1. Mikor lenne szükség a lélekjelenlétre a mindennapi életünkben? A lélekjelenlétet a nehéz helyzetek megoldására való képességnek szokás értelmezni. Ebben az írásomban a Lélek-jelenlétet a Szent Lélek jelenléteként értelmezem. Hány és hány olyan helyzetet tudunk a saját életünkből is mondani, amikor egy jó cselekedetünk azért nem valósult meg, mert későn jutott eszünkbe, hogy mit is kellett volna tennünk? Az írás első részében erről hozok néhány példát. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
2. A Lélek jelenlétének formái. A Szentlélek megjelenése millió formát ölthet – méltón példázva Isten teremtő kreativitásának végtelenségét. A Lélek kiáradhat, mindent elsöpörhet, mindent tisztára moshat és mindent újjá teremthet. Lélek mindennapi csendes munkája azonban a Lélek kiáradásánál sokkal gyakoribb. A Lélek amilyen zabolázhatatlan, ugyanolyan fegyelmezett. A Szent Lélek a Szentháromság elválaszthatatlan részeként állandó és intenzív szeretetkapcsolatban él Krisztussal és az Atyával. Ebbe a szeretetkapcsolatba von be minket is. Ez a szeretetkapcsolat igen fontos abban, ahogyan a Lélek a hívők közösségét, az egyházat megteremtő és fenntartó Erő. Életünk legelképesztőbb és legváratlanabb pillanataiban tapasztalhatjuk meg a Lélek segítségét, vigasztalását és erejét. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
3. A Lélek folyamatos jelenléte életünkben: az életszentség. A Lélek folyamatos, erős és tudatosodott jelenléte az életünkben az életszentség. Ebben az állapotban ugyanis a Szentháromsággal való mélységes és állandósult szeretetkapcsolatunk olyan erős lesz, hogy életünk annak megfelelően rendeződik a jó irányába, hogy ez a szeretetkapcsolat sértetlen maradhasson. Ferenc pápa így ir erről az "Örvendjetek és ujjongjatok" buzdításában: "A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, melyeket az Úr mutat nekünk." (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
Bevezetés. Ahogyan a szeptemberi első írásomban leírtam, a nyárig egy teljes lelkigyakorlatot végig fogok járni az írásaimmal. A karácsonyi írással eljutottunk a négy hetes lelkigyakorlat első hetének a végére: megszülethetett bennünk a Krisztus, helyet kaphattunk Isten Házában és ráébredhettünk arra, hogy Isten Gyermeke vagyunk mi is. A lelkigyakorlat második hetével foglalkozó négy írásom a bűneinkkel szembesített minket. Megvizsgáltuk a közösségi és az egyéni, személyes bűneinket, átgondoltuk a jó döntések feltételeit és választ adtunk arra a kérdésre, hogy melyik a legfontosabb döntés az ember egész életében. A nyárig a négyhetes lelkigyakorlat második két hetét fogjuk bejárni: végigimádkozva Krisztus Urunk teljes földi életét.
- február 22: Miért nem lehet megkerülni Jézust? Gondolatok az Ige megtestesülésének titkáról
- március 8: A feladat és a szolgálat különbsége. Böjti gondolatok az önfeláldozás hasznáról (Jézus gyermekkora és megkeresztelkedése)
- március 22: Miben különbözik a remény az elvárásoktól? Böjti gondolatok a hit erejéről (Jézus tanítása és csodatételei)
- április 5: Böjti gondolatok Jézus ERŐ-teréről. Az eucharisztia ereje
- április 19: Kereszt és dicsőség. Nagypénteki/húsvéti gondolatok a megváltás teljességéről
- május 3: Hányféleképpen örülhetünk az élet teljességének? Gondolatok az öröm ezer arcáról
- május 17: A kiteljesedés élethelyzetei: Gondolatok az élet Teljességének öröméről
- május 31: A Lélek-jelenlét formái. Gondolatok az életszentségről
-----------------eddig jutottunk el az imáinkban--------------------------------------------------------
- június 7: Mi teszi vonzóvá az egyházat ma? Pünkösdi gondolatok az evangélium erejéről
- június 21: Miben más a szó és az Ige? Évzáró gondolatok Isten szavának erejéről
