Mi a lopás ellentéte?

Gondolatok a hetedik parancsolat kapcsán
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

1. Mi mindent tudunk lopni? A másik ellopható tulajdona messze nem csak egy tárgy lehet. A hetedik parancsolat az eredeti értelmezése szerint az emberrablásra vonatkozott. Isten megadta a szabad döntés lehetőségét az embernek, még azon az áron is, hogy ellene forduljunk, és hogy megöljük az egyetlen fiát. Nem sajátíthatjuk ki egyetlen ember szabadságát sem. Bizalmat is lehet lopni. Minden manipuláció, tisztességtelen haszon avagy csalás lopás. Lopás a fösvénység és a tékozlás is, mert gátat szab a mások boldogulásának. Ahogyan most tönkretesszük a Földet, azzal az utódainkat lopjuk meg. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Mi a lopás ellentéte? A lopás ellentéte nem a "mától kezdve nem lopok" fogadalma. A lehetőséget csak akkor nem lopjuk el másoktól, ha megteremtjük nekik. Mint minden parancsolatnál, így a lopásnál sem az a lényeg, hogy mit NEM teszek, hanem az, hogy mit teszek? A tunya nem-cselekvés: naplopás. Nem az önkorlátozás, a lopás bűnétől való tartózkodás, hanem a nagylelkűség, mások "helyzetbe hozása", mások önbizalmának, önbecsülésének a növelése a lopás igazi ellentéte. Csak a szolgálattal eltöltött élet mentesül a lopástól. Csak akkor nem veszel, ha adsz. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Mikor nem lopom meg Istent? Az élet csak akkor egy zéró összegű játszma, ha nem hisszük el, hogy Isten ma is folytatja a teremtést, és minden pillanatban a szeretetének az áradatával önt el minket. Ez a kifogyhatatlan forrás adja azt a szeretet-többletet a világban, ami újra és újra átadható. Életünk akkor válik teljessé, ha bekapcsolódik a Szentháromság szeretetkapcsolatába. Ha magunkba zárjuk a ránk zúduló szeretetet, és nem adjuk tovább, azzal meglopjuk Istent. A katolikus egyházban a szentté avatás egyik kritériuma, hogy a jelölt örömöt sugározzon maga körül. Mindannyian sugározhatunk örömöt magunk körül, mert ez az öröm a minket elérő végtelen szeretetből fakad. Isten szeretetének az átadása teszi teljessé a saját örömünket is. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 


 

Bevezetés. Ennek a félévnek az írásai a tízparancsolatról szólnak. Az első parancsolat kapcsán ("Én vagyok az Úr, a Te Istened. Ne legyen más Istened!") a keresztény identitásról írtam. A második és harmadik parancsolat („Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot!”) értelmezése során Isten valódi tiszteletének a fogalmát jártam körül. A negyedik parancsolat („Tiszteld atyádat és anyádat”!) kapcsán arra is választ kerestem, hogy mitől lesz egy beszélgetés meghatározó valakinek az életében? A válasz kulcsfontosságú fogalma a másik (így például: a szüleink) tiszteletére való nyitottság. Az ötödik parancsolat ("Ne ölj!") átgondolásakor megmutattam, hogy milyen sokféleképpen lehet ölni a mindennapokban, és hogy kit ölünk meg akkor, amikor képtelenek vagyunk a megbocsátásra. Azt is átgondoltam, hogy mit muszáj megölnünk ahhoz, hogy képesek legyünk Jézust befogadni. A hatodik parancsolat ("Ne paráználkodj!") kapcsán arra kerestem választ, hogy hogyan kerülhetjük el a paráznaságot és mit jelent a tisztaság, mint életállapot? A hetedik parancsolat ("Ne lopj!") értelmezése során választ kerestem azokra a kérdésekre, hogy mi mindent tudunk lopni, mi a lopás ellentéte és mikor nem lopjuk meg Istent. A nyolcadik parancsolat  ("Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!") átgondolásakor a ki a felebarátom, mi a hamisság és mi az igazi őszinteség kérdéseit jártam körül. A kilencedik és tízedik parancsolat ("Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!") kapcsán azokra a kérdésekre kerstem választ, hogy mi mindent nem szabad kívánnunk, és mi az az egyetlen kívánság, ami helyénvaló?

