1. Életek, amelyeket végigkísér Jézus úgy, hogy észre sem vesszük. Nagyon sokunk életének közepén ott ül Jézus, aki számunkra hosszú évekig, akár évtizedekig láthatatlan, felfoghatatlan marad. Miért baj az, ha nem vesszük észre a bennünk élő Jézusról, hogy Jézus? Mert megkérgesedhet a szívünk a nyitottságra, a figyelemre és a Jézusból fakadó szeretet befogadására. Attól a ponttól kezdve csak "használjuk" Jézust, és nem adjuk tovább azt, amit Tőle kaptunk. Ilyenkor zárjuk be magunkat a saját egónkba, amely elszigetel minket Jézus ERŐ-terétől. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)
2. Milyen Jézus ERŐ-tere? Jézus ERŐ-tere iránytű: megmutatja nekünk az Utat, méghozzá a helyes Utat, amely az Igazsághoz vezet. Jézus ERŐ-tere kifogyhatatlan szeretetforrás, amely egy olyan "flow" érzéssel tölt fel bennünket, amely korlátlanul megosztható mindenkivel. Ez a "Jézus-flow" ez nem más, mint maga az Élet. Jézus ERŐ-tere egy megbonthatatlanul erős szeretetközösség, amely mindenre képessé tesz bennünket, amely az Atya akaratát teljesíti és dicsőségét szolgálja. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)
3. Hogyan érezhetjük meg Jézus ERŐ-terét? Jézus ERŐ-terének megérzésére (és befogadására) érzékennyé válhatunk hálaadással: örömünkben; feljajduló könyörgéssel: nagy bajunkban; megtisztulással: akár most, a böjtben is; imával, szeretettel, az irgalom gyakorlásával: bármikor. Ezer és egy módja van annak, hogy valaki megnyíljon Jézus szeretetének ERŐ terére. Az akár csak "ketten vagy hárman összegyűlő" hívő közösség óriási erővel tudja hívni a Szent Lelket, aki képessé tehet bennünket arra, hogy megtaláljuk a Jézus szívébe vezető Utat. Végezetül és beteljesedésként: amikor Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük az eucharisztiában, akkor egy olyan testi és lelki egységbe kerülünk Jézussal, a vele együtt élő Szentháromsággal, és minden hívővel, aki a kereszténység megalapítása óta eddig, ekkor és majd ezután élni fog az eucharisztia szentségével, amely kitörli a bennünk élő sötétséget, és beemel minket Jézus ERŐ-terének szeretetközösségébe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)
Bevezetés. Ahogyan a szeptemberi első írásomban leírtam, a nyárig egy teljes lelkigyakorlatot végig fogok járni az írásaimmal. A karácsonyi írással eljutottunk a négy hetes lelkigyakorlat első hetének a végére: megszülethetett bennünk a Krisztus, helyet kaphattunk Isten Házában és ráébredhettünk arra, hogy Isten Gyermeke vagyunk mi is. A lelkigyakorlat második hetével foglalkozó négy írásom a bűneinkkel szembesített minket. Megvizsgáltuk a közösségi és az egyéni, személyes bűneinket, átgondoltuk a jó döntések feltételeit és választ adtunk arra a kérdésre, hogy melyik a legfontosabb döntés az ember egész életében. A nyárig a négyhetes lelkigyakorlat második két hetét fogjuk bejárni: végigimádkozva Krisztus Urunk teljes földi életét.
- február 22: Miért nem lehet megkerülni Jézust? Gondolatok az Ige megtestesülésének titkáról
- március 8: A feladat és a szolgálat különbsége. Böjti gondolatok az önfeláldozás hasznáról (Jézus gyermekkora és megkeresztelkedése)
- március 22: Miben különbözik a remény az elvárásoktól? Böjti gondolatok a hit erejéről (Jézus tanítása és csodatételei)
- április 5: Böjti gondolatok Jézus ERŐ-teréről. Az eucharisztia ereje
-----------------eddig jutottunk el az imáinkban--------------------------------------------------------
- április 19: Kereszt és dicsőség. Nagypénteki/húsvéti gondolatok a megváltás teljességéről
- május 3: Hányféleképpen örülhetünk az élet teljességének? Gondolatok az öröm ezer arcáról
- május 17: A kiteljesedés élethelyzetei: Gondolatok az élet Teljességének öröméről
- május 31: A Lélek-jelenlét formái. Gondolatok az életszentségről
- június 7: Mi teszi vonzóvá az egyházat ma? Pünkösdi gondolatok az evangélium erejéről
- június 21: Miben más a szó és az Ige? Évzáró gondolatok Isten szavának erejéről
1. Életek, amelyeket végigkísér Jézus úgy, hogy észre sem vesszük
Az emmausi tanítványok úgy beszélgettek végig egy egész utat a feltámadt Jézussal magáról Jézusról, hogy nem jöttek rá arra, hogy Jézussal beszélnek (Lk 24,13-30). Nagyon sokunk életének közepén ott ül Jézus, aki számunkra hosszú évekig, akár évtizedekig láthatatlan, felfoghatatlan marad. A tehetséggondozásban eltöltött évtizedeim alatt visszatérő történetek voltak az alábbi beszélgetésekhez hasonlók.
