Ezen a lapon azokat az eseményeket és internet-es linkeket hirdetjük meg, amelyekről a blog írója úgy gondolja, hogy a többi Olvasó számára is örömöt és értéket jelenthetnek.
Ha értesítést akar az új ajánlott programokról, akkor kattintson erre az RSS logóra:
Soha nem gondoltam volna, hogy egy jelentős részben büntetőtáborban játszódó könyvet fogok ajánlani elolvasára a kedves ismerőseimnek. Azonban az Arszenyij atyáról szóló könyv minden egyes lapja tanúságtétel a mellett, hogy a legszörnyűbb körülmények között is ott van velünk a kegyelem. A könyv itt vásárolható meg.
Glenn Gould a XX. század egyik legnagyobb zongoraművész egyénisége volt. Két rövid részt ajánlok azok figyelmébe, akik a legkiválóbb Bach interpretációk egyikét szeretnék meghallgatni.
Még szenzációsabb a 2. partita (BWW 1004) felvétele itt 1959-ből. Glenn Gould végigénekelte az összes felvételét. A Columbia Recordsnak egy teljesen különleges felvételi technikát kellett kifejlesztenie ahhoz, hogy kiszűrje a lemezfelvételeiről az énekét. Érdemes megfigyelni 1:22-nél a balkézzel leütött hangot és 1:57-nél ahogyan felpattan és fejben folytatja tovább.
Mindkét felvétel a flow legteljesebb állapotát mutatja -- amelyet a Lélek különös kegyelmének is lehetne nevezni. Nehéz fenntartani egy ilyen intenzitást. Glenn Gould e felvételek után 2-3 évvel már nem vállalt semmilyen koncertet, 50 évesen pedig agyvérzésben meghalt. De a felvételei ránk maradtak, és példát mutatnak abból, hogy mit nevezhetünk eredetiségnek és minőségnek -- örökre.
Az utóbbi évek egyik zenei csúcsélménye volt a számomra Herbert Blomstedt-el meghallgatni Beethoven VII. és VIII. szimfóniáját a New York-i Filharmonikusok előadásában. Blomstedt azokat a másod- és harmadszólamokat erősítette fel a zenében, amelyeket a konvencionális előadásmód a főtémákkal rendre elnyom, és így megőrizve a Beethoven művek csodálatos monumentalitását, egy olyan izgalmas hangzást adott hozzájuk, amelyek Bartók Béla legjobb műveire emlékeztettek. A karmester a 80. életéve után vált igazán világhírűvé – méltán. Blomstedt adventista meggyőződése ellenére szombaton azért vállal koncerteket, mert a zenét a hite kifejezésének tartja. Hadd tegyem hozzá: a zenéjével olyan mélységeket jár be és fedez fel, amelyek egyik kulcsa pontosan ez lehet. Egy kis részlet a VII szimfóniából. A VIII. szimfónia.
Nagyra becsült zongoraművész barátom, Moldoványi András hívta fel a figyelmemet Teodor Currentzis zenéjére. Elképesztő sodrása van ennek a még fiatal koránál is jóval fiatalabbnak tűnő karmesternek. Currentzis Mozart interpretációiban egyaránt benne van az a fenségesség és botrányosság, amely Mozart-ot (életem egyik kulcsfilmjében, az újra és újra megnézendő Amadeusban gyönyörűen összefoglalt módon) jellemezte. De: felejthetetlenül maradandót alkot (sok más mellett) Verdiből és Beethovenből is.
Néhány klasszikustól eltekintve kevés átirat van, amelyet igazán szeretek. Nehéz ugyanis "javítani" egy letisztult darabon. Scsedrin Carmen-jét a korabeli szovjet kultúrpolitika betiltotta, mert a zeneszerző feleségét, Maja Pliszeckaja-t (akitől az 1989-ben, 64 éves korában eltáncolt Hattyú halála Los Angeles-ben egy életre szóló élményem maradt) botrányosan erotikusnak találták a bemutatón. A hivatalos indoklás szerint Scsedrin avatatlan kézzel, túlzottan átírta a darabot. Hát... A mű olyan szép lett sok helyen, hogy átírhatta volna akár még jobban is. Például a X. rész (Torero and Carmen) Gennagyij Rozsgyesztvenszkij előadásában szívet elszorítóan gyönyörű (kérem, hogy hallgassa meg a művet itt).
Néhány éve az angliai Seaford XII. században épült Szent Péter-templomában 30 perces felvételt készítettek a szakrális épület csendjéről, amelyet csak néha tör meg egy-egy apró lépés, vagy egy pad átmeneti nyikorgása. Az itt meghallgatható felvétel elején néhány perces bevezetőjében Andrew May többek között ezt tanácsolja: "Engedje el magát, és legyen olyan befogadó, amennyire csak tud. Figyelmesen hallgasson. Hallgassa a Csendet, és benne a saját szívverését, amelyik – tulajdonképpen – az Isten szívverése." Nagyon jó elmélyülést kívánok a megszentelt Csendben!
Dvorák Stabat Mater-ének 7 perces befejező részét Helmuth Rilling ihletett tolmácsolásában ezen a linken lehet meghallgatni. Rilling mester felvételein a kórus csodálatos ereje egy olyan minőséghez vezet el, amely túlnő a földi kereteken. A Stabat Mater e felvételének záró részében ez (legalább) kétszer be is következik. Ilyenkor a Lélek szárnyakat kap bennünk, és ünnepel. Gyönyörű, lelket mélyítő zenehallgatást kívánok az Olvasónak!
A szerzőnek szóló, illetve a megjegyzések tartalmával és moderálásával kapcsolatos, a blog moderátorához érkező levél erre az email címre írható: csermelyblog@gmail.com
Látogatók
Lapletöltések:6,516,483
Látogatók:341,345
(a CsermelyBlog 1.0-val együtt)
Tartalom megosztás
Ha értesítést akar az új blogbejegyzésekről, akkor kattintson az alábbi RSS logóra.
