsátást, mert megvédenek minket a bántalomtól. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 


 

Xx Xxxxxx,
xx xxxx x xxxxxxxxxx,
xxxxxxxxxxxxx xxx x xx xxxxx.
Xxxxxx xx x xx xxxxxxxx;
xxxxxx xxx x Xx xxxxxxxx,
xxxx x xxxxxxxx, xxx x xxxxxx xx.
X xx xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxx xxx xxxxxx xx.
Xx xxxxxxx xxx x xx xxxxxxxxxx,
xxxxxxxx xx xx xxxxxxxxxxxx xxxxxxx, x xxx xxxxxxxx xxxxxxxxx.

 

1. A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása

 

A meg nem bocsátás, az ítélkezés elszigetel. Bántalmaink, sérelmeink, újra és újra felvakart sebeink gyűlöletketrecbe zárják az egónkat, ahol egyedül marad a felzaklatott saját magával. Ez egy öngerjesztő, önhergelő és önpusztító folyamat, amelyik nem kaphat gyógyírt. Sokan úgy gondolják, hogy a bosszú orvosolja a bántalmakat. Éppenhogy nem. A bosszú csak újabb és újabb szeretetkapcsolatokat rombol le körülöttünk, és ezzel még jobban elszigetel minket. Ezzel szemben a megbocsátás kiszabadít minket az egónk fogságából, és képessé tesz minket arra, hogy új és új értékekkel, új és új tartalmakkal keressünk és teremtsünk kapcsolatot. A gyűlölködés és a bosszú a törpeségbe vezet. A megbocsátás a kiteljesedést hozza el.

 

 

A bűn és a bűn megbocsátásának a hiánya mindig együtt jár a szeretetkapcsolataink sérülésével. Az eredendő bűn nem pusztán törvényszegés, hanem a teremtés és az Édenkert ajándékával jelzett szeretet semmibevétele (Lukács László SchP a Credo 2017/3-4 nyomán). A megbocsátás a szeretetkapcsolatban bekövetkezett törést szünteti meg azzal, hogy helyreállítja a szeretetkapcsolatot a vétkező és a megbántott között. De nem csupán ez történik. A megváltás, Krisztus kereszthalála és feltámadása újraformálta az Atyával való szeretetkapcsolatunkat. A megbocsátás a megbántott és az Atya közötti szeretetkapcsolatot is kiteljesíti. A megbántott nem marad többet olyan zárt a szeretet és a kegyelem befogadására, mint amilyen a kiengesztelődése előtti, egocentrikus állapotában volt. A megbocsátás ilyenformán is a kegyelem előfeltétele. A megbocsátás újjászül és felszabadít.

 

„Isten nem úgy bocsát meg, mint egy feledékeny ember,
hanem mint egy megszabadító.
Jézus megbocsátása feltétel, záradék, ellentételezés nélküli.
A megbocsátás nem jóságoskodás,
hanem egy élet újraindítása.”

(Ermes Ronchi; Ferenc pápa és a Római Kúria 2016-as lelkigyakorlata)

 

Grendorf Péter, az evangélikus lelkészem hívta fel a figyelmemet arra, hogy a „miképen mi is megbocsátunk azoknak a kik ellenünk vétkeztek” (Mt 6:12) sor a Miatyánk eredeti szövegében múlt időben íródott, azaz az eredeti értelmezésben már befejezett cselekedetként kell megbocsátanunk addigra, amire mi magunk is bocsánatot nyerünk. Gyűlölködéssel telten, a szeretetkapcsolataink helyreállítása nélkül, az Atyával és Krisztussal sem tudunk olyan kapcsolatba kerülni, amelyben az ő megbocsátásuk teljessége betölthetne bennünket.

 

„Sok ember úgy él, mint akit belsőleg életfogytiglanra ítéltek,
a múlt hibái miatt kialakult bűntudat nyomása alatt.
Jézus azonban megnyitja börtönünk ajtaját,
leszereli a kínzóeszközöket, amelyre gyakran
mi magunkat és másokat függesztünk fel.”

