1. A várakozás és a kitartás, mint ma különösen érvényes erények. A „szerezzük meg és élvezzük gyorsan a ma örömeit” magatartás egy olyan „megszaladási jelenség”, amely a javak fokozott elfogyasztásával tönkreteszi a fenntartható fejlődés esélyét. De: "Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár." (Pilinszky János) Azaz, a hosszú ideig nem teljesített kívánságaink sokkal többet fejleszthetnek rajtunk, mint azok, amelyek gyorsan teljesültek.
2. A türelem felszabadító, kreatív ereje. A várakozás és a türelem erénye felszabadít minket. Ha nem engedelmeskedünk a reflex-szerű első gondolatainknak, hanem mélyen elgondolkodunk azon a helyzeten, amelybe kerültünk, akkor sokkal kreatívabb és jobb megoldások juthatnak az eszünkbe. (Aki arra kíváncsi, hogy hogyan, olvasson bele a blogba.)
3. Miért vált a bölcsesség egyik kulcsfontosságú elemévé a türelem éppen ma? A bölcs ember elkerüli a szélsőségeket. Ennél azonban többet is tesz. Ha a körülmények az egyik szélsőség irányába mutatnak, akkor bölcs ember éppen a másik szélsőség felé mozdul el. Emiatt éppen akkor kell igazán lelassulni, amikor az élet felgyorsul körülöttünk. (Aki arra kíváncsi, hogy a türelem hogyan válik a világ harmóniája megőrzésének fontos elemévé, olvasson bele a blogba.)
Xx Xxxxxx,
xx xxxx x xxxxxxxxxx,
xxxxxxxxxxxxx xxx x xx xxxxx.
Xxxxxx xx x xx xxxxxxxx;
1. A várakozás és a kitartás, mint ma különösen érvényes erények
A nyugati világ jelentős része az elmúlt ötven évben forrásgazdag korban él. E körben a javakhoz való viszonylag könnyű hozzájutás leértékelte a gyarapodás örömét. A gyarapodás alapértelmezett, természetes jelenséggé vált. Elterjedt a népmesei „kisgömböc” magatartás, amelyik addig nyeli magába a javakat, ameddig szét nem pukkad. A habzsolás leértékelte a várakozás és a kitartás erényeit, hiszen – mondják sokan – „hülye az, aki nem élvezi ki ennek a kornak a könnyen megszerezhető javait”. Ez a szemlélet azonban nemcsak erkölcsi alapon „kárhoztatható”, hanem igen nagy veszélyeket is rejt magában.
A „szerezzük meg és élvezzük gyorsan a ma örömeit” magatartás egy olyan „megszaladási jelenség”, amely a javak fokozott elfogyasztásával tönkreteszi a fenntartható fejlődés esélyét. Hosszabb távon egy ilyen magatartás elkényelmesít, ami a javak fogyása (illetve elfogyása) esetén igen nehézzé teszi az átállást egy másik, visszafogottabban fogyasztó stratégiára. Tudományosan igazolt, hogy a sokat fogyasztó, „nagy” fenotípus kb. három generáció alatt képes átállni a keveset fogyasztó, „kicsi” fenotípusra. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a jóléti társadalom a Föld egészét tekintve egy elenyésző kisebbség sajátja. A napi 1,90 USD szegénységi minimum alatt a Föld közel kétmilliárd lakosa él. Mindebből következően a várakozás és kitartás a jövőre való felkészülés és a társadalmi kohézió megőrzésének igen fontos értékeivé léptek elő.
Nicholas Carr 2011-es könyve írta le, hogy az Internet megjelenése az apró információfoszlányok begyűjtésére (jobb esetben: rendszerezésére) ösztönöz. Ezzel azonban az agyunkban csökkenhet az elmélyült gondolkodás és az olvasottak kreatív továbbgondolásának az esélye.
Pilinszky János így ír a várakozás szépségéről „Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. ... Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” Érdemes mélyen elgondolkodnunk ezeknek a soroknak az igazságán.
A várakozás és a kitartás erejének egy gyönyörű példája a nagyváradi, lebontásra ítélt Szent László templom megmentése 1964-ben: „Leszáll az este. Gyertyák fénye lobban. Tíz gyertya, száz gyertya, ezer gyertya. Mintha nem pünkösd második ünnepe lenne, hanem halottak napja, s nem a város szívében világítanának, hanem az olaszi temetőben. Sorra fáradnak ki a térdeplésben. Másik asszony, leány áll a helyükbe. Átveszi a gyertyát, vagy újat gyújt. Mint egy katonai őrségváltás. A táskákból újabb és újabb gyertyák kerülnek elő. Mintha esztendők óta azért öntöttek volna a gyárak minden gyertyát, hogy egyszerre éghessenek itt, a Szent László-templom körül. Mintha véres, tüzes koszorú fonná körül az ostromlott templomot. Gyertyát tart a kezében és együtt térdel az alázatos katolikus, a konok kálvinista, a méla ortodox. Magyarok, zsidók, románok. A környező utcákban sem mozdulnak a férfiak. Sem az ünneplő ruhások, sem a kék parolisok. Más-más utcákat foglalnak el, közel, most mégis roppant távol egymástól. A hallgatás, a csend igazán félelmetes. Két napig, három napig égnek a gyertyák Szent László temploma körül. Hányan váltják egymást a térdeplésben, vánkos nélkül, az utca kövezetén? Hányszor futott végig a riadalom közöttük? Hiszen asszonyok, gyermekek voltak, még ha érezték is, hogy férjeik, apáik tekintete vigyázza őket a közeli utcákból. Ott is váltották egymást a férfiak. Háborús csatát se lehetett volna gondosabban eltervezni, mint ahogy maga a váradi nép, magyarok, románok, zsidók, katolikusok, reformátusok és ortodoxok szervezték meg önmagukat.” Két-három nap elteltével a bontási parancsot visszavonták. A templom mind a mai napig áll, és szolgál.
