Tábor hegye

Miért nem lehet megkerülni Jézust?

Gondolatok az Ige megtestesülésének titkáról

 

   

1. Istenkapcsolatunk hibáiról: hányféleképpen szeretnénk kikerülni Jézust, a beleütközés kövét? Az emberi ész elképesztően sokmindent ki tud találni arra, hogy ne kelljen szembesülnie Isten mindenhatóságával. Isten a mi Mennyei Atyánk, hát akkor miért ne nézhetne ki úgy, mint egy jóságos, bölcs nagypapa? Vagy legyen király! Emeljük Őt trónra! Isten nem az imádat jól körülhatárolható, távoli tárgya, hanem a Minden, ami minket is betölt. Gondoljunk akkor Istenre, mint a Csendre, az Egyszerűségre, a Tökéletességre, az Állandóságra, a Mozdulatlanságra, az Örökkévalóságra! Megszemélyesíteni sem lehet Istent, de elszemélyteleníteni sem lehet Istent, mert Isten lényege a szeretet. Ha Istent száműzzük a fogalmak közé, azzal lehetetlenné tesszük a Vele való közvetlen szeretet-kapcsolatunkat, és ezzel Isten lényegét veszítjük el. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Hogyan függ össze a tisztaság és Isten érintése? A megtestesülés csodája. A Szentháromságból azért jött le Jézus a Földre önmagát szolgai módon megüresítve (Fil 2,6-8), mert a Szentháromság be akart vonni minket, embereket annak a szeretetkapcsolatnak a gyönyörűségébe és Teljességébe, amelyben Ők élnek. Gondolkodjunk el azon, hogy a tisztaságnak micsoda teljessége kellett ahhoz, hogy az Isten egyszülött Fia Máriában megszülethessen! Gondoljunk bele abba is, hogy micsoda alázat és micsoda engedelmesség tükröződik Mária szavaiban! Érezzük meg, ahogyan a Lélek ember által soha addig nem látott mértékben, a Teremtés után ismét ujjongva kiterjed, és az Atya jóságából, Krisztus beleegyező áldozatából és Mária tiszta alázatából az ég és a föld összeköttetik.  (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Mi mindent ad nekünk a gyermek Jézus? Hadd kérjem arra az Olvasót, hogy olvassa el a 2018. karácsonyi blogbejegyzés utolsó részét. Imádkozza bele magát abba gyönyörűségesen tiszta és békés állapotba, amely Jézus megszületése volt. Érezze meg, ahogy Jézus növekszik Önben! Érezze meg, ahogyan Jézus Önt magába fogadja. Érezze meg a boldogság Teljességét – Jézusban, "odaát"! Majd jöjjön vissza ebbe a világba. Érezze meg annak a szabadságát, ahogyan Ön Jézuson, mint az Ajtón keresztül bejár és kijár (Jn 10,9b). Érezze meg azt, hogy minden egyes "bejárás" és "kijárás" tisztábbá teszi Önt. Érezze meg, hogy azzal, ahogyan a Jézuskapcsolatában egyre tisztább és tisztább lesz, egyre közelebb és közelebb tud kerülni Istenhez. Érezze meg az Istenhez való közeledés csodálatos növekedését. Mit ad nekünk a gyermek Jézus? Hogyan válaszol Jézus megszületése az írásom első részében feltett kérdésre? (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Megszelídíthető-e az ördög?

Hogyan tudunk úrrá lenni a hibáinkon?

 

   

 

1. Az ördög megszelídítésére tett kísérleteink. Szeretjük az életünkben a roppantul kényelmes kis kompromisszumokat: tettem egy kis erényt, utána teszek egy kis (hoppá bocsánat, néha túlzásba esek, olyankor: nagy...) bűnt. Ez így nem megy. Az ördögöt nem lehet megszelídíteni! A kegyelem csak akkor lesz teljes, ha szembefordultam a bűnnel, ha felismertem a mélységét, ha megneveztem az ördögöt, ha megtagadtam, és ha más életet akarok élni mindezek után. Ebből a szempontból nincsen aprócska bűn, meg nagyobbacska bűn. A bűnhöz (az ördöghöz) és Istenhez való viszonyulás a fontos. Vagy az egyik oldalon állok, vagy a másikon. Nem lehet a kettő között táncikálni. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

   

 

2. Harc a bűn ellen. Ha már beláttuk, hogy az ördöggel nem lehet kompromisszumot kötni, akkor a köznapi gondolkodás számára egyetlen dolog marad hátra: a harc az ördög ellen – mindhalálig. Az ördög elleni saját harcunk azonban egy kilátástalan és hiábavaló küzdelem. A bűn-centrikus élet zsákutca. Nincsen önkegyelem. Nem a mi saját harcunk fogja a bennünk lévő bűnt legyőzni. Az ehhez kevés, nulla, semmi. A bennünk lévő bűnt egyedül a bennünk megszülető Krisztus tudja legyőzni. Más út nincs. Az Istenfélelem tehát nem az Isten büntetésétől való szolgai félelem, amely az Istentől való elkülönülést feltételez, hanem Isten a számunkra feltáruló valódi nagyságának a csodálata, és a minket Istennel összekötő szeretetközösség védelme. Mindez nem jelenti azt, hogy azt hinném: semmilyen harcra nincsen szükségünk a bűneink és hibáink ellen, mert "ezt majd Isten úgyis elintézi". Nem. Nincsen ingyen kegyelem. Pont az Istenhez való közel kerülés érezteti meg velünk azt a mérhetetlen fájdalmat, amely Krisztusban és az Atyában ébred a bűneink láttán, utáltatja meg velünk őket, és segít az elkerülésükben. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

   

 

3. Hogyan tudunk úrrá lenni a hibáinkon? Nem azzal, hogy "jóvá tesszük őket". Önmagában és pusztán azzal sem, hogy küzdünk ellenük. A hibáinkon csak Jézus magunkba fogadásával és az Atyával kialakult szeretetközösségünknek az Ő erejükre támaszkodó, minden áron való védelmezésével tudunk úrrá lenni. A bűntől való taszítás forrása tehát Jézus és az Atya vonzása. Így válunk arra képessé, hogy mi magunk is békesség- és szeretetforrások legyünk a környezetünkben. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Feliratkozás RSS - Tábor hegye csatornájára