1. A tisztaság, mint a bepiszkolódás ellentéte. A tisztaságról a ma fogyasztójának leginkább a mosószer-reklám jut az eszébe. A tisztaság egy általánosan elérhető kategóriává vált, amely elvesztése esetén gyorsan és olcsón visszaszerezhető. Ugyanakkor rengeteget foglalkozunk a bűntudattal és az öntisztítással – akkor is, ha nem veszünk tudomást róla. (Aki erről többet akar olvasni, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt). A "bűncentrikus" élet azonban zsákutca. A jóra való nyitottság sokkal nagyobb erő, mint a rossztól való menekülés.

2. A tisztaság, mint a Teljességhez vezető vegy-tisztaság. Isten Csendjének Teljességéhez és tisztaságához a bűn nem fér közel, abban megsemmisül. A tisztaság tehát nem a bepiszkolódás ellentéte, hanem az Istenhez való közelség mértéke. (Aki erről többet akar olvasni, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt).

3. A tisztaság, mint szeretetforrás. A tisztaság az alázat után második állomás, amikor a Teljesség mindennél intenzívebb szeretete felragyog az ember lelkében, és tisztára mos mindent, ami addig lerakódott benne, mint az élet salakja. A tisztaság nemcsak elkerüli a bűnt, hanem nyitottságot ad, és szeretetet sugároz szerteszét. A tisztaság nem falat, hanem emberséget épít – a szeretet erejével. (Aki erről többet akar olvasni, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

Xx Xxxxxx,
xx xxxx x xxxxxxxxxx,
xxxxxxxxxxxxx xxx x xx xxxxx.
Xxxxxx xx x xx xxxxxxxx;
xxxxxx xxx x Xx xxxxxxxx,
xxxx x xxxxxxxx, xxx x xxxxxx xx.
X xx xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxx xxx xxxxxx xx.
Xx xxxxxxx xxx x xx xxxxxxxxxx,

1. A tisztaság, mint a bepiszkolódás ellentéte

A tisztaságról a ma fogyasztójának leginkább a mosószer-reklám jut az eszébe (avagy a tusfürdő-reklám – és innen a sor hosszan folytatható...). A tisztaság egy általánosan elérhető kategóriává vált, amely elvesztése esetén gyorsan és olcsón visszaszerezhető. Az erkölcsi tisztaság fogalma (amelyet sokszor a szexuális szabadosságtól való tartózkodással azonosítanak) igen leértékelődött: sok ember szemében szükségtelen önkorlátozásként, vagy (akár) "a lúzerek gyávaságaként" jelenik meg.
 

A "csináld magad", "tisztítsd magad", "mi mindenre képesek vagyunk" életérzésnek  Eugeniusz Get-Stankiewicz „Csináld magad” című képe egy elképesztően tömör metaforája. Íme a Web2.0 Krisztus. Interaktív, perszonalizált, trendi. Csakhogy a „készre-csinálással” mi magunk feszítjük meg a Megváltót. Ezzel válik a geg hátborzongatóan mély értelmű mesterművé. Biztos, hogy tényleg megtisztuláshoz vezetnek a mosószeres barkácsolásaink? Nem csupán a környezetünket koszoljuk el egyre jobban és jobban a saját – vélt – tisztaságunkat "visszaszerezve"?

A piszkosság tudata, a bűntudat nagyon erősen ható, az emberi lélekbe igen mélyen beágyazott tudati tényező. Számos tudományos közlemény is bemutatta, hogy a bűnöktől való megszabaduláshoz az öncsalásnak egy nagyon komplex szabályrendszere alakult ki az emberben. Három ezek közül: a bűnöket sokszor lehetetlen helyzetnek állítjuk be, hogy ne is kelljen gondolkodnunk rajta. A hibás cselekedeteinkről azt hisszük, hogy a következményeik rövidebb távon elévülnek, és mi magunk is hamarabb elfelejtjük őket. A pszichopaták is mutatnak megbánást hazugságaik után, de ez náluk nem vezet ahhoz, hogy elkerüljék a következőt. A listát hadd fejezzem be két jó hírrel: a transzparencia nagyon megéri: a saját magunkról elmondott benső információk örömforrások az életünkben. Még fontosabb megfigyelésként: a szabályok betartását már az is növeli, ha előtte megkérdezzük magunktól (vagy másoktól): biztos, hogy ezt helyes cselekedetnek gondolod?

