Ferenc pápa

Mi az őszinteség lényege?

Gondolatok a nyolcadik parancsolat kapcsán

 

1. Ki a felebarátom és mi a hamis tanúbizonyság? Mennyivel egyszerűbb lenne a nyolcadik parancsolat ("Ne tégy felebarátod ellen hamis tanubizonyságot!"), ha a "felebarátod" nem lenne ott, avagy helyette az állna, hogy "barátod". Jézus példázata az irgalmas szamaritánusról (Lk 10,25) arra tanít minket, hogy a szeretetközösség és az irgalomnak a szükséget felismerő cselekedetei határozzák meg a „felebarát” fogalmát. Isten nem személyválogató (5Móz 10,17; ApCsel 10,34; Róm 2,11). Mi sem lehetünk azok. A hamis beszéd messze nem csak a bíróságon káros. Napjaink „post-reality” társadalma szörnyűségesen bevett gyakorlattá tette, hogy amit hangsúlyosan elmondanak: az igazzá válik – függetlenül attól, hogy a valóság ennek homlokegyenest az ellenkezője. Az igaz beszéd nemcsak helyes, hanem tiszta is. A hallgatás is hamis tanúbizonyság lehet. A parancsolat igazi értelme itt sem a tiltás, hanem a felszólítás. Terjesszem az igazságot, álljak ki érte, ne hallgassak, amikor gyalázzák az igazat. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Hogyan lehetünk őszinték? Az őszinteséget sokan azonosítják az igazmondással. Ezzel szemben az őszinteség mély tartalma az, amikor Istennel szemben őszinték vagyunk. Amikor valaki őszintén beszél, a lényegről beszél a lényegtelen helyett. Az őszinteség nem okvetlenül jelent beszédességet. (Sőt! Az igazi őszinteség kevés beszédű, mert a lényegre koncentrál.) Egy némaságot fogadott karthauzi szerzetes is igen nagy erővel képes megmutatni a létének a lényegét életével, metakommunikációjával, illetve írásaival. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mi az igazi őszinteség? Az őszinteség lényege a teremtett világ harmóniájához való viszonyunk. Ha elfogadjuk Isten teremtett rendjének a harmóniáját, akkor bekerülünk abba a szeretetáramba, ami a Szentháromságtól indul el. Az, hogy meghalljuk-e Jézus szeretetre hívását, életünk legfontosabb döntése. Az igazi őszinteséghez tehát hozzá tartozik, hogy átadjuk azt a szeretetet másoknak, amelyet mi magunk megkaptunk. A szeretetláncolatban való részvétel létezésünk lényege. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hányféle módon nem szabad ölni? És mikor muszáj?

Gondolatok az ötödik parancsolat kapcsán

 

1. Hányféle módon nem szabad ölni? Sokan úgy vélekednek az ötödik parancsolatról, hogy elég világosan érthető az, hogy mit tilt meg. Ne ölj! Ennél rövidebb és világosabb értelmű parancsolat nem is létezik. Azon persze már el lehet kezdeni alaposan gondolkodni, hogy mi a mondat tárgya. MIT ne öljünk meg? Csak és kizárólag embert, avagy állatot se? Növényt se? És aki úgy konkrétan, a két kezével nem öl meg semmit, csak éppen túlzottan sokat fogyaszt, és ezzel a Föld egészét öli meg??? Jézus arra tanít bennünket, hogy aki haragszik a társára, az is öl (Mt 5,21-22; 1Jn 3,15). Szavakkal is lehet ölni. A szeretet megvonása olyan gyilkosság, amely a lelket öli meg szép lassan, hosszú távon. A mások felett való ítélkezés, a kiközösítés, a levegőnek néző, a lesajnáló, a gúnyos tekintet mind-mind gyilkolni tud. Az apránként, csendben való gyilkolászás semmivel sem kevésbé gonosz, mint a véres tett. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Kit ölünk meg akkor, amikor képtelenek vagyunk a megbocsátásra? A neheztelés, a megbántottság is gyilkosság, mert megszakítja azt a szeretet-láncolatot, amely a Szentháromság bensőséges szeretetébe kapcsolja be az egész teremtést. A Bárányt, Isten Bárányát, Jézust magát öljük meg, amikor képtelenek vagyunk befogadni és továbbadni azt a szeretetlavinát, amely éppen Jézusból árad felénk. Ezzel azonban saját magunkat is megöljük, mert mi magunk zárjuk el magunkat az örök élettől. Jézus jelenlétében nincsen helye a megbocsátás hiányának. A megbocsátásra való képtelenség egy olyan rögöt képez bennünk, amely nem engedi Jézusnak, hogy átvegye az uralmat a lelkünk mélyén. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mi az, amit meg kell ölnünk? A fentiekből sokan azt a tanulságot vonják le, hogy az a jó keresztény, aki szelíd, békés és a légynek sem képes ártani. Ez egy nagy tévedés. Létezik olyasvalami, amivel szemben a keresztény embernek kíméletlennek, gyilkosnak kell lennie. Ez nem más, mint a saját, Jézus-nélküli önmagunk. "Ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélek által megöldöklitek, éltek." (Róm 8,13) Jézus lelke nem tűr a szívünkben társbérletet. A bennünk megéledő Jézus maga űzi ki ostorral a régi lelkünknek azt a maradékát, amely ellenáll neki. Hagyjuk, hogy így legyen! Sőt, ne csak hagyjuk, hanem várjuk és segítsük is. Így teremtődik meg bennünk magunkban Isten Országa (Lk 17,21). (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mi teszi az egyházat vonzóvá ma?

