Nádas Péter (1946-2026) a kutató diák mozgalom révén vált jó barátommá. Nagy meglepetés volt a számomra, amikor egy igen jó káptalanfüredi beszélgetés után azzal jelentkezett, hogy egy egyhetes "nyári egyetemre" szívesen várna néhány diákot. Meglátogattam én is a diákokkal. Sétálunk Gombosszegen. Szembe jön egy úr. Tiszteletteljes köszöntés mindkét oldalon. "Tudjátok-e ki volt ő?" -- "Nem." -- "Ő volt Gombos úr. A családjáról nevezték el a falut sok száz évvel ezelőtt..." Bevezetett a dolgozószobájába, és elmesélte, hogy hány "stáción" vezeti keresztül a kéziratait, mielőtt a végleges formájukba kerülnek. Alaposan kidolgozott rendszer volt ez. Középkemény, középhegyesre hegyezett ceruzával írt sorok. Utána javítás. A javított szöveget számítógépbe teszi egy segítő, és kinyomtatja. Utána javítás. Több javítás nem igazán lehet. Szép volt az, ahogyan határt szabott a tökéletesség utáni vágyának. Nehezen tűrte a Nobel-díj jelölésekkel kapcsolatos utazás sorozatokat. Most már minden díjak díjával a Tökéletességbe jutott.