Rengeteget foglalkozunk tehát a bűntudattal és az öntisztítással – akkor is, ha nem veszünk tudomást róla. A "bűncentrikus" élet azonban zsákutca. Aki a bűneinek az emlékében, a bűnök jóvátételében és elkerülésében él, az bezárta magát a saját Egó-jába, és valahol (kimondva/kimondatlanul) úgy gondolkodik, hogy a bűnöktől való megtisztulás az ő saját feladata – a magánügye. Az igazság azonban az, hogy nem sajátíthatjuk ki, és nem "szabályozhatjuk" a kegyelmet. Nincsen önkegyelem. A bűnt csak Krisztus áldozata árán, Isten kegyelmével és tisztaságában lehet meghaladni egyedül. Ahogyan Ágoston Sándor mondta: "Nem pályaudvari csokoládé automata az Isten szeretete, hogy fent bedobok egy betanult ima‐szólamot, lent meg kiesik a bűnbocsánat." A jóra való nyitottság sokkal nagyobb erő, mint a rossztól való menekülés.

2. A tisztaság, mint a Teljességhez vezető vegy-tisztaság

Isten Csendjének teljességéhez és tisztaságához a bűn nem fér közel, abban megsemmisül. Krisztusban a másoktól magára vett idegen bűn alatt olyan szentség rejtőzött, hogy a bűn nem tudta azt legyőzni. Krisztus testében tehát a bűn is meghalt (és meg is hal minden egyes percben újra meg újra, ahogyan Krisztus ideje nem egyszeri, hanem a Mindenséget betöltő, teljes idő). A tisztaság tehát nem a bepiszkolódás ellentéte, hanem Krisztushoz, az Istenhez való közelség mértéke.

Ahogyan kilépett az első emberpár Isten köréből – az eredendő tisztaság azonnal elveszett. Sokan ezt a történetet úgy fordítják le maguknak, hogy Isten parancsokkal gúzsba köti az embert, azaz a "felelős emberi tett" az, hogy szabaduljunk fel. Ez a "felszabadulás" azonban egyben az a pillanat is, amelyben az ember bezáródik a saját Egójába. Szabadnak gondolja ugyan magát, de valójában egy elképzelhetetlenül szűk börtönbe került – ha fel nem ismeri a helyzetét, akkor örökre. Van azonban ebből az öncsapdából kiút: Krisztus áldozata miatt kiléphetünk a saját egónkból, közel kerülhetünk Istenhez és a tisztaság Teljességéhez. Ahogyan Giovanni Vanucci fogalmazott a Ferenc pápa által a Római Kúria vatikáni munkatársainak rendezett, 2016-os lelkigyakorlaton: "Az evangélium nem erkölcs, hanem egy megrendítő megszabadítás."

