Tízparancsolat

Mitől lesz meghatározó egy beszélgetés?

Gondolatok a negyedik parancsolat kapcsán

 

1. Hányféleképp tudjuk nem tisztelni a szüleinket? A 3 és 5 éves korunk közötti dackorszakban döbbenünk először rá arra, hogy mi saját magunk önállóan is létezünk. A 11-14 éves kiskamasz korban jön el az önállósodás második fázisa, a szülői mintákról való leválás kezdete. A kamaszkor végén kezdjük magunknak is megfogalmazni azokat a szülői mintákat, amelyeket hibásnak tartunk, és nem akarunk követni. Az élet-közepi válság idején kezd megfordulni a helyzet: a korábbi szülő lesz a gyerek, és a korábbi gyerek lesz a szülő. Jézus a nagy parancsolatként az Isten és a felebarátunk iránti szeretetet emelte ki (Mt 22,37-39), és nem a tiszteletet. Az a szeretet, amelyik nem álságos önszeretet, tiszteletet szül, mert a másikat olyannak szereti, amilyen, és nem annak a vágyképnek, aminek mi szeretnénk, hogy legyen. Szeressük hát szüleinket (és erre mindig van új lehetőségünk, akkor is, ha már nincsenek velünk!), és akkor hosszú életűek leszünk a földön. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A szeretetből fakadó tisztelet gyümölcsei: hogyan alakul ki egy meghatározó beszélgetés az életünkben? A feltételmentes szeretet egy állandó nyitottságot ébreszt bennünk arra, hogy a teremtés milyen új formájával ismerkedhetünk meg a következő pillanatban. Ez a szeretetteljes nyitottság tulajdonképpen már tisztelet. Mindegyikünk vissza tud emlékezni egy, vagy néhány olyan beszélgetésre, amely meghatározónak bizonyult az életében. A meghatározó beszélgetések elképesztően sokfélék lehetnek. Miért? Mert ezekben a beszélgetésekben nem ketten, hanem hárman vannak jelen. A harmadik a Szent Lélek, Jézus Urunk és az Atya mindent látó és mindent elrendező, hatalmas szeretete. Ezért lesz a beszélgetés olyan képtelenül sokféle. Az Atya a legképtelenebb módokon adja tudtunkra életünk legfontosabb üzeneteit – mert nagyon jól tudja, hogy éppen annak az embernek, éppen abban a pillanatban éppen milyen képtelenül sajátos módon kell "tálalni" a fontos élet-üzenetet, hogy képes legyen befogadni azt. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Hogyan tudjuk betölteni a negyedik parancsolatot? Egy meghatározó beszélgetésben az a meghatározó, hogy mi a legcsekélyebb mértékben sem határozunk meg semmit a beszélgetés során, hanem Isten határoz meg mindent. Azaz ha meghatározó beszélgetéseket szeretnénk a saját életünkben, akkor először is alázatot kell tanulnunk. Ha képesek vagyunk befogadni Jézus minket megtisztító kegyelmét, akkor közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy torzításmentesebben jelenítsük meg Jézus arcát a világban. Ha mindez elkezdett formálódni bennünk, akkor elkezdjük azt érezni, hogy nem vágyunk már a felesleges szóra. Csak Isten igéjére vágyunk már, és arra, hogy ezt átadhassuk másoknak. Így válik szép lassan MINDEN beszélgetés bennünk és körülöttünk meghatározó beszélgetéssé. Az is, ami szülőként, és az is, amit gyermekként folytatunk – bárkivel. Mert a kettő valahol egy és ugyanaz: Jézus. Jézusban egyesülünk a saját szüleinkkel – és a gyermekeinkkel is. Urunk kegyelméből így tölthetjük be és tehetjük teljessé Isten negyedik parancsolatát: tiszteld atyádat és anyádat! (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hogyan szenteljük meg Isten nevét és az ünnepnapot?

Gondolatok a második és a harmadik parancsolatról

 

1. Isten tiszteletének a tévútjai. Sokan azt gondolják, hogy igen könnyű betartani a második és a harmadik parancsolatot. "Isten nevét nem káromoljuk és vasárnaponként eljárunk a templomba. Najó, az egyházi ünnepeken is. OK, még azokon a kevéssé látogatott ünnepeken is (Vízkereszt, Jézus mennybemenetele, stb.), amelyek hétköznapra esnek." Ellent kell, hogy mondjak ezen testvéreimnek. Isten tisztelete nem néhány szabály betartása, vagy magatartásforma. A megosztott szívű emberekben nincsen erő. Azért nincsen, mert nem őrzik a Jézust magukban. Azért nem őrizhetik a Jézust magukban, mert fél-Jézust nem lehet befogadni. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Hogyan szenteljük meg Isten nevét? Isten nem a tagadás Istene, hanem az igenlésé. Isten nem elvesz, hanem ad. Azaz a parancsolatok tiltószavai mögött mindig meg kell keresnünk az igenlő tartalmat, mert az az igazi üzenet (Zsid 10,1a). A második parancsolat lényege az, hogy áldom Isten nevét. Isten jelenléte az ajándék jelenléte az életünkben. Azonban ha nem figyelünk arra, hogy mi az az ajándék, amit Isten éppen akkor adni akar nekünk – akkor soha nem kapjuk meg. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Hogyan tiszteljük meg az ünnepnapot? Az ünnepek jelek. Olyan jelek, amelyeket a Szentháromság adott nekünk, embereknek, szeretete és eltörölhetetlen szövetsége emlékeként. Isten jelei azonban csak Isten igéjével együtt lesznek értelmezhetőek és teljesek. A csak jeleket kereső keresztény élménykeresztény lesz. A Jézusban élő ember számára minden nap minden perce jellé változik. Isten közelségének a jelévé. Ha jelnek tekintjük minden napunkat, akkor Isten jele ránk lesz vésve. Szeretet sugárzik ki belőlünk, a Jézus szeretete. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miben áll a keresztény identitás?