(Ermes Ronchi; Ferenc pápa és a Római Kúria 2016-as lelkigyakorlata)

 

A megbocsátásnak igen fontos része a saját magunknak való megbocsátás képessége. A Miatyánk "megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek" soránál érdemes azon elgondolkodni, hogy ki is az, aki a legtöbbet vétkezte már ellenünk. Saját magunk! Ideje felismernünk azt, hogy az igazán szép életünk legfontosabb gátjai pontosan mi magunk vagyunk. Igencsak van tehát miért neheztelnünk magunkra – még akkor is, ha ez nem tudatosult még bennünk. Éppen azzal válunk képessé elfogadni a kegyelmet, hogy a benső énünk megbocsát a külső egónknak. Ezzel állítjuk helyre a szeretetkapcsolatot a saját bensőnkben. A saját magunknak való megbocsátás kegyelme az általunk kapott kegyelem első lépése és  magja. Immár nem gyűlöljük és vádoljuk, hanem szeretjük és a kegyelemben töltekezve jó cselekedetekre sarkalljuk magunkat. Nem lefelé kötözzük az egónkat a saját, volt bűneinkhez, hanem felfelé irányítjuk, a kegyelem elfogadása és a jó terjesztése felé. Az önmagunknak való megbocsátással nyílik ki a lelkünk arra, hogy elkezdjen benne működni a kegyelem, amivel a jó gondolatok, a jó döntések és a jó cselekedetek sorozata bomlik ki bennünk.

 

A megbocsátás az új életünk és a felszabadulásunk irányába tett első és nélkülözhetetlen, önmagunkat és a világot egyszerre gyógyító lépés.

 


 

2. A megbocsátás hatalmas erő

 

A megbocsátást (ugyanúgy, mint ahogyan az alázatot is) sokan a gyengeség jelének tartják. A valóságban a megbocsátás hatalmas erő. A megbocsátás olyan, mint egy ketyegő bomba, amelyet a minket megbántó ember lelkiismeretének a középpontjában helyeztünk el. Csak idő kérdése, hogy mikor robban fel, és javítja meg. A gyűlölködés csak a gyűlölködéssel tud harcolni (de azzal aztán nagyon). A gyűlölet a megbocsátás ellen fegyvertelen.

 

Sokan úgy gondolják, hogy a megbocsátás lefegyverez és védtelenné tesz minket. Az előző és a következő rész példái megmutatják, hogy éppen ellenkezőleg: a megbocsátás a szeretet áramába és páncéljába öltöztet, és sérthetetlenné tesz minket.

 


 

3. A megbocsátás, mint a három Krisztusi erény, az alázat, a tisztaság és a szegénység előfeltétele és egyben következménye

 

„Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét,
hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.”

(Ef 6:11)

 

A megbocsátás igen mélyen összefügg a három Krisztusi erénnyel, az alázattal, a tisztasággal és a szegénységgel. Mindezen erényeket a megbocsátás után tudjuk elkezdeni kifejleszteni magunkban. Ugyanakkor ezen erények szükségtelenné teszik a megbocsátást, mert megvédenek minket a bántalomtól. Hogyan? Mezey Katalin tette fel a kérdést a Credo 2017-es záró számában, hogy „Mi tulajdonképpen a bántalom?" Válasza: „A meg nem érdemelt rossz.” Az elszenvedett rossz az egónk önmaga által vélt értékét sérti meg. Megsebez, mert úgy gondoljuk, hogy nem erre voltunk érdemesek. De ha már tényleg és teljesen eltöltött minket az alázat, gondoljunk csak bele: ugyan milyen bántalom lehet az, amelyik „meg nem érdemelt” a számunkra? Az alázatnak az egón túllépő, a Teljességre kinyílt állapotában mekkora jelentősége van már annak az egónak, amelyik úgy véli, hogy megsértették valamivel? Egy lépéssel ezen is túllépve: ha már a megtisztultság állapotában vagyunk, akkor mi is az a sár, ami beszennyezhet minket? Mások dobálhatnak ugyan sarat ránk, de a megtisztultság állapotában számunkra az már teljesen érdektelen, minket az már be nem piszkol, hozzánk az már nem ér el. Egy lépéssel még ezen is túllépve: ha a szegénység állapotában az Atyával és a Krisztussal és a világon élő minden teremtménnyel való szeretet Teljessége már átjárt és egészen betöltött minket, akkor ki és mi is az, ami meg tud bántani bennünket? Ki és mi is az, ami EZT a szeretet bármikor és bárhogyan felül tudja írni bennünk? Érdemes ezeken a kérdéseken igen mélyen és hosszan elgondolkodni. Örkény Istvánt idézve: "Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára."