- "Úgy érzem, hogy van bennem egy iránytű, amelyik mindig jó döntésekhez segít engem." – "Ó, hát ez nagyszerű! Hogyan tudnád megfogalmazni azt, hogy mi ez az iránytű?" -- "Ez az én egyéniségem." – "Hmm... érdekes... tudod, én ezt a benned lévő iránytűt Jézusnak hívom..."
- "Már sok éve folyamatosan egy "flow" állapotban élek. Nem is kell igazán pihennem. Amikor belefáradok valamibe, elkezdek valami mást. Kiteljesedésből kiteljesedésbe megy át az életem." – "Ó, hát ez nagyszerű! Hogyan tudnád megfogalmazni azt, hogy mi lehet az oka ennek a nagyon szép, állandó "flow" érzésnek benned?" -- "Nekem ilyen energiadús az egóm. Kirobban belőlem a tehetség." – "Hmm... érdekes... tudod, én ezt a benned lévő óriási energiát Jézusnak hívom..."
Jézus ERŐ-tere olyan elképesztően nagy, hogy egy kicsit is érzékeny ember képtelen kikerülni. Beleütközik, és erőt merít belőle, igen sokszor úgy, hogy észre sem veszi, hogy honnan jön ez az erő. (Beszéljek magamról is, ne csak másokról: kisgyermek koromban több mint tíz évet éltem végig úgy, hogy volt egy képzelt barátom, akit anyám hirtelen kérdésére, hogy "Mi hát a neve a te kis barátodnak?", három évesen Hűvös Péternek neveztem el. Éppen hűvös volt, én meg Péter. Ő volt a legjobb barátom. Önzetlenségre, kreativitásra, bátorságra, önfeláldozásra, és rengeteg szeretetre tanított meg. Mindig megtartott minden bajomban. Vele voltam minden álmomban és csaknem egész nappal is. Tavaly a 30 napos lelkigyakorlaton mutatta meg nekem Jézus, hogy Hűvös Péter Ő volt saját maga...) Miért baj az, ha nem vesszük észre a bennünk élő Jézusról, hogy Jézus? Véletlenül se higgyük azt, hogy ez azért lenne baj, mert ezzel megbántjuk Jézust azzal, hogy nem ismerjük el az "érdemeit". Ahogyan az emmausi tanítványok esetén is, sokszor Jézus maga az, aki nem fedi fel még magát előttünk, mert nem akarja, hogy világgá fussunk Tőle ijedtünkben. A baj ebből akkor lesz, amikor megkérgesedik a szívünk a nyitottságra, a figyelemre és a Jézusból fakadó szeretet befogadására. Attól a ponttól kezdve csak "használjuk" Jézust, és nem adjuk tovább azt, amit Tőle kaptunk. Ilyenkor zártuk be magunkat a saját egónkba, amely elszigetel minket Jézus ERŐ-terétől. A legtöbb esetben az életnek valami nagy szenvedése kell ahhoz, hogy szét tudjon törni bennünk az egó megkérgesedett burka, és újra meg tudjuk érezni az Erő igazi forrását. (Szent István vértanú "keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek"-nek nevezi az ilyen megkérgesedetteket – ApCsel 7,51.)
2. Milyen Jézus ERŐ-tere?
„Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak,
másfelől a görögök bölcsességet keresnek.
Mi pedig Krisztust prédikáljuk” (1 Kor 1,22-23)
Foglaljuk össze azt, hogy mit állítottam eddig Jézus ERŐ-teréről. Jézus ERŐ-tere iránytű: megmutatja nekünk az Utat, méghozzá a helyes Utat, amely az Igazsághoz vezet. Jézus ERŐ-tere kifogyhatatlan szeretetforrás, amely egy olyan "flow" érzéssel tölt fel bennünket, amely korlátlanul megosztható mindenkivel. Ez a "Jézus-flow" ez nem más, mint maga az Élet, pontosan úgy, ahogyan Jézus maga mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6a). Aki Jézus ERŐ-terét meg akarja tapasztalni, annak nem csodákra kell várnia, nem gyógyulásokat kell kérnie, nem titkos tudásra, avagy megvilágosodásra kell áhítoznia. Ezek persze mind jöhetnek a Jézussal való együttes létből. De egyáltalán nem ezek a fontosak, mert ezek mind-mind csak következmények (mellékes dolgok, condimentumok). Jézus ERŐ-tere egy megbonthatatlanul erős szeretetközösség, amely mindenre képessé tesz bennünket, amely az Atya akaratát teljesíti és dicsőségét szolgálja. (Ez a központi dolog: a substancia.) Jézus ERŐ-tere olyan áldásforrás, amely további forrásokat fakaszt. Jézus ERŐ-tere egy olyan végtelen galaxis, amelynek a közepe az Atya, a karjai Jézus, és a végén mi vagyunk mind-mind, mint kicsiny csillagok.