A bűn tehát (a Miatyánk eredeti görög szava, az ofeiléma szerint is) adósságot jelent, amely idekötöz minket ehhez a világhoz, és nem engedi, hogy Istenhez közel legyünk. Ennek az adósságnak az elengedését, Istenhez való közelebb kerülésünk lehetővé tételét kérjük a Miatyánkban (ahogyan az angol fordításban is egészen egyértelmű fogalmazásként áll: "forgive us our debts"). A tisztaság hiánya idekötöz minket a földre. Nagyon találóan írja ezt le a Károli-féle Biblia a farizeusok bűnére használt "ragadomány" szava (Mt 23:25; Lk 11:39 ahol az eredeti jelentés a elrabolt holmit jelenti, de a ragadásból kölcsönzött "véletlenszerű" jelentésnek talán még ennél is mélyebb értelme van). Ugyanerre a visszahúzó erőre utal Szent Ignác "rendezetlen ragaszkodások" kifejezése is. Igen fontos, hogy akkor, amikor Isten elengedi az adósságunkat, és megbocsát, a kegyelemnek két, egymást kiegészítő elemét is megkapjuk egyszerre. A köznapi gondolkodás ebből sokszor csak azt emeli ki, hogy Isten nem haragszik ránk a bűneinkért, hanem szeret minket. Isten szeretete azonban – Krisztus kereszthalála miatt – feltétlen szeretet. Azaz a megbocsátás igazán fontos eleme az, hogy Isten képessé tesz bennünket magunkat arra, hogy elengedjük a saját adósságunkat, és ne ragaszkodjunk görcsösen a magunkkal cipelt élet-terhekhez. A megbocsátás elfogadása az igazi megtisztulás, amely közelebb visz minket Isten felé. (A megbocsátásról itt írtam részletesebben.)

Grendorf Pétertől, az evangélikus lelkészemtől hallottam a tisztaságra azt a szép szót, hogy vegy-tisztaság. A valódi tisztaság egy olyan megtisztult állapot, amelybe semmilyen más szempont nem vegyül bele, csak és kizárólag Isten közelsége. A vegytiszta szív az, amelyik valóban meglátja Istent, mert semmi nem akadályozza a látását.

3. A tisztaság, mint szeretetforrás

„Az ember legyen áldása mindenkinek, aki hozzá fordul.
Áldásnak lenni, az a legfontosabb életcélunk.”
(Hamvas Béla)

A tisztaság a krisztusi erények közül az alázat után immár a második, amelyik közelebb visz minket Istenhez. Az első állomással, az alázattal felismerjük, hogy nem az Egó-nk van a világ középpontjában, hanem a teljesség, és megtanulunk kitörni az Egó-nk rabságából. A tisztaság a második állomás, amikor a Teljesség mindennél intenzívebb szeretete felragyog az ember lelkében, és tisztára mos mindent, ami addig lerakódott benne, mint az élet salakja. A fokozatosan kiteljesedő tisztaságban a Teljesség a lélek számára egyre központibb kategória lesz (a lélek a szegénység állapotában éri el a Teljességet, amelyről e blogbejegyzésben írtam részletesebben). A tisztaságban élő lélek számára a Teljességgel való együttlét az élet legfontosabb, első számú prioritásává válik.

A tisztaság nemcsak elkerüli a bűnt (mert a tisztaság állapotában a bűn lehetetlenné válik), hanem nyitottságot ad, és szeretetet sugároz szerteszét. Az Egónkkal, a tisztátalanságainkkal olyan falakat építünk, amelyeket aztán egy egész élet munkájával igyekszünk lebontani. A tisztaság nem falat, hanem emberséget épít – a szeretet erejével. Ennél azonban többet is tesz: a tisztaságban élő ember nyitottsága és a saját magán átbocsátott szeretetárama szolgálja Isten dicsőségét és építi ezáltal a világ jövőjét (hogy ez a kettő miért és hogyan függ össze, arról itt írtam néhány gondolatot).

Kiegészítés (2018. május 21, pünkösd):

A tisztaság, mint torzításmentes tükrözés

A pünkösdi lelkigyakorlaton az egyik imabeszélgetésben kaptam azt a fontos képet, hogy a tisztaság a torzításmentes tükrözése az Atya akaratának, szeretetének és dicsőségének. Együtt járt ezzel Jézus mondása: "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, ... amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen." (Jn 15:1,2) és Szent Ignác imája: "Add Uram, hogy minden szándékom, cselekedetem és tevékenységem tisztán a Te szolgálatodra és dicsőítésedre irányuljon". A tisztaság a hosszútűrő szolgálat gyümölcse, amelyben a lélek belülről tisztul meg ("tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen" Mt 23:26), ahogyan a lélek mélyén lakozó Teljességet megismeri, majd torzításmentesen tükrözi, ezzel gyümölcsöt terem és tisztul, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ámen.