 

Ha alaposan átgondoljuk a fenti kérdéseket, akkor rájövünk, hogy az igazi és teljes megbocsátás egy olyan cselekedet, amely nemcsak arra a pillanatra vonatkozik, amikor megtettük, hanem az egész jövőnket is egy teljesen más, a bensőnkben elszenvedett bántásoktól már mentes Útra tereli. Az örömhír (evangélium) az, hogy a megbocsátás után léphetünk be Krisztusba. Krisztusban élve pedig körülövez minket az Atya gyönyörűséges pajzsa, amely megvéd minket bármilyen bűntől és tisztátalanságtól. Így vezet minket a megbocsátás az Isten szeretetével és dicsőségével való egyesüléshez, az Örök Élethez. Ámen.

 


 

Néhány kiegészítő gondolat a megbocsátás erejének "feltételeiről" (2018. április 30.)

 

Az írásomat olvasva néhány ismerősöm felidézte azokat a sanyarú tapasztalatait, amelyek akkor érték, amikor megbocsátott valakinek (kihasználták, baleknek nézték, stb. stb.). Ez arra késztetett, hogy írjak még néhány gondolatot a megbocsátás hatalmának "feltételeiről". Valóban a megbocsátás nem minden körülmények között válik olyan erővé, amely sérthetetlenné tesz minket és legyőzi a másikban lévő gonoszt. Ahogyan az írásom végén írtam, a három Krisztusi erény az alázat, a tisztaság és a szegénység tesznek igazán erőssé minket abban, hogy sérelem-mentesen tudjunk élni a megbocsátás hatalmával. Hadd írjak erre néhány példát: ha függünk attól a személytől, akinek megbocsátunk, és a "megbocsátásunk elfogadását", a mi "megbocsátásunkból fakadó nemességünk nagyra értékelését", avagy a szeretetét várjuk tőle, vagy akárki mástól, akkor a megbocsátással nagyot sérülhetünk. Az igazi megbocsátás titokban marad és önzetlen. Nem vár a másiktól vagy mástól cserébe semmit. Egyedüli jutalma a lélek benső felszabadulása a gyűlölet és a megbántottság béklyói alól. A megbocsátás akkor válik hatékony fegyverré, amikor a megbocsátó már nem kötődik ahhoz a személyhez, akinek megbocsátott, és KÜLÖNÖSKÉPPEN nem teszi függővé a saját egyéniségének az értékét sem annak a személynek a véleményétől, akinek megbocsátott, sem pedig mások véleményétől. Ez akkor lesz egyre erősebb bennünk, amikor már elindultunk az alázat, a tisztaság és a szegénység útján. Nagyon szép megbocsátás-élményeket kívánok minden, az ezen az Úton már a kezdeti lépéseket megtett Olvasómnak! Higgyék el, ahogyan haladnak ezen az Úton, a megbocsátás egyre nagyobb öröm és erő lesz!  

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hozzászólások

Mérhetetlen békességet érzek,

Mihelyt szívem

Kitárja megbocsátás-kapuját.

 

Sri Chinmoy