Hogyan maradhatunk hűségesek?

Gondolatok a hatodik parancsolat kapcsán
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

1. Hányféleképp tudunk paráználkodni? Amikor a bűneinkről kell beszélnünk, nagyon könnyen áll rá a gondolkodásunk egy olyan szövegezésre, amelyről úgy véljük, hogy bűnmentessé mossa a bűnt. Három példát is hozok erre az "szalonképessé formálásra" – ami nagyon veszélyes. Támár megerőszakolásának Ószövetségi történetén mutatom, be, hogy a paráznaság egy igen sajnálatosan jó példája annak, hogy a bűnbe esés a legtöbbször egymásból nagyon könnyen következő grádicsokon keresztül megy végbe. Az ördög hamar elsomfordál, ha teljesen zárt ajtóba ütközik. Egyre könnyebb dolga van azonban akkor, ha már megtettük az első, a második, avagy a sokadik "óvatlan" lépést a bűn felé. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Hogyan maradhatunk hűségesek? A paráználkodást a Biblia a szexualitásnál sokkal kiterjedtebb módon értelmezi. A paráznaság (kiterjesztett értelemben) Isten teremtett rendjének a harmóniájával való szembeszegülés. A paráznaság igazi lényege nem a házastársunk cserbenhagyása, hanem Isten cserbenhagyása. A paráználkodás elkerülésére (akár szexuálisan, akár általánosan) az egyedüli esélyünk az, ha engedjük azt, hogy kiterjedjen ránk a Szentháromság szeretetkapcsolata. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A tisztaság, mint életállapot. A tisztaság vegytisztaság, azaz nem a bepiszkolódás ellentéte, hanem az Istenhez való közelség mértéke. A paráznaságtól való megmenekülés tehát nem a rossz elleni folyamatos küzdelem eredménye, hanem a jó elfogadása. Isten vonzáskörébe nem fér be a paráznaság. Aki megismerte már az Isten szeretetének a Tejességét, az nem fog ennél jobbra, avagy többre vágyni. Rájön ugyanis, hogy a Teljesség teljes: a Teljességnél nagyobb teljesség nem létezik. Isten szereteténél nagyobb szeretet nincs. Nagyon nagy védettséget kap a paráználkodás ellen az, aki elveszejtette már magát az Isten szerelmében. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 


 

Bevezetés. Ennek a félévnek az írásai a tízparancsolatról szólnak. Az első parancsolat kapcsán ("Én vagyok az Úr, a Te Istened. Ne legyen más Istened!") a keresztény identitásról írtam. A második és harmadik parancsolat („Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot!”) értelmezése során Isten valódi tiszteletének a fogalmát jártam körül. A negyedik parancsolat („Tiszteld atyádat és anyádat”!) kapcsán arra is választ kerestem, hogy mitől lesz egy beszélgetés meghatározó valakinek az életében? A válasz kulcsfontosságú fogalma a másik (így például: a szüleink) tiszteletére való nyitottság. Az ötödik parancsolat ("Ne ölj!") átgondolásakor megmutattam, hogy milyen sokféleképpen lehet ölni a mindennapokban, és hogy kit ölünk meg akkor, amikor képtelenek vagyunk a megbocsátásra. Azt is átgondoltam, hogy mit muszáj megölnünk ahhoz, hogy képesek legyünk Jézust befogadni. A hatodik parancsolat ("Ne paráználkodj!") kapcsán arra keresek választ, hogy hogyan kerülhetjük el a paráznaságot és mit jelent a tisztaság, mint életállapot?

 

1. Hányféleképp tudunk paráználkodni?

 

Amikor a bűneinkről kell beszélnünk, nagyon könnyen áll rá a gondolkodásunk egy olyan szövegezésre, amelyről úgy véljük, hogy bűnmentessé mossa a bűnt. Különösen igaz ez a paráználkodásra. Az idősebb generáció tagjai még jól emlékeznek arra az amerikai elnökre, akinek az "I did not have sexual relations with that woman" mondatát fél évvel később úgy kellett magyarázni, hogy "ahonnan az Elnök Úr származik, ott a szex bizonyos fajtáit nem szokás szex-ként emlegetni". Másik példaként: ha valaki egy prostituálttal csalja meg a házastársát, azt fel lehet akár munkahely-teremtésnek is fogni, sőt, ők ketten, miközben ezt csinálják, növelik a GDP-t, ami ugye "hasznos dolog" (amiről persze tudjuk, hogy nem hasznos...). Dávid király afférját Betsabéval (2Sám 11) a Károli Biblia tömören és lényegre törően "Dávid paráznasága és gyilkossága" módon foglalja össze, a 2017-es kiadású Magyar Bibliatársulati fordítás ugyanezt már a "politically correct", semleges fogalmazású "Dávid és Betsabé", valamint "Uriás halála" címszavakkal jelöli. Elkezdtünk leszokni arról, hogy bűnnek nevezzük a bűnt...