3. Hogyan érezhetjük meg Jézus ERŐ-terét?
„Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben,
ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)
"És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt." (Jn 1,5) A János szerinti evangélium bevezető sorai rámutatnak arra, hogy miért nem érezzük meg olyan sokszor a világ leghatalmasabb ERŐ-terét, amely Jézusból sugárzik. A bennünk is élő sötétség idegen a tisztaság fényétől. Az emberi élet gyönyörűsége éppen abban áll, hogy hányféle módon törheti át Jézus a bennünk lévő sötétségnek (a saját egónknak) ezt a falát. Jézus ERŐ-terének megérzésére (és befogadására) érzékennyé válhatunk hálaadással: örömünkben; feljajduló könyörgéssel: nagy bajunkban; megtisztulással: akár most, a böjtben is; imával, a szeretet, az irgalom és az alázat gyakorlásával: bármikor. Ezer és egy módja van annak, hogy valaki megnyíljon Jézus szeretetének ERŐ terére. Az akár csak a "ketten vagy hárman összegyűlő" hívő közösség óriási erővel tudja hívni a Szent Lelket, aki képessé tehet bennünket arra, hogy megtaláljuk a Jézus szívébe vezető Utat. Végezetül és beteljesedésként: amikor Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük úrvacsorában avagy szentáldozásban, akkor egy olyan testi és lelki egységbe kerülünk Jézussal, a vele együtt élő Szentháromsággal, és minden hívővel, aki a kereszténység megalapítása óta eddig, ekkor és majd ezután élni fog az eucharisztia szentségével, amely kitörli a bennünk élő sötétséget, és beemel minket Jézus ERŐ-terének szeretetközösségébe. Így juthatunk el a Krisztus mellett való életből a Krisztusban való életbe. Ámen.
Hozzászólás és válasz (2019. április 16.)
Egyik bibliakörös társamtól, Balázstól ezeket a szép gondolatokat kaptam az írással kapcsolatban: "Azt írtad, hogy sokan használják Isten erőterét, anélkül, hogy tisztában lennének a forrásával. Viszont nem éreztem eléggé tisztázottnak, hogy ez számukra ezzel a nem tudással nem Isten erőtere! A hit az egyedül, ami Istenhez visszakapcsolja az Ő erőterét. Mivel Isten teremtette a világot, meg minket is: úton-útfélen megtapasztalhat bárki Isten kegyelméből és erejéből TÖREDÉKEKET. Azért csak töredékeket, mert a hit nem kapcsolja jó helyre, a forráshoz! (Merthogy a bűnesetkor elszakadt a teremtett világ Istentől, csak Jézus képes visszakapcsolni minket oda, a benne való hit által.) Márpedig akkor automatikusan máshoz kapcsoljuk, és ez a probléma, mert ezzel más válik az Istenünké. Az a tevékenység például, amihez a flow érzés köt." Nagyon köszönöm Balázs, ezeket az értékes gondolatokat! Igen örülök, hogy ezzel kiegészülhet az eredeti írás valóban hiányos gondolatmenete. Igen: Isten kegyelmének töredékei záporoznak bármely emberre úton-útfélen. De ahhoz, hogy ezekből a töredékekből bármi összeálljon, meg kell találni a Forrásukat: Istent. A forráshoz pedig Jézuson keresztül vezet az út. Nehéz úgy a Forrásból meríteni, ha az ember azt hiszi, hogy az "ágy" a forrás, avagy az "asztal", és ott kapirgál egész életében. Mekkora irgalma van Istennek irántunk, hogy még ilyenkor is újra meg újra áraszt ránk kegyelmet, erőt és szenvedést. Igen, szenvedést is, mert az az embernek nagyon jó tanítómestere, amely kiszomjazottságában igen hamar a valódi Forráshoz vezeti el őt. "Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a szenvedés lenne a tanítómester, mert önmagában nem az. Jézus a tanítómester, akihez -- sok más mellett -- a szenvedés is elvezethet." Köszönöm Balázs, a pontosításodat. Igen, a szenvedés maga valóban nem tanítómester, mert Jézus az. Csakhát örömünket nagyon sokszor magunknak szoktuk tulajdonítani és csak bánatunkban fordulunk Isten felé. Áldottak azok, akik hálaadást tudnak adni minden percért (lásd erről korábbi írásomat itt), azaz azok akiknek életük minden perce Jézusra mutat. Hadd kívánjuk ezt együtt minden Olvasónak!