1. Mikor lenne szükség a lélekjelenlétre a mindennapi életünkben?
A lélekjelenlétet a nehéz helyzetek megoldására való képességnek szokás értelmezni. ("A lélekéberség a szellemi erőnek azon állapota, midőn meglepő, váratlan, rendkívüli esetekben zavarba nem jön, s kellőleg feltalálja magát." – Magyar Nyelv Értelmező Szótára, 1862) Néhány éve történt az Oscar-díjak átadásán, hogy egy rossz cédula került a borítékba, és a pillanat nyomása alatt hiába vette észre az átadók egyike, hogy ez nem lehet a helyes név, a helyzet (és a másik átadó) sürgetésére felolvasták a rossz nevet, és át is adták neki a díjat. Noha ott ült a teremben annak a bizottságnak szinte mindegyik tagja, amelyik a díjat másnak ítélte oda, mégsem vállalta senki közülük annak a felelősségét, hogy a rossz név elhangzásakor felpattanjon, és jelezze, hogy itt valami hiba történt. Ugyanilyen bénultság lett úrrá mindenkin akkor, amikor egy később a rendből kiugrott novícius a karácsonyi misén egy óriási Halloween tököt hozott be, és helyezett el a jászolban a kis Jézus helyett. A kórusba benneszakadt az ének, az elöljáró meg úgy érezte, hogy eljött az Apokalipszis...
„Az ember nem akkor világosodik meg,
amikor egy ötlete támad, hanem amikor valaki rátekint.”
(Henri de Lubac: Catholicism)
Ebben az írásomban a Lélek-jelenlétet a Szent Lélek jelenléteként értelmezem. Ha így gondolunk a Lélek jelenlétére, akkor messze nem csak azokban a helyzetekben válik nyilvánvalóvá az, hogy a helyén van-e a lelkünk középpontja, avagy sem, amelyek rendkívüliek. Hány és hány olyan helyzetet tudunk a saját életünkből is mondani, amikor egy jó cselekedetünk azért nem valósult meg, mert későn jutott eszünkbe, hogy mit is kellett volna tennünk? Én magam sokszor ilyen "lépcsőházi gondolkodó" vagyok (azaz a távozás után, a lépcsőházban jutnak eszembe a legszebb mondatok, amelyeket a látogatás alatt mondanom kellett volna...). Hadd mondjak el erre két banális történetet. Este fél hét, senki sehol már az intézetünkben az egyetemen. Háromszáz diák vár a földszinten, hogy megkezdjem az első ilyen sok embernek megtartott hálózatos előadásomat. Még utoljára könnyítek magamon. De: a WC-ajtó beszorul. Bent rekedek. Hiába dörömbölök, már nincs, aki hallja, a mobil pedig az asztalomon maradt a szobámban. Feszegetem, rugdosom az ajtót – hiába. Letérdelek. Elkezdek imádkozni: "Uram! Én azt nagyon is megérdemlem, hogy itt töltsem az egész éjjelt, mert ezer okod is lehet arra, hogy miért tegyed ezt velem, Uram. De kérlek, nézz arra a háromszáz emberre, aki odalent vár – hiába. Engedj ki, kérlek, ha lehet!" Hozzányúlok a kilincshez: a beragadt ajtó kitárul... Aztán, amikor lemegyek az évfolyamhoz, elmondom ugyan nekik a WC-beszorulást, mint a pár perc késésem okát, de azt, hogy letérdeltem a fülkében és imádkoztam, és az ajtó EZ UTÁN nyílt ki, azt már – sajnos – nem... Vagy ezen sorok megírásának napja előtti történetem: Adok egy ötszázast az egyik piros lámpánál az ott esedékes kéregetőnek. Nagy az öröm, hiszen papírpénzt kapott és nem érmét. "Uram! Mivel érdemeltem meg ezt a nagy ajándékot?" Mire én: "Ma olyan szép napsütés van. Legyen Önnek is egy szép napja!" Tíz perccel később jutott eszembe az igaz válasz: "Uram, azzal, hogy Önt is megváltotta a Krisztus!" Hadd mondjak a végén egy pozitív példát is, ami Grendorf Péter evangélikus lelkészemmel esett meg. Elfoglalták a hittanra kijelölt tantermet az orra előtt. Várni kellett a hölgyre, aki újat ad. Az elején – ahogy ilyenkor valamennyiünket – elöntötte az indulat, de amikor végre bemehetett, megszállta a Szentlélek, és végtelen szelídséggel csak annyit kérdezett: "Hova mehetünk, kedves Asszonyom?" Mire a hölgy átszellemülten: "Hát, maguk, evangélikusok, micsoda nagyszerű emberek!" Hát így is lehet...