Pünkösdi gondolatok az evangélium erejéről

 

1. Mi teszi az egyházat NEM vonzóvá ma? Pünkösd az egyház születésnapja. Manapság azonban sokan már temetni kezdik az egyházat itt, Európában. Elnéptelenedő sok száz éves templomok, temetések sorozata keresztelések helyett, irányt vesztett gyülekezetek... A nemrég megjelent látleletekből fogtam össze egy csokorral írásomban. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Mit gondolunk mi, emberek arról, hogy mi teheti az egyházat vonzóvá ma? Sok megoldás született az európai egyház jelenlegi bajainak orvoslására. Néhányat idézek ezek közül írásomban. Mindezek rendkívül tiszteletreméltó meglátások és javaslatok. Mégis az európai egyház megújulásának a Lényege hiányzik belőlük. Mi ez a Lényeg? Erről szól az írásom harmadik, záró része. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mi teszi az egyházat VALÓBAN vonzóvá? Mit szeretnének a fiatalok az egyházban ahhoz, hogy vonzó legyen? Hitelességet szeretnének. "A fiatalok kapcsolatot, példamutatást és olyan hitet szeretnének, amely nemcsak egy vasárnap délelőtti elfoglaltságot jelent, hanem kapaszkodóként tud szolgálni a kihívásokkal teli mindennapokban." (David Kinnaman) A hitelesség nem belőlünk fakad. A hitelesség a Szentlélek erejének torzítatlan átbocsátása magunkon. Európa egyházának nem szélességre, hanem mélységre van szüksége. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Lélek-jelenlét formái

Gondolatok az életszentségről

 

 

1. Mikor lenne szükség a lélekjelenlétre a mindennapi életünkben? A lélekjelenlétet a nehéz helyzetek megoldására való képességnek szokás értelmezni. Ebben az írásomban a Lélek-jelenlétet a Szent Lélek jelenléteként értelmezem. Hány és hány olyan helyzetet tudunk a saját életünkből is mondani, amikor egy jó cselekedetünk azért nem valósult meg, mert későn jutott eszünkbe, hogy mit is kellett volna tennünk? Az írás első részében erről hozok néhány példát. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Lélek jelenlétének formái. A Szentlélek megjelenése millió formát ölthet – méltón példázva Isten teremtő kreativitásának végtelenségét. A Lélek kiáradhat, mindent elsöpörhet, mindent tisztára moshat és mindent újjá teremthet. Lélek mindennapi csendes munkája azonban a Lélek kiáradásánál sokkal gyakoribb. A Lélek amilyen zabolázhatatlan, ugyanolyan fegyelmezett. A Szent Lélek a Szentháromság elválaszthatatlan részeként állandó és intenzív szeretetkapcsolatban él Krisztussal és az Atyával. Ebbe a szeretetkapcsolatba von be minket is. Ez a szeretetkapcsolat igen fontos abban, ahogyan a Lélek a hívők közösségét, az egyházat megteremtő és fenntartó Erő. Életünk legelképesztőbb és legváratlanabb pillanataiban tapasztalhatjuk meg a Lélek segítségét, vigasztalását és erejét. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A Lélek folyamatos jelenléte életünkben: az életszentség. A Lélek folyamatos, erős és tudatosodott jelenléte az életünkben az életszentség. Ebben az állapotban ugyanis a Szentháromsággal való mélységes és állandósult szeretetkapcsolatunk olyan erős lesz, hogy életünk annak megfelelően rendeződik a jó irányába, hogy ez a szeretetkapcsolat sértetlen maradhasson. Ferenc pápa így ir erről az "Örvendjetek és ujjongjatok" buzdításában: "A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, melyeket az Úr mutat nekünk." (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Megszelídíthető-e az ördög?

Hogyan tudunk úrrá lenni a hibáinkon?

 

   

 

1. Az ördög megszelídítésére tett kísérleteink. Szeretjük az életünkben a roppantul kényelmes kis kompromisszumokat: tettem egy kis erényt, utána teszek egy kis (hoppá bocsánat, néha túlzásba esek, olyankor: nagy...) bűnt. Ez így nem megy. Az ördögöt nem lehet megszelídíteni! A kegyelem csak akkor lesz teljes, ha szembefordultam a bűnnel, ha felismertem a mélységét, ha megneveztem az ördögöt, ha megtagadtam, és ha más életet akarok élni mindezek után. Ebből a szempontból nincsen aprócska bűn, meg nagyobbacska bűn. A bűnhöz (az ördöghöz) és Istenhez való viszonyulás a fontos. Vagy az egyik oldalon állok, vagy a másikon. Nem lehet a kettő között táncikálni. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

   

 

2. Harc a bűn ellen. Ha már beláttuk, hogy az ördöggel nem lehet kompromisszumot kötni, akkor a köznapi gondolkodás számára egyetlen dolog marad hátra: a harc az ördög ellen – mindhalálig. Az ördög elleni saját harcunk azonban egy kilátástalan és hiábavaló küzdelem. A bűn-centrikus élet zsákutca. Nincsen önkegyelem. Nem a mi saját harcunk fogja a bennünk lévő bűnt legyőzni. Az ehhez kevés, nulla, semmi. A bennünk lévő bűnt egyedül a bennünk megszülető Krisztus tudja legyőzni. Más út nincs. Az Istenfélelem tehát nem az Isten büntetésétől való szolgai félelem, amely az Istentől való elkülönülést feltételez, hanem Isten a számunkra feltáruló valódi nagyságának a csodálata, és a minket Istennel összekötő szeretetközösség védelme. Mindez nem jelenti azt, hogy azt hinném: semmilyen harcra nincsen szükségünk a bűneink és hibáink ellen, mert "ezt majd Isten úgyis elintézi". Nem. Nincsen ingyen kegyelem. Pont az Istenhez való közel kerülés érezteti meg velünk azt a mérhetetlen fájdalmat, amely Krisztusban és az Atyában ébred a bűneink láttán, utáltatja meg velünk őket, és segít az elkerülésükben. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

   

 

3. Hogyan tudunk úrrá lenni a hibáinkon? Nem azzal, hogy "jóvá tesszük őket". Önmagában és pusztán azzal sem, hogy küzdünk ellenük. A hibáinkon csak Jézus magunkba fogadásával és az Atyával kialakult szeretetközösségünknek az Ő erejükre támaszkodó, minden áron való védelmezésével tudunk úrrá lenni. A bűntől való taszítás forrása tehát Jézus és az Atya vonzása. Így válunk arra képessé, hogy mi magunk is békesség- és szeretetforrások legyünk a környezetünkben. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Föld sorsa a pazarló kezünkben morzsolódik össze

Újévi gondolatok az előttünk álló évtizedek legnagyobb feladatáról

 

