Programajánló

Tisztelt Olvasó!

Ezen a lapon azokat az eseményeket és internet-es linkeket hirdetjük meg, amelyekről a blog írója úgy gondolja, hogy a többi Olvasó számára is örömöt és értéket jelenthetnek.

Ha értesítést akar az új ajánlott programokról, akkor kattintson erre az RSS logóra:


Csoda a börtönben -- Richard Wurmbrand interjúja 1989-ben

 

Richard Wurmbrand (1909-2001) 14 évet sínylődött a hite miatt román börtönökben. Ági és István, társaim az angyalföldi evangélikus gyülekezetben hívták fel a figyelmemet arra az 1989-ben készült interjújára, amelynek itt elkezdődő 4 percében egy gyönyörűséges csodát mesél el: egy börtönbe zárt parasztember megmutatja Jézus mosolyát egy -- akkor még -- hitetlen akadémikus professzornak. Wurmbrand életétől többet itt tudhat meg.

 

Glenn Gould: a kivételes zseni archetípusa

   

 

Glenn Gould a XX. század egyik legnagyobb zongoraművész egyénisége volt. Két rövid részt ajánlok azok figyelmébe, akik a legkiválóbb Bach interpretációk egyikét szeretnék meghallgatni.

Leonard Bernstein-nel a d-moll zongoraverseny (BWW 1052) 1. tételét játssza ezen az 1960-ból származó felvételen. A kedvencem a 8:04-9:26 és a 12:24-13:19 közötti két rész. Figyeljük meg a bal kezét a 10:23 és 10:30 közötti részen. Végezetül azt, ahogyan befejezi a bal kezével az egész tételt 14:10-nél.

Még szenzációsabb a 2. partita (BWW 1004) felvétele itt 1959-ből. Glenn Gould végigénekelte az összes felvételét. A Columbia Recordsnak egy teljesen különleges felvételi technikát kellett kifejlesztenie ahhoz, hogy kiszűrje a lemezfelvételeiről az énekét. Érdemes megfigyelni 1:22-nél a balkézzel leütött hangot és 1:57-nél ahogyan felpattan és fejben folytatja tovább.

Mindkét felvétel a flow legteljesebb állapotát mutatja -- amelyet a Lélek különös kegyelmének is lehetne nevezni. Nehéz fenntartani egy ilyen intenzitást. Glenn Gould e felvételek után 2-3 évvel már nem vállalt semmilyen koncertet, 50 évesen pedig agyvérzésben meghalt. De a felvételei ránk maradtak, és példát mutatnak abból, hogy mit nevezhetünk eredetiségnek és minőségnek -- örökre.

 

90 év tapasztalatának összegzése Herbert Blomstedt gyönyörű zenéjében

 

   

Az utóbbi évek egyik zenei csúcsélménye volt a számomra Herbert Blomstedt-el meghallgatni Beethoven VII. és VIII. szimfóniáját a New York-i Filharmonikusok előadásában. Blomstedt azokat a másod- és harmadszólamokat erősítette fel a zenében, amelyeket a konvencionális előadásmód a főtémákkal rendre elnyom, és így megőrizve a Beethoven művek csodálatos monumentalitását, egy olyan izgalmas hangzást adott hozzájuk, amelyek Bartók Béla legjobb műveire emlékeztettek. A karmester a 80. életéve után vált igazán világhírűvé – méltán. Blomstedt adventista meggyőződése ellenére szombaton azért vállal koncerteket, mert a zenét a hite kifejezésének tartja. Hadd tegyem hozzá: a zenéjével olyan mélységeket jár be és fedez fel, amelyek egyik kulcsa pontosan ez lehet. Egy kis részlet a VII szimfóniából. A VIII. szimfónia.

 

 

 

Egy hihetetlen sodrású karmester: Teodor Currentzis

 

   

Nagyra becsült zongoraművész barátom, Moldoványi András hívta fel a figyelmemet Teodor Currentzis zenéjére. Elképesztő sodrása van ennek a még fiatal koránál is jóval fiatalabbnak tűnő karmesternek. Currentzis Mozart interpretációiban egyaránt benne van az a fenségesség és botrányosság, amely Mozart-ot (életem egyik kulcsfilmjében, az újra és újra megnézendő Amadeusban gyönyörűen összefoglalt módon) jellemezte. De: felejthetetlenül maradandót alkot (sok más mellett) Verdiből és Beethovenből is.

 

 

Egy nagyon sok elemében csodaszép átirat: Scsedrin, Carmen

 

   

Néhány klasszikustól eltekintve kevés átirat van, amelyet igazán szeretek. Nehéz ugyanis "javítani" egy letisztult darabon. Scsedrin Carmen-jét a korabeli szovjet kultúrpolitika betiltotta, mert a zeneszerző feleségét, Maja Pliszeckaja-t (akitől az 1989-ben, 64 éves korában eltáncolt Hattyú halála Los Angeles-ben egy életre szóló élményem maradt) botrányosan erotikusnak találták a bemutatón. A hivatalos indoklás szerint Scsedrin avatatlan kézzel, túlzottan átírta a darabot. Hát... A mű olyan szép lett sok helyen, hogy átírhatta volna akár még jobban is. Például a X. rész (Torero and Carmen) Gennagyij Rozsgyesztvenszkij előadásában szívet elszorítóan gyönyörű (kérem, hogy hallgassa meg a művet itt).

 

A Csend az igazi ünnep legmélyebb pillanata: hallgassa meg a Templom Csendjét fél órában

Néhány éve az angliai Seaford XII. században épült Szent Péter-templomában 30 perces felvételt készítettek a szakrális épület csendjéről, amelyet csak néha tör meg egy-egy apró lépés, vagy egy pad átmeneti nyikorgása. Az itt meghallgatható felvétel elején néhány perces bevezetőjében Andrew May többek között ezt tanácsolja: "Engedje el magát, és legyen olyan befogadó, amennyire csak tud. Figyelmesen hallgasson. Hallgassa a Csendet, és benne a saját szívverését, amelyik – tulajdonképpen – az Isten szívverése." Nagyon jó elmélyülést kívánok a megszentelt Csendben!

Egy zene, amely a teljesség élményét adja: Dvorák Stabat Mater; Quando corpus morietur

Dvorák Stabat Mater-ének 7 perces befejező részét Helmuth Rilling ihletett tolmácsolásában ezen a linken lehet meghallgatni. Rilling mester felvételein a kórus csodálatos ereje egy olyan minőséghez vezet el, amely túlnő a földi kereteken. A Stabat Mater e felvételének záró részében ez (legalább) kétszer be is következik. Ilyenkor a Lélek szárnyakat kap bennünk, és ünnepel. Gyönyörű, lelket mélyítő zenehallgatást kívánok az Olvasónak!

A tisztaság és az elmélyülés gregorián zenéi

 

 

Ha az Olvasó ki akar keveredni a mindennapok forgatagából, de ezt nem egy régi angol templom megszentelt Csendjével, avagy a Lelket kiteljesítő ünnepi zengéssel szeretné megtenni, akkor a görögkeleti szerzetesek által énekelt gregorián énekek meghallgatását javasolom. Az alábbi két énekre Cserép Csongor barátom hívta fel a figyelmemet, amelyet ez úton is köszönök neki.

 

Feliratkozás Programajánló csatornájára