 

1. Mi mindent tudunk lopni?

 

A bevezető kérdést akár kijelentésként is megfogalmazhatnám: Mi – mindent tudunk lopni. Néhányan már szinte dicsekednek is azzal, hogy mi mindent tudnak ellopni (no persze olyan "tehetséges módon", hogy abból jogilag bajuk még véletlenül se eshessen). A másik (vagy a közösség) ellopható tulajdona azonban messze nem csak egy tárgy lehet. A hetedik parancsolat az eredeti értelmezése szerint az emberrablásra (szabad ember rabszolgának való eladására) vonatkozott. (Lásd pl. 1Tim 1,10 ahol Pál apostol röviden felsorolja a tízparancsolat pontjait, és a lopás helyett emberrablásról beszél.) Az egyik bibliai példa szerint Józsefet adták el rabszolgának a testvérei (1Móz 37,28). Isten megadta a szabad döntés lehetőségét az embernek, még azon az áron is, hogy ellene forduljunk, és hogy megöljük az egyetlen fiát. Nem sajátíthatjuk ki egyetlen ember szabadságát sem. Amit Isten másnak adott, azt mi nem vehetjük el.

 

„Lopás minden olyan haszon, amit másvalakinek a kárán szerez meg az ember.
Lopás minden olyan előny, amihez másvalakinek a hátrányára jutunk hozzá.”

(Luther Márton)

 

Bizalmat is lehet lopni. Jákób az apja, Izsák vakságával élt vissza, amikor a bátyja, Ézsau ruhájába öltözve, annak illatát ellopta. Ráadásul kecskegidák bőrével a kezét és nyakát is befedte, és ezzel Ézsau tapintását is ellopva csalta ki apjától az Ézsaunak járó áldást (1Móz 27). Absolon, Dávid király fia (az eredeti héber szöveg szerint is) meglopja az Izraeliek szívét, amikor apja helyett "igazságos bírót" játszik az apjához siető panaszosoknak (2Sám 15,4-6). Minden manipuláció, tisztességtelen haszon avagy csalás lopás. Lopás a fösvénység és a tékozlás is, mert gátat szab a mások boldogulásának. Ahogyan most tönkretesszük a Földet, azzal az utódainkat lopjuk meg. Isten tulajdonát, közös kincsünket, a teremtett világot is meg lehet lopni – alaposan.

 


 

2. Mi a lopás ellentéte?

 

„Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék,
és saját keze munkájával szerezze meg a javakat,
hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.”
(Ef 4,28)

 

Édesanyám szava jut eszembe, aki kiskoromban ezt mondta, amikor napozás közben árnyékot vetettem rá: "Kisfiam amit nem tudsz adni, azt ne is vedd el." A lopás ellentéte nem a "mától kezdve nem lopok" fogadalma. A lehetőséget csak akkor nem lopjuk el másoktól, ha megteremtjük nekik. Mint minden parancsolatnál, így a lopásnál sem az a lényeg, hogy mit NEM teszek, hanem az, hogy mit teszek? A tunya nem-cselekvés: naplopás. Nem az önkorlátozás, a lopás bűnétől való tartózkodás, hanem a nagylelkűség, mások "helyzetbe hozása", mások önbizalmának, önbecsülésének a növelése a lopás igazi ellentéte. Csak a szolgálattal eltöltött élet mentesül a lopástól. Csak akkor nem veszel, ha adsz.

 


 

3. Mikor nem lopom meg Istent?

 

"Az energia, amit a nap rásugároz a növényre, benne van a termésben. Ezért tartja Isten bűnnek a mulasztásainkat. Ezért kéri számon Urunk övéi életéből a gyümölcstermés hiányát. Joggal kérdezi: hol van az életedből az az energia, amit rád sugároztam, amit neked ajándékoztam?" (id. Zászkaliczy Pál)

 

Az életünk során a bennünk élő "régi ember" (Kol 3,9) folyamatosan arra törekszik, hogy kilopjon minket Isten fennhatósága alól, és eltávolítson minket Jézusnak az életünket megváltoztató közelségéből. Az élet csak akkor egy zéró összegű játszma, ha nem hisszük el, hogy Isten ma is folytatja a teremtést, és minden pillanatban a szeretetének az áradatával önt el minket. Ez a kifogyhatatlan forrás adja azt a szeretet-többletet a világban, ami újra és újra átadható. Életünk akkor válik teljessé, ha bekapcsolódik a Szentháromság szeretetkapcsolatába. Ha magunkba zárjuk a ránk zúduló szeretetet, és nem adjuk tovább, azzal meglopjuk Istent. (Az igazi szeretetnyelő az ördög. Feketesége elnyel minden fényt, ami rá sugárzik. Ne akarjuk követni.) A katolikus egyházban a szentté avatás egyik kritériuma, hogy a jelölt örömöt sugározzon maga körül. Mindannyian sugározhatunk örömöt magunk körül, mert ez az öröm a minket elérő végtelen szeretetből fakad. Isten szeretetének az átadása teszi teljessé a saját örömünket is. Minden kedves Olvasómnak az adásban teljessé váló életörömöt kívánok!

