Az utóbbi évek egyik zenei csúcsélménye volt a számomra Herbert Blomstedt-el meghallgatni Beethoven VII. és VIII. szimfóniáját a New York-i Filharmonikusok előadásában. Blomstedt azokat a másod- és harmadszólamokat erősítette fel a zenében, amelyeket a konvencionális előadásmód a főtémákkal rendre elnyom, és így megőrizve a Beethoven művek csodálatos monumentalitását, egy olyan izgalmas hangzást adott hozzájuk, amelyek Bartók Béla legjobb műveire emlékeztettek. A karmester a 80. életéve után vált igazán világhírűvé – méltán. Blomstedt adventista meggyőződése ellenére szombaton azért vállal koncerteket, mert a zenét a hite kifejezésének tartja. Hadd tegyem hozzá: a zenéjével olyan mélységeket jár be és fedez fel, amelyek egyik kulcsa pontosan ez lehet. Egy kis részlet a VII szimfóniából. A VIII. szimfónia.