 

A paráznaság egy igen sajnálatosan jó példája annak, hogy a bűnbe esés a legtöbbször egymásból nagyon könnyen következő grádicsokon keresztül megy végbe. Amnon, Dávid legidősebb fia, a trónörökös először csak epekedik a saját féltestvéréért, Támárért (2Sám 13). (Azt csak lehet? Mindent a szemnek, semmit a kéznek...) Aztán ebbe belebetegedik. Aztán elmondja mindezt az unokatestvérének, Jónádábnak. Aztán kap tőle egy "jó tanácsot", hogy hívassa magához apjával, Dávid királlyal, Támárt. Aztán süttet Támárral magának bélest. Aztán kiküldi a szolgákat. Majd megkéri Támárt, hogy etesse meg a hálókamrájában a bélessel, amit sütött neki. Idáig minden lépésnél meg lehetett volna állni. De a példa is mutatja, hogy nem lehet, és mindez egyenes úton vezet Támár megerőszakolásához, majd ahhoz, hogy két évvel később Amnon-t a saját öccse, Absolon meggyilkoltassa. Jóbnak kell tehát igazat adni, aki azt mondja, hogy "Szövetséget kötöttem a szemeimmel, hogy ne tekintsen a szüzekre" (Jób 31,1). Az ördög hamar elsomfordál, ha teljesen zárt ajtóba ütközik. Egyre könnyebb dolga van azonban akkor, ha már megtettük az első, a második, avagy a sokadik "óvatlan" lépést a bűn felé.

 


 

2. Hogyan maradhatunk hűségesek?

 

A paráználkodást a Biblia a szexualitásnál sokkal kiterjedtebb módon értelmezi. Más istenek imádása éppúgy paráznaság (2Móz 34,15), mint az ördögnek való áldozat (3Móz 17,7), avagy az igézőhöz és jövendőmondóhoz való fordulás (3Móz 20,6). A szív és szem általános paráznaságáról ír a 4Móz 15,39-es igevers is. A Jelenések könyvében a nagy parázna Babilon városa (Jel 17,5), azaz János apostol az általánosságban vett szellemi paráznaság büntetését írja le, és nem csak a fizikaiét. A paráznaság (kiterjesztett értelemben) tehát Isten teremtett rendjének a harmóniájával való szembeszegülés. Avagy máshogyan fogalmazva: a paráznaság igazi lényege nem a házastársunk cserbenhagyása, hanem Isten cserbenhagyása.

 

Hadd idézzem Rowan Williams "Tanítványként az úton. A keresztény élet esszenciájáról" című, nagyszerű könyvének egy ide illő részletét."A mai társadalom nagyon szem elől vesztette az erósz valóságát. Ez meghökkentően hangzik, hiszen kultúránk semmi másról nem szól, mint a szexuális értelemben vett erószról. Ennek azonban semmi köze a mélyebb értelemben vett erószhoz, ahhoz a mély vágyhoz, amely azzá tesz, aki vagyok, amely életem vonja, sodorja egy rajtam túlmutató, létemnek értelmet adó cél felé. És ez nem más mint a szeretet – a másik ember, és Isten iránt. A mai társadalom nemigen vesz tudomást az embernek erről a mélységes vágyáról, az értelem és az elfogadás iránti sóvárgásáról."

 

A paráznaság elkerülése tehát messze nem egyenlő a házasságon kívüli szex elkerülésével. Nagyon nehéz úgy hűségesnek maradni egy életen át, ha csak a házastársunk iránt érzett szerelmünktől, avagy a saját önuralmunktól várjuk a kilengések ellen visszatartó erőt. Istenhez kell mindenek előtt hűségesnek lenni. Ez az, ami meghozza az evilági hűséget is. Az egy életen át tartó hűséghez a mi erőnk önmagában kevés. Egyedül Jézus ereje az, ami elől az ördög meghátrál. (Érdemes az ApCsel 19,13-16-ot elolvasni, ahol Szkéva zsidó főpap hét fia Jézus nevét a Jézusban való hit nélkül akarta felhasználni az ördög elűzésére. Ennek a vége az lett, hogy mezítelenül és sebesülten futottak el az ördöngös házából. Mi is pontosan ilyen mezítelenül és sebesülten fogunk elfutni egy paráználkodás után, ha csak a magunk erejében bíztunk ellene.) Azaz a paráználkodás elkerülésére (akár szexuálisan, akár általánosan) az egyedüli esélyünk az, ha engedjük azt, hogy kiterjedjen ránk a Szentháromság szeretetkapcsolata, ami Jézus áldozata révén megtisztít bennünket, és felvértez a paráznasággal szembeszálló erővel.

 


 

3. A tisztaság, mint életállapot

 

"Eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény,
a szeretet és az irgalom ajándékával."
(Hós 2,21-22)

 

A tisztaság tehát (ahogyan azt egy korábbi blogbejegyzésben Grendorf Péter lelkészem nyomán már írtam) vegytisztaság, azaz nem a bepiszkolódás ellentéte, hanem az Istenhez való közelség mértéke. A paráznaságtól való megmenekülés tehát nem a rossz elleni folyamatos küzdelem eredménye, hanem a jó elfogadása. Isten vonzáskörébe nem fér be a paráznaság. Aki megismerte már az Isten szeretetének a Teljességét, az nem fog ennél jobbra, avagy többre vágyni. Rájön ugyanis, hogy a Teljesség teljes: a Teljességnél nagyobb teljesség nem létezik. Isten szereteténél nagyobb szeretet nincs. Nagyon nagy védettséget kap a paráználkodás ellen az, aki elveszejtette már magát az Isten szerelmében, "mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban" (Róm 8,38-39).

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: