Leon Lederman (1922-2018) nemcsak a szubatomi fizika úttörő Nobel-díjasa, hanem elbűvölő ember is volt, aki hosszú élete során végig megőrizte kíváncsiságát és játékosságát. 1999-ben ismertem meg, Budapesten, az első Tudományos Világkonferencián. Sokunknak igen kínos érzésünk volt, amikor a plenáris üléseken fakalapácsot használtak a beszédek végének a jelzésére. Amikor játékosan felkínáltam neki a fakalapácsot, hogy kezdje el a tehetségsegítésről szóló szimpóziumunk elnöki tisztét, annyira feldobta ez a lehetőség, hogy ezzel a "varázsfa kalapáccsal" egy egész dobszólót csinált a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermének pódiumán. Ilyen az, amikor valaki ki tud lépni a "szerepéből", és megmutat egy olyan szintű kreativitást, amely egyben egy csodálatos példa a tudományos korlátok áttörésére is. Leon egész életében ezt tette. Kegyelemmel, szeretettel és emberséggel tette mindeddig. Ezentúl is ezt fogja tenni – mindörökké.