1. Néhány évünk maradt csupán a pusztulás elkerülésére. A tudósok lassan már évtizedek óta riogatják a Föld lakosait rémképekkel. Más tudósok ennek ellentmondottak. 2018-ban azonban valami megváltozott. A tudomány egyre félreérthetetlenebb bizonyítékokat talált arra, hogy szakadékba rohan az emberiség. Ennek egyik példájaként a legutóbbi IPPC jelentés kimondta, hogy néhány évünk maradt már csak arra, hogy a globális felmelegedést olyan korlátok közé szorítsuk, amely nem okoz a század végére óriási időjárásbeli szélsőségeket, tűzvészeket, a virágokat beporzó állatok tömeges kihalását és a növények természetes élőhelyei számottevő részének az elpusztulását. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora. Az Embert az Atya a Teremtésnek nem a szolgájává, hanem a gazdájává tette. Mindent megkaptunk ahhoz, hogy a Teremtés felelős, Jó Pásztorai lehessünk. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora lett. Ideje rádöbbennünk arra, hogy mit teszünk. Ideje megsejtenünk azt, hogy ebből mi következik. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

 

3. Mi lehet a kiút? Már egy korábbi írásomban is nagyon sok olyan, tiszteletre méltó erőfeszítést írtam le, amelyek megpróbálják a Föld ellen eddig elkövetett bűneinket mérsékelni. Vannak NAGYON nem tiszteletre méltó erőfeszítések, pl. amelyek rengeteg szemetet akarnak a magas légkörbe szórni, hogy visszaverje a napfényt, és csökkentse a felmelegedést pedig ennek a terméskárosító hatását korábbi vizsgálatok igazolták. Ezek nem kiutak. A Föld javait felfaló növekedést nem domesztikálni kell, hanem meg kell állítani. VAN MÁS ÚT! A benső növekedés útja. Ehhez azonban el kell fogadni a Mindenség érintését. De hogyan? "Térjetek meg!" Ezzel a felszólítással kezdődik el Krisztus küldetése. De hát az emberek többsége sem akkor, sem most nem akar megtérni... Van egy jó hírem. Isten egy gyönyörűséges leckét készít elő nekünk. Az idő az elmélyült hit terjedésének dolgozik. Érdemes azonban minderre már most felkészülnünk: Találjunk rá a benső növekedés útjára! Erősödjünk a hitünkben! Erősítsük meg hívő közösségeinket! Ezek a hívő közösségek lesznek az emberek menedékei – nem is olyan soká. --- Elnézését kérem az Olvasónak, hogy "hideg zuhannyal" indítottam az Új Évet. Hadd kérjem arra, hogy gondolkodjon el azon, hogy Ön (vagy gyermekei, unokái) hogyan tudnának jobban felkészülni az előttünk álló nehezebb évtizedekre. Önvizsgálatban és változásban teljes Új Esztendőt kívánok Mindenkinek! (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Teljesség érintése

Adventi gondolatok Isten megismeréséről

 

 