2. A Lélek jelenlétének formái
"A léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség,
béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség" (Gal 5,22,23)
A Szentlélek megjelenése millió formát ölthet – méltón példázva Isten teremtő kreativitásának végtelenségét. Ahogyan Mustó Péter fogalmazta: "A Lélek működése mindig meglepetés. A Lélek nem védekezik, mert nem lehet kárt tenni benne. A Lélek az épség hordozója bennünk." A Lélek tökéletes tisztasága az, ami ezt a sérthetetlenséget és épséget adja Neki. A Lélek kiáradhat, mindent elsöpörhet, mindent tisztára moshat és mindent újjá teremthet, ahogyan az történt pünkösdkor, és ahogyan az bármelyik pillanatban megtörténhet bármelyikünkkel. Lélek mindennapi csendes munkája azonban a Lélek kiáradásánál sokkal gyakoribb. Ezt észre sem vesszük a legtöbbször. „A Szentlélek tevékenysége többnyire nem arra irányul, hogy ragyogó elgondolásokat nyújtson nekünk, vagy különleges fényt gyújtson bennünk, sőt egyáltalán nem is akar nekünk adni semmit. A Szentlélek úgy cselekszik, hogy az Atya felé vonz bennünket.” (A Csend Útján, karthauzi szerzetesek gondolatai) Csak évek, évtizedek múlva döbbenünk rá arra, hogy mi mindent változtatott meg a Lélek bennünk – hosszútűréssel, békességben, szép csendesen. A Lélek amilyen zabolázhatatlan, ugyanolyan fegyelmezett.
"Mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is." (1Kor 2,10)
"maga a Lélek esedezik mi értettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal" (Róm 8,26)
A Szentlélek a Szentháromság elválaszthatatlan részeként állandó és intenzív szeretetkapcsolatban él Krisztussal és az Atyával. Ebbe a szeretetkapcsolatba von be minket is. Ez a szeretetkapcsolat igen fontos abban, amilyen módon a Lélek a hívők közösségét, az egyházat megteremtő és fenntartó Erő. A Lélek zsengéje újra és újra, emberi ésszel elképzelhetetlenül új minőségeket hoz a teremtett világunkba. Papanek Márta mondta a harminc napos lelkigyakorlatom végén kedves mosollyal: "Legyél résen Péter, mert a Lélek szeret túlórázni". Igaza volt... A Lélek munkálkodásában nincsen szünet. Életünk legelképesztőbb és legváratlanabb pillanataiban tapasztalhatjuk meg a segítségét, a vigasztalását és az erejét.
3. A Lélek folyamatos jelenléte életünkben: az életszentség
"Az Isten lélek. És akik Őt imádják, szükség,
hogy lélekben és igazságban imádják." (Jn 4,24)
"Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság." (2Kor 3,17)
A Lélek folyamatos, erős és tudatosodott jelenléte az életünkben az életszentség. Ebben az állapotban ugyanis a Szentháromsággal való mélységes és állandósult szeretetkapcsolatunk olyan erős lesz, hogy életünk annak megfelelően rendeződik a jó irányába, hogy ez a szeretetkapcsolat sértetlen maradhasson. Ferenc pápa az "Örüljetek és ujjongjatok" buzdításában így ír erről: "A Szentlélek mindenfelé árasztja Isten szent népében az életszentséget. (6) Az életszentség nem azt jelenti, hogy egy elővételezett eksztázisban ragyog a szemünk. Szent II. János Pál pápa mondta, hogy 'ha valóban Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor mindenekelőtt azok arcán kell észrevennünk Őt, akikkel azonosulni akart' (96) A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, melyeket az Úr mutat nekünk. Különben döntéseink csak 'dekorációk' az életünkben, amelyek ahelyett, hogy érvényesítenék az evangéliumot, elfedik és megfojtják. (149-150) A megszentelődés közös zarándoklat, amelyben csoportosan haladunk. (141) A közösség arra hivatott, hogy megteremtse azt az isteni keretet, ahol a föltámadott Úr titokzatos jelenléte megtapasztalható. (142)" Ámen.
