Pál apostol

Milyen a hatékony tanulás?

Évkezdő gondolatok a lelkigyakorlatok erejéről

 

1. A jó és a rossz váltakozása a természet egészére jellemző tanulási forma. Az elmúlt évszázadokban az emberiség egyre inkább a gazdagságot azonosította a jó fogalmával. A rossztól való folyamatos menekülés azonban hibás stratégia, mert az időnként érkező megpróbáltatások szükségesek ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mindabból, amit addig összegyűjtöttünk, mi az kevés, amit tovább vinnünk érdemes. Fontos tehát időről időre megfosztani magunkat a kényelemtől, és elmenni "meditálni a vadonba". Ugyanilyen fontos azoknak az embertársainknak segíteni, akik egész életüket "szegény és rossz" időben élik, hogy ebből kikerülhessenek. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A jó és a rossz váltakozása a lélek fejlődésének is igen fontos feltétele. A természetben a tanulás csak a forrásgazdag és forrásszegény környezet váltakozásával mehet végbe. A "jó" és a "rossz" együttesen és egymás után kell ahhoz, hogy egy nép, egy egyház, egy bármi, ami hosszú távon is érték, kialakulhasson. A jó és rossz szakaszok váltakozása igen fontos szerepet játszik a lélek fejlődésében is. Az istentiszteletek és a lelkigyakorlatok ennek megfelelő érzelmi menete annak a Tudásnak a visszatükröződése, amely a természet egészében megjelenik, és amely a mélyebb ismeretek elsajátításának a leghatékonyabb útja. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Mi a tanulási folyamat eredménye? Nő a rendszer komplexitása, válaszképessége és információ tartalma. Máshogyan: bölcsebbé válik az, aki az élet fordulataiból tanulni képes. Megint máshogyan: közelebb kerül Istenhez az a lélek, amelyik már mélyen átélve végigjárt (jó)néhány istentiszteletet és lelki gyakorlatot. Isten egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hogy Ő a tudás Teljessége. Ha ebbe belegondolunk, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy az előzőekben leírt három folyamat a lényegét tekintve pontosan ugyanaz. A természet egésze oda törekszik, és afelé tart, ahonnan megszületett: Isten Teljességének Egészébe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen az életünk tere – a maga Teljességében?

Elmélkedés a Szentháromságról – első rész

 

1. Miért nem látjuk életünk terének a Teljességét? Ahogyan az ember az első almától kezdve tudást szerzett, egyre jobban látta és megértette a világ működésének (életünk terének) részleteit. A részletek egyre pontosabb megértésével azonban egyre inkább belevesztünk ezekbe a részletekbe, és egyre inkább elvesztettük a Mindenség érzetét. A Mindenség, azaz nemcsak a létező világ, hanem a létezhető világok összessége, a lehetőség-tér egésze, életünk terének a Teljessége a teremtmény-állapotunkban megmaradva nem ismerhető meg, mert emberi létünk befogadó képessége korlátos. (Aki többet szeretne olvasni erről, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 

2. Milyen életünk terének a Teljessége? A július-augusztusi nyári szünet előtti utolsó három írásomban a Teljesség, Isten természetéről, azaz a Szentháromságról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni: a tér/ország, a hatalom/igazság és a dicsőség/szeretet hármasában. Elsőként Isten hatalmas teréről foglalok össze néhány (töredékes) gondolatot. Isten hatalmas tere nemcsak a Teremtés és a létezés Egésze, hanem Isten ránk irányuló tekintetével, önmagát a Krisztusban és Szent Lelkükben számunkra is megnyitó ajándékával egyben a Teljesség megismerésének a kapuja is. (Aki többet szeretne olvasni Isten terének a jellemzőiről, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 

3. Miként élhetjük meg életünk terének a Teljességét? Amilyen mértékben megszabadulunk a teremtményi léttől, oly mértékben leszünk alkalmasak a Teremtő befogadására. Azzal, hogy megszabadulunk a "teremtményi léttől" nem leszünk azonban üresek! Nemcsak azért nem, mert megismerjük a Teljességet, amelynél nagyobb élmény addigi életünkben még nem történt, hanem azért sem, mert ezzel azonos időben megtöltődünk azzal az energiával és szeretettel, amely ezt a "tudást", ezt az élményt, ezt az érzést másoknak is át fogja adni. (Aki többet szeretne olvasni erről a csodálatos folyamatról, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Öröm, kibontakozás és szeretet, mint az alázat életállapotának a tulajdonságai

Miben más az alázat mint a megalázkodás, a tisztelet és az engedelmesség?

 

 

1. Miben különbözik az alázat a megalázkodástól? Az alázat nem egy viselkedésforma, vagy egy vállalás, hanem egy életállapot, amelynek az egó értékéhez és helyzetéhez nincsen köze. Az alázat életállapotának a felismerése a Lélek kopernikuszi fordulata. Ekkor ismeri fel a Lélek, hogy nem az egó van a világ középpontjában, hanem a Teljesség. Ezzel a Lélek kilép az egóval behatárolt keretekből, és a Teljességet szemlélve gyönyörködni kezd annak gazdagságában, és az egó által észlelteket megszámlálhatatlanul felülmúló lehetőségeiben. Az alázat tehát nem szegényít, hanem gazdagít. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. Miben különbözik az alázat életállapota a tisztelettől és az engedelmességtől? Az alázat a tiszteletre és az engedelmességre való nyitottság életállapota. Az alázat teremhet tiszteletet és engedelmességet, de sokkal szélesebb és kreatívabb értelemben, mintha ezt a tisztelet és engedelmesség maguk tennék. Az alázat nem szolgaságba taszít, hanem erőt ad. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

3. Öröm, kibontakozás és szeretet, mint az alázat életállapotának a tulajdonságai. Az alázatban gyakorlott Lélek a tartós öröm állapotát éli meg. A tehetséget az alázat nem korlátozza, hanem éppen a gyorsabb kibontakozására teremt esélyt. Az alázat teremti meg a szeretet legmagasabb fokát, az agapét. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Feliratkozás RSS - Pál apostol csatornájára