Megrendítően szép az, ahogyan Ferenc pápa (1936-2025) átment Isten szeretteinek körébe. Utolsó erejével is szolgált a feltámadás ünnepén. Körbejárta a gyülekezetét, megáldotta népét, és ez után a végső erőfeszítés után megtapasztalta a feltámadás örömét. Nem ment nyugdíjba három évvel ezelőtt -- amikor tehette volna. Nem függesztette fel minden tevékenységét sok héttel ezelőtt, a betegsége első jelei láttán. A végsőkig szolgált. Igazi lelkipásztor volt. Több mint egymilliárd ember számára -- közvetlenül. Alázata, közvetlensége örök példa marad. "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet" (Lk 2,29-30). Ámen.

Kedves Barátom, Klein Éva (1925-2025) száz évvel ezelőtt született. Akik ünnepelték volna őt ma – temetni fogják. Három napja meghalt. Még kilencven éves korában is naponta bejárt a Karolinska Intézetbe kutatni. A rákos megbetegedések okainak feltárásában igen maradandót alkotott (pl. ő fedezte fel a " natural killer" sejteket és az IL-2-őt). Nagyon szerető szíve volt. Őrizzük meg jó emlékét férje, a rákkutató-filozófus Klein György mellett.

Jelenits Istvánt (1932-2024) egy, a szentségekről szóló lelkigyakorlaton hallgattam Leányfalun hét évvel ezelőtt, amikor egykori iskolatársát, a Nobel-díjas Oláh Györgyöt el kellett temetnie. "Én még az iskolában nem tudtam, hogy ő Nobel-díjas lesz, ő pedig nem tudta, hogy én fogom eltemetni." -- Isten színe előtt mindannyian üres kézzel, de reményteljes szívvel állunk. Immár Jelenits István is. -- A délelőtt végén megtartotta az előadását, majd ebéd helyett a fekete, rendőrségi riadóautóval kísért Mercedes elvitte az állami temetésre. Miután a szirénázó konvoj visszahozta Leányfalura, délután -- mintha mi sem történt volna -- 85 évesen megtartotta a soron következő előadását. Mert rend a lelke mindennek, és tanórát nem lehet halasztani. Ott állt végig a tábla mellett magyarázva, amikor végre rá tudtuk beszélni, hogy legalább üljön le. Isten adjon minden szolgájának ilyen alázatot és elhívást.

Joan Freeman (1935-2023) az egyik legjobb barátom volt. Békében, a családja körében távozott közülünk. Joan volt az Európai Tehetségtanács (ECHA) alapító elnöke, ahol abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy 2012 és 2020 között a hatodik utódjaként szolgálhattam. Joan harcos volt. Fiatalkorában egy "bandát" alapított. 1987-ben egy hasonlóan összetartó európai csoportot szervezett a tehetségek támogatására. Nem sokkal később azonban az ECHA egy világméretű szervezetté vált. Joan élő legenda volt, aki generációról nemzedékre tanította, hogyan kell felismerni, ápolni és... SZERETNI a tehetségeket. Londoni otthona évtizedeken át a "mennyország ajtaja" volt több ezer meg nem értett, "nehéz gyermekkorú", igazi tehetség számára. Joan gyengéd szeretettel övezett sokakat szerte a világon – akiknek most ő nagyon hiányzik. Azonban még néhány olyan esetben is harcos maradt, amikor a béke hasznosabb lett volna. ECHA-elnökségem legszebb pillanatának tartom, amikor (hosszú előkészítés után) elértem a békességet Joan és utódja, Franz Mönks között – több évtizedes elidegenedés után. És a 2018-as ECHA konferencia bankettjén Franz táncra kérte Joant. Joan pedig táncolt vele. Ez az elbűvölő, békés tánc volt a legszebb látvány, amelyet valaha láttam. Nem sokkal ezután Franz békében elhunyt. Most – a betegséggel való hosszú küzdelem után – Joan követte. Pihenjen békességben. Mindannyian találkozunk Jeruzsálemben – a mennyből alászállva, ahol "halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21,4). Ámen.