1. A Teljességtől elzárkózó élet betöltetlen marad. Az ember az újdonságra különlegesen érzékenyített állat. Ez telhetetlenséghez, szorongáshoz és birtokláskényszerhez vezet. A Teljességet nem ismerő élet beteljesítetlen marad. Ezért az ilyen élet betöltésére irányuló, soha véget nem érő kísérletek hiábavalóak. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A Teljességet megismerni vélő élet csapda. Az emberiség története tele van olyan kísérletekkel, amelyek a Teljességet is birtokba akarták venni. Ennek egyik módja a bálványkészítés volt, a másik a függő viszony kialakítása, de ide tartoznak a Teljesség "megismerésére" irányuló kísérletek is. Ha a Teljességet megismertnek véljük, azzal beszorítottuk abba a szűk fogalmi keretbe, amelyet mi megalkotni képesek voltunk. Ez egy csapda. Mindezzel messze nem azt akarom mondani, hogy az Isten megismerésére tett erőfeszítések károsak lennének. De világosan kell látni, hogy minél bonyolultabban írjuk le az Istent, annál távolabb kerülünk Isten állandóságának, teljességének és fenséges Csendjének a mindent betöltő, végtelen egyszerűségétől. A törvény betartásán alapuló "dicsőség teológiája" tehát nemcsak azért csapda, mert a törvényt Krisztus és Isten fölé rendeli, és betartásával gőgöt és elbizakodottságot szül bennünk, hanem azért is, mert saját magunkat is Isten fölé emeli – már pusztán azzal is, hogy Isten Teljességét maradéktalanul megismerhetőnek gondolja. A Teljesség megismerése, mint végcél, tehát csapda. A Teljesség egyetlen egy módon "ismerhető meg": ha átadjuk saját magunkat neki –  maradéktalanul. Ha nyitottá válunk a Teljesség hívására: a Teljesség minket befogad. EZT tette lehetővé Jézus megtestesülése és keresztáldozata. EZT ünnepeljük minden ünnepben, így karácsonykor is. ERRE készülünk most fel, az advent során. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Úton a Teljesség érintése felé. A Teljesség hívására való megnyílásunk lehet egy pillanat műve. A Teljesség befogadása igen gyakran egy egész élet hosszú folyamata, amely csak Isten Országának "színről színre látásával" teljesedik majd be. Az igazi élet ott kezdődik el, amikor meglátja az ember Krisztust. Az igazi élet Krisztus meglátásának a pillanatában teljessé is válik. Mert attól kezdve ez a pillanat örökre velünk marad. Minden kedves Olvasómnak azt kívánom, hogy ez az advent adjon több nyitottságot neki a Teljesség befogadásához! (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mi a valódi újjászületés és hogyan lehet mások újjászületését segíteni?

Gondolatok a megtérésről

1. Az újjászületés magunk-formálta útjai. A pszichológia számos olyan életszakaszt diagnosztizált, amelyekre a gyors átalakulások jellemzők. Ezek az életszakaszok mind-mind egy-egy újjászületési alkalmat kínálnak. Mindezek mögött a tiszteletre méltó kísérletek mögött azonban nincsen kifogyhatatlan energia. A saját magunk, avagy egymás-formálta újjászületésünk reménytelenül ezen a földön marad. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A Mindenség érintése: az igazi újjászületés. Gondolatok a megtérésről. Az újjászületés teljessége Isten érintését, Jézus egész életünket átformáló szeretetének elfogadását és megtapasztalását igényli. Ez az a kifogyhatatlan energia, amely mindenhez erőt ad. A megtérés az ember legátfogóbb hiányérzetének a legteljesebb mértékben való kielégülése: Isten végtelenségének, állandóságának és hűséges szeretetének a megérzése. A megtérés lényege nem egy egyedi élmény, hanem az a folyamat, amelyben az ember mindenestől Isten tulajdonává válik. Nagyon sok "megtérés" csak látszólagos. Az evangéliumok gyönyörű példákat adnak arra, hogy a valódi megtérésnek milyen lényegi vonásai vannak, és hány különféle útja lehet. A megtérés főszereplője Isten (és nem a megtérő). Éppen ezért a megtérés nem akarás kérdése. A megtérés tehát messze nem "ingyenjegy" az örök életre. Ezért rendkívül fontos a "naponkénti" szó Luther naponkénti megtérésében. Nincs megigazulás megtérés nélkül. Ugyanakkor a megtérés a megigazulást adó kegyelemnek nem az eredménye, nem a "vége", hanem az oda vezető út maga. (Aki meg akarja tudni, hogy ez miért annyira fontos, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Az újjászületés segítése másokban. Az újjászületett embert az egyre erősödő Istenkapcsolata állandóan új és új energiával, erővel tölti fel, amelyet muszáj átadnia másoknak. Az ige hirdetőjének ugyanúgy kell látnia a másik embert, ahogyan Isten látja: belülről. Az evangélium, a jó hír terjesztője szeretethíd épülését segíti Jézus és a másik ember között. Soha nem építhet tehát falat maga és a másik közé, hanem a Mindenség általa megérzett, kiapadhatatlan szeretetét osztja meg másokkal. Nem "belülről" beszél kifelé, hanem végtelenül nagy alázattal meglátja a másikban kiábrázolódó Jézust, és rávezeti a másikat arra, hogy ezt a másik is felismerje saját magában.