A várakozás, és a kitartás erényéből következik az a látszólag paradox állítás is, hogy a hosszú ideig nem teljesített kívánságaink sokkal többet fejleszthetnek rajtunk, mint azok, amelyek gyorsan teljesültek. Az ebből fakadó önfejlődés magas foka az, amikor rájövünk arra, hogy nem is kellett volna kívánnunk azt, amit kívántunk – ezekkel az erényekkel későbbi blogbejegyzésekben fogok majd foglalkozni. A várakozni tudás előnyeinek egy közismert példája a mályvacukor-teszt, amelyben kisgyerekeket hagynak egy szobában egyedül egy mályvacukorral, azt mondva nekik, hogyha kibírják néhány percig, hogy ne egyék meg, akkor kapnak még egyet. Érdemes megnézni a gyerekek kínjait, ahogyan megpróbálják nem megenni a cukrot ezen a videón. Akik elbuknak a teszten, és felfalják a mályvacukrot, azok (átlagosan) sokkal több problémával fognak küzdeni az életben, mint azok, akik képesek hosszabb távon is gondolkodni, és megvárják a második, jutalom-cukrot is. Érdemes észben tartani azt, hogy a tudományos eredmények szerint a kitartás a szülőktől ellesett viselkedési mintázat, azaz a saját hibánk öröklődhet a gyermekeinkre is.
Saint Exupéry imája nagyszerű összefoglalását adja a várakozás és a kitartás erényeinek: „Add, hogy mélyen megértsem, nehézség, kudarc, sikertelenség és zsákutca is lehet sorsom része! Sőt! Ezek szükségesek is ahhoz, hogy fejlődjek és megérjek. ... Tudom Uram, hogy számtalan nehézséget nem a lázas tevékenység, hanem az idő old meg.”
A "hosszútűrés" a rossz megjavulásában is reménykedik. Luther Márton 1519-ben Pál apostolnak a Galátziabeliekhez írott levelét magyarázva kiemelte, hogy levél 5. fejezetének 22. versében a Lélek gyümölcseként említett türelem nem eltűrés (görögül: hüpomoné), és nem is elviselés (görögül: anokhé), hanem a makrothümia görög szóval jelölt türelem, amely a mellett, hogy a gonoszt elviseli, a javulásában is reménykedik, a megmentését kívánja, és a bosszúnak még a gondolatáról is lemond.
2. A türelem felszabadító, kreatív ereje
"Mindennek rendelt ideje van…
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek
Ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak"
(Préd 3:1,6)
A várakozás erénye rádöbbenthet minket az alázatra: nem mi szabjuk meg azt, hogy mikor teljesülhet valami, és mikor nem. Fontos megtanulnunk, hogy hogyan tapasztalhatjuk meg azt az időt, amely nem a mi életünk korlátos ideje, hanem a sokkal nagyobb léptékű változásokat jellemző, sok generáción átnyúló idő. A várakozás és a türelem erénye felszabadít minket. Kiszabadítja a lelkünket az életünk által jelentett korlátokból, és képessé teszi sokkal nagyobb léptékű dimenziók megtapasztalására. Fontos mélyen átgondolnunk Pál apostol sorait: „az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12:9)
"Suppose you succeed in breaking the wall with your head.
And what, then, will you do in the next cell?"
(Stanislaw Lec)
A türelem esélyt ad az elmélyülésre és a megfontoltságra. Daniel Kahneman Nobel-díjas közgazdász könyve, a „Gyors és lassú gondolkodás” megmutatja, hogy ha nem engedelmeskedünk a reflex-szerű első gondolatainknak, hanem mélyen elgondolkodunk azon a helyzeten, amelybe kerültünk, akkor sokkal kreatívabb és jobb megoldások juthatnak az eszünkbe.
A nagyon kreatív megoldások sokszor évek hosszú sora alatt kristályosodnak ki bennünk. A kérdést újra és újrafogalmazó elme addigra már a kombinációk millióit próbálta ki, mint lehetséges megoldást, és találta meg közülük azt, amelyik az igazán eredeti és hasznos.
3. Miért vált a bölcsesség egyik kulcsfontosságú elemévé a türelem éppen ma?
A bölcsesség egyik igen fontos eleme az „arany középút” mind a Buddhizmusban, mind a Konfucianizmusban, mind pedig Arisztotelész írásaiban. A bölcs ember elkerüli a szélsőségeket. Ennél azonban többet is tesz. Ha a körülmények az egyik szélsőség irányába mutatnak, akkor bölcs ember éppen a másik szélsőség felé mozdul el. Emiatt éppen akkor kell igazán lelassulni, amikor az élet felgyorsul körülöttünk. Ezért vált a türelem ma kiemelkedően fontos erénnyé.
Zárógondolatként a türelem erényét, mint a világ harmóniájának a megőrzéséhez való hozzájárulásunk fontos elemét szeretném bemutatni a buddhizmus e szép gondolatával: „Ahogy a méh a virág lényegét gyűjti, és továbbrepül anélkül, hogy elvenne annak szépségéből és illatából, úgy vándoroljon a bölcs is az életben.” (Dhammapada, 49) Ezek a gondolatok már átvezetnek az alázat fontosságának a mélyebb megértéséhez, amelyről a következő blogbejegyzésben lesz majd szó.