 


 

Hozzászólás és válasz (2019. november 22.)

 

Kedves barátom, Szécsi Anikó (e blog angol fordítója) az alábbi gondolatokat fűzte ehhez az íráshoz: „Annyi mindent kapunk (életet, testet, szellemet, tudást, képességeket, a beszédet, lehetőséget a fejlődésre), de mit kezdünk velük az életünk során? Ha nem élünk velük, nem adjuk tovább cselekvéssel, felismeréssel, fejlődéssel, akkor meglopjuk magunkat és azt, Akitől kaptuk. Lopásnak érzem azt, ahogyan az emberiség az információkkal, a tudással, és azok átadásával bánik. Lopás az, ha egyes emberek vagy csoportok kisajátítanak tudást, információt és nem osztják meg másokkal, ezzel vélt hatalmat gyakorolnak felettük. Hasonló, de kevésbé ismert viselkedés, ha egyes emberek vagy csoportok bizonyos tudást a magukénak tulajdonítanak oly módon, hogy egyfajta (általuk kifejlesztett) szóhasználattal hajlandók csak átadni másoknak, ezzel azt a benyomást keltve, hogy ők ugyan átadják a tudást, csak hát vannak ugye, akik ezt nem értik. Úgy állítják be az adott tudást, mintha az csak az ő megfogalmazásukban lenne helytálló, ezáltal kirekesztenek sokakat, akik azt a "nyelvet" nem beszélik pl. akár egyházak, bizonyos foglalkozások, pedig valójában azonos dolgokról beszélnek, csak ezt nem vallják be. És aki valamit nem ért, ahhoz nem jut el az adott információ, az ettől frusztrált lesz, lezár, sőt akár ellenséges is lehet. Pedig lehet, hogy ugyanazt gondolja, mint a másik, de elbeszélnek egymás mellett. Ezért fontos szerintem, hogy legyenek olyanok, akik le tudják fordítani sokak számára érthető nyelvezetre pl. a hitbéli gondolatokat és tudást. Ez a kommunikációnak, mint kétoldalú interakciónak az adó oldali felelőssége. Ezt sokan készként elfogadják, és azt hiszik, hogy ez így van és nincs mit tenni vele. Ugyanakkor van a kommunikációnak a vevő oldali felelőssége is. Ha egyes emberek vagy csoportok elzárkóznak a befogadástól, mert nem értik az adót és nem is akarják megérteni. Ez a vevő oldali felelősség, sokakban nem tudatosul. A kommunikáció nemcsak a szóbeliséget jelenti, hanem az emberek, élőlények közötti energia-, fény-, információ-áramlást, cselekvést, érzelmeket. A kommunikáció az energia-átadás módja. Azaz a "kommunikációs lopás" arról szól, hogy az energia, életenergia, fény, információ, szeretet hányféleképpen akasztható meg. És abban a pillanatban, hogy a "fentről" kapott energiát megakasztjuk azzal, hogy nem adjuk tovább, vagy nem használhatóan adjuk tovább, vagy passzívan várjuk, vagy nem fogadjuk el, tehát leállítjuk: meglopjuk magunkat, mindenki mást, és így a Teremtést magát is.

 

Nagyon egyetértek Anikó gondolataival. Az egyházban is vissza-visszatérő „rákfene” a gnoszticizmus. A gnosztikusok úgy vélik, hogy ők egy mások számára nem érthető, titkos tudás birtokában vannak, amelyet csak a kiválasztottaknak adnak át. Ez szektásodáshoz, és zárt, a kommunikációs, szeretetátadó láncolatot megszakító közösségek kialakulásához vezet. A „szeretetlopás” valóban igen gyakran kommunikációs lopásként jelentkezik napjainkban. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a gesztuslopásról (például a mosoly-lopásról) és a személyes jelenlét megvonásáról sem. Ezek mind-mind (és sok más) a szeretetlopás formái lehetnek. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezek bármely formájában éppen ma mit nem tettünk meg, amit meg kellett volna tennünk.

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: