Hányféleképpen örülhetünk az élet teljességének?

Gondolatok az öröm ezer arcáról
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

 

1. A "saját" örömeink. Mindenkinek az életében máskor és máshogy jön el az a pillanat, amikor elkezd megérezni valamit abból, hogy egy óriási szeretetóceán közepén él – amit addig nem vett észre. Ennek a felismerése kimondhatatlanul nagy örömforrás. Gyönyörű érzés, amikor már itt, a földi életünkben néha-néha megérzünk, átélünk valamit a Szentháromság szeretetkapcsolatából. Az archetipikus nő öröme immanens öröm, ami Isten végtelenségét a szív legbenső teljességében fedezi fel. Az archetipikus férfi öröme transzcendens öröm, amely kiárad, és Isten végtelenségét a világ egészének a gyönyörűségében fedezi fel. Ugyanonnan indul, és ugyanoda érkezik mindkettő. Csak máshogy. Ez a teremtés egyik csodája. Isten állandóságának az örömét is átélhetjük a földi életünk során. A kölcsönös elkötelezettség, a hűség öröme; a derű: a biztonság, a megértés öröme; a reménység: a gondviselés és a Lélek munkálkodása feletti öröm mind-mind olyan csendes örömök, amelyek sokkal mélyebbek és teljesebbek, mint az egyedi történések fellángoló örömei. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Teljességből kapott ízelítők örömei. Az Isten szeretetével való találkozások örömei közül első Isten Igéjének az öröme. Isten Igéje nem holt betű. Isten Igéje a Szentlélek ereje által a lelkünk mélyében szólal meg. Isten Igéje megcselekszi azt, amit állít. (Érdemes ezen a mondaton hosszasan elgondolkodnunk. Életünk legfontosabb történései múlnak azon, hogy megértettük-e ezt a mondatot.) Amikor a Szentháromság szeretetével való találkozásaink rendszeresebbé válnak, egyre inkább képessé válunk arra, hogy Isten irgalmas szemével lássuk meg magunkat és mindenkit körülöttünk. Amikor e találkozások még rendszeresebbekké lesznek, akkor Jézus Arcát látjuk magunk előtt. Jézus Arca nem egy pontosan látható képmás, hanem kisugárzás. Isten dicsőségének a Krisztusban ránk vetülő sugara. Gyönyörködünk benne, megfürdünk benne. Eltölt minket a nyugalom, a szeretet és a derű, amelyet mind szétsugárzunk a környezetünkben. Ez az áldottság öröme. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

 

3. A Teljesség örömei. Isten Országában megszűnnek az egyén határvonalai. Mindazt, amit eddig csak "tükör által homályosan" találgattunk (1Kor 13,12), immár látni és tudni fogjuk. Isten, a világ lényegének az állandósága nem zaj, hanem Csend. Nem vágtázó események láncolata, hanem időtlenség. Nem kötődések sorozata, hanem torzításmentes tisztaság. Isten időtlen, tiszta Csendje nem üres. Szeretettel és a szeretetet szétsugárzó energiával teljes ez a Csend. Isten Csendjét Isten Dicsősége tölti meg. Az Isten Dicsőségében való fürdés és Isten Dicsőségének a terjesztése az öröm legmagasabb foka. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

 


 

Bevezetés. Ahogyan a szeptemberi első írásomban leírtam, a nyárig egy teljes lelkigyakorlatot végig fogok járni az írásaimmal. A karácsonyi írással eljutottunk a négy hetes lelkigyakorlat első hetének a végére: megszülethetett bennünk a Krisztus, helyet kaphattunk Isten Házában és ráébredhettünk arra, hogy Isten Gyermeke vagyunk mi is. A lelkigyakorlat második hetével foglalkozó négy írásom a bűneinkkel szembesített minket. Megvizsgáltuk a közösségi és az egyéni, személyes bűneinket, átgondoltuk a jó döntések feltételeit és választ adtunk arra a kérdésre, hogy melyik a legfontosabb döntés az ember egész életében. A nyárig a négyhetes lelkigyakorlat második két hetét fogjuk bejárni: végigimádkozva Krisztus Urunk teljes földi életét.

-----------------eddig jutottunk el az imáinkban--------------------------------------------------------

 

1. A "saját" örömeink

 

Krisztus feltámadásának mindent megváltoztató, abbahagyhatatlan öröme és a Szentlélek pünkösdi kitöltekezésének mindent megmozgató, korlátozhatatlan öröme között mi másról is lennék képes írni, semmint az öröm ezer arcáról. Hadd kezdjem el a sort a "saját" örömeink néhány fajtájával. Aki érzi a Lélek gyümölcseinek gyönyörűségét, az ráeszmélhet arra, hogy minden egyes "saját" örömünk mögött ott van az Atya mérhetetlen, kiáradó szeretete és örömteremtő ereje.

 

A felismerés örömei. Mindenkinek az életében máskor és máshogy jön el az a pillanat, amikor elkezd megérezni valamit abból, hogy egy óriási szeretetóceán közepén él – amit addig nem vett észre. Ennek a felismerése kimondhatatlanul nagy örömforrás. Ilyen volt az, amikor az emmausi tanítványok rádöbbentek arra, hogy a beszélgetőtársuk a feltámadt Jézus (Lk 24,31). (Hogy személyes emléket is mondjak, számomra ilyen volt az, amikor tavaly Jézus rádöbbentett arra, hogy gyermekkorom tíz évének "képzelt barátja, Hűvös Péter" nem más volt – mint Ő maga, Jézus.) Ahhoz, hogy megérezzük a felismerés örömének igazi erejét, képzeljük magunkat abba a sikoltó, túláradó örömbe (amely Isten olyan benső titka, hogy említésre sem kerül a Szentírásban), amikor Szűz Mária meglátja a feltámadt Fiát, Jézust.

 

 

A Szentháromság szeretetkapcsolatának örömei. Gyönyörű érzés, amikor már itt, a földi életünkben néha-néha megérzünk, átélünk valamit a Szentháromság szeretetkapcsolatából. Ezért az ajándékért volt a Teremtés, és ezért jött le Jézus közénk, a földre, hogy újra megnyissa számunkra a Paradicsomot, az Istennel való együttlét Teljességét. Csodálatos dolog, hogy hányféleképp tