Kubovics Imre az ELTE Természettudományi Karának dékánja volt, amikor a hallgatók képviselője voltam a karon 1980 és 1982 között. Fantasztikusan jó volt együtt dolgozni vele. Minden értelmetlen ötletet baráti módon megakadályozott, de minden értelmes ötlet mellé azonnal mellé állt. Így lett a hallgatóságnak klubja, oktatói véleményezési lehetősége (az OMHV elődje), önálló hallagatói képviselete (a HÖK elődje), stb. stb. Amikor a "kisdoktori" fokozatomat átadta, igen meglepő közjáték következett. Egy ilyen doktori átadásnál a dékán dolga csak annyi, hogy "Doktorrá fogadom"-mal kezet rázzon sok száz emberrel és átadja az oklevelet. Amikor rám került a sor, nem adta oda az oklevelemet. Odament a mikrofonhoz és bejelentette: "Itt most meg kell szakítanom a doktori fokozatok átadását" (Te jó ég... Meg se kapom... -- futott át a fejemen...) "Mert Csermely Péter érdemeit muszáj kellőképpen méltassam. És itt egy hosszú méltatás következett..." Noha "hivatalosan" sose volt az, mégis: igazi mentorom volt. Legyen áldott emléke!