 

"a feltámadás oldaláról látva megérthetjük,
hogy a test sírba helyezése számunkra már nem egy rideg gödör mélye,
hanem Krisztus megnyitott oldalának képe,
törékeny emberségünknek a végtelen szeretettel való találkozása.
Hiszen a sír Krisztus ott nyugvása óta a Paradicsom kapuja."

(Kálmán Peregrin OFM)

 

(Aki minderről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a jó vezető?

Gondolatok a szeretetszolgálatban eltöltött életről

1. Az énközpontú élet csapdája. A kiteljesedés óriási élménye az, amikor a felnövekvő ember rájön, hogy önállóan is tudja élni az életét. Az egyik akarásból következik a másik, a másikból meg a harmadik. Az óriásivá növekvő akarat sose gondolkodik el igazán azon, hogy mi is a távolabbi célja mindannak, amit akar? Eljön az idő, amikor az ember megfárad. Még akar, de már nem tudja minden akaratát teljesíteni. Beköszönt az életközepi válság. Emberünk rádöbben arra, hogy a nagy rohanásban egyedül maradt. Elérte határait: kiégette magát. Sokak élete itt fejeződik be. Jön még az öregkor, de az már csak egy széteső ember elnyújtott agóniája lesz. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Milyen a jó vezető? A szolgálat ereje. Ki lehet törni az önmegvalósítás önmagunkba záró köreiből, és újra, immár kiteljesedve fel lehet fedezni a világ "mélydimenzióját". A világ felfedezéséhez a kulcs: a szolgálat ereje. Isten mindannyiunkat fel akar használni arra, hogy másokban a jót ébresztgessük. A jó csak a példa erejével terjedhet igazán. A másikat igazán elérő, a másikra igazán ható példa az a példa, amellyel önzetlenül őt szolgáljuk. A jó vezető figyel és szolgál. A jó vezető mérlegel, és megpróbálja a gondjaira bízott közösséget az arany középút felé terelgetni mindig azt is segítve, amit a közösség többsége éppen nem akar, sőt: azt is, amire nincsen éppen szükség. A jó vezető döntésképes, felelős, nyugodt, alázatos és tudja, hogy mikor kell leköszönni. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Hogyan tehetjük örömmé a környezetünk életét? Kiteljesedés egy szeretetszolgálatban eltöltött életben. Mi tehát a szolgálat? Az Isten által nekünk adott szeretet továbbadása másoknak. Ha megnyíltunk arra, hogy befogadjuk Isten szeretetét, képtelenség lesz az, hogy ezt magunkban tartsuk. Így válik a szeretetszolgálat életformává. Így válunk szeretetforrássá a környezetünk életében. A jó vezető tehát a környezete szeretetforrása. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mi egy örömben eltöltött élet titka?

Gondolatok a hálaadás erejéről

1. Elégedetlenségeink önmardosó csapdái. Az ember élvezet- és újdonságkereső állat, így minden élvezet igen hamar elveszíti az újdonság jellegét. Emiatt az ember elégedetlenné válik: újabb és még több élvezetet keres. Még rosszabb a helyzet akkor, ha az "örömbirtoklás mennyisége" az egó értékmérője lesz. Az egónk mindig mindent másokhoz mér. Másoknak több van. Akkor lesz majd nekünk több, ha elvesszük másoktól. Ez a lavina sehol nem áll meg, legfeljebb maga alá temet. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A hálaadás ereje. A hálaadás képessége az elégedetlenség ellenpontja, amely békességhez, nyugalomhoz és örömhöz vezet. Aki köszönetre és hálára nyitottan éli az életét, az a jót keresi mindabban, ami vele megtörtént. A hálaadásra képes ember a saját egójába való bezáródás helyett kinyílik. A hála hálát szül: a jóság forrása jóságot nyit meg maga körül. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

3. A hálaadás-szeretetszolgálat-szeretetközösség körök kiteljesítő öröme. A hálaadásra való képesség átalakítja az egész életünket. A hála egy szeretetfolyamba kapcsol be bennünket, amely szeretetközösséget teremt. Választhatunk tehát: vagy a hálaadás – szeretetszolgálat – szeretetközösség köröket járjuk, vagy a követelődzés – gyűlölet/harc – és a saját önzésünkbe való elszigetelődés köreit. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Ferenc pápa csatornájára