Évadnyitó gondolatok az első parancsolatról

 

1. Hamis Isteneink, hamis kereszténységünk. Sokan azt gondolják, hogy igen könnyű betartani az első parancsolatot. Meg vagyunk keresztelve, konfirmáltunk is. Mi más a keresztény identitás, ha nem ez? Ellent kell, hogy mondjak ezen testvéreimnek. A keresztény identitás nem olyan, mint egy futballcsapathoz tartozás. Nem egy tulajdonság. Nem pusztán egy közösséghez tartozás. Nem lehet szert tenni rá. Nem lehet birtokolni. Csak akkor lesz az Úr a mi egyedüli Istenünk, ha nem állítunk még a közelébe sem semmit, ami fontosságban felérne Hozzá. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A keresztény identitás gyökerei. A keresztény identitás legfontosabb forrása a szeretetközösségben élés a Szentháromsággal. Az Újszövetség fényéből szemlélve a tízparancsolatot nyilvánvaló, hogy Isten nem korlátozni akar bennünket, hanem kiteljesíteni. Isten Teljességét megismerve, végtelen szeretetét megtapasztalva a tízparancsolat betartása nem követelmény, hanem következmény lesz. Az Istennel és a felebarátokkal megélt kettős szeretetközösség tulajdonképpen nem más, mint Jézus szeretetparancsa. A keresztény identitás gyökereinek konkrét megnyilvánulásai az ima, a szentségek (a keresztelés és különösképpen: az eucharisztia) és Isten igéje. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A keresztény identitás törzse és hajtásai. A keresztény identitás törzsének első fontos eleme a bűnlátás és az Istenfélelem. A keresztény identitás törzsének a legfontosabb eleme Jézus arcának és Jézus egész valójának a kiábrázolódása a keresztény emberben. A keresztény identitásnak rengeteg hajtása van, amelyek tulajdonképpen már a keresztény ember életvitelére jellemző egyedi tulajdonságok. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A dicsőség természetéről

Elmélkedés a Szentháromságról – befejező rész

 

1. Emberi fogalmaink a dicsőségről. A dicsőség nekünk, földhözragadt embereknek, a saját magunk értékének a nagysága. Másoktól kapott elismerés, hódolat, amely sérthetetlenséget, stabilitást, boldogságot és békességet jelent. A földi értelemben vett dicsőség tehát olyan "hatalom", amelyért immár nem kell újra és újra megküzdeni. Egy olyan vágyva vágyott állapot, amely utáni sóvárgásunk (a dicsvágy avagy dicsszomj) olthatatlan, és mardosó érzésként kísérhet minket egy egész kielégítetlen, a mi mércéinkhez képest "dicstelen" földi életen át. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A dicsőség igazi természete. Isten dicsősége a földi értelemben elképzelt dicsőségnek pontosan az ellenkezője: az a fény és ragyogás, amely Belőle kiárad az Istennel közösségbe kerültekre. Isten a saját dicsőségével tehát nem kap, hanem ad. Ugyanakkor nem a saját érdemeink szerint áraszt el minket Isten a dicsőségével, hanem létéből fakadóan. Isten dicsőségének a reánk árasztásával NEKÜNK adja tehát a sérthetetlenséget, stabilitást, boldogságot és békességet akkor, ha már kinyíltunk a Vele való kapcsolatra. Az Isten dicsőségét befogadó ember nemcsak elnyeli mindezt (mint ahogyan az ördög teszi), hanem válaszként megelevenedik, és egész életében Isten dicsőségét terjeszti maga körül. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A Szentháromság dicsősége. A dicsőség Istentől ered. Áradása, és a Krisztussal való kapcsolatra nyitott emberi lelket megváltoztató ereje a Szentlélek igen fontos tulajdonságai. A Szentlélek a Szentháromságnak talán az emberi szavakkal a legkevésbé jellemezhető része. A Szentlélek sodrása olyan elemi erejű is lehet, hogy az ember korábbi önmagától igen messze kerülve, korábban a számára elképzelhetetlen tettek sokaságát teheti meg egymás után. Ugyanakkor a Szentlélek a csendes mindennapokban is bennünk munkálkodik. A Szentlélek Isten dicsőségének a "közvetlen megjelenítője" a Teljességgel még nem egyesült lelkek számára, amelyeket a Krisztusban megelevenít, és az Isten dicsőségét megjelenítő válaszra (életre) képessé tesz. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Feliratkozás RSS - Tízparancsolat csatornájára