Joan Freeman (1935-2023) az egyik legjobb barátom volt. Békében, a családja körében távozott közülünk. Joan volt az Európai Tehetségtanács (ECHA) alapító elnöke, ahol abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy 2012 és 2020 között a hatodik utódjaként szolgálhattam. Joan harcos volt. Fiatalkorában egy "bandát" alapított. 1987-ben egy hasonlóan összetartó európai csoportot szervezett a tehetségek támogatására. Nem sokkal később azonban az ECHA egy világméretű szervezetté vált. Joan élő legenda volt, aki generációról nemzedékre tanította, hogyan kell felismerni, ápolni és... SZERETNI a tehetségeket. Londoni otthona évtizedeken át a "mennyország ajtaja" volt több ezer meg nem értett, "nehéz gyermekkorú", igazi tehetség számára. Joan gyengéd szeretettel övezett sokakat szerte a világon – akiknek most ő nagyon hiányzik. Azonban még néhány olyan esetben is harcos maradt, amikor a béke hasznosabb lett volna. ECHA-elnökségem legszebb pillanatának tartom, amikor (hosszú előkészítés után) elértem a békességet Joan és utódja, Franz Mönks között – több évtizedes elidegenedés után. És a 2018-as ECHA konferencia bankettjén Franz táncra kérte Joant. Joan pedig táncolt vele. Ez az elbűvölő, békés tánc volt a legszebb látvány, amelyet valaha láttam. Nem sokkal ezután Franz békében elhunyt. Most – a betegséggel való hosszú küzdelem után – Joan követte. Pihenjen békességben. Mindannyian találkozunk Jeruzsálemben – a mennyből alászállva, ahol "halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21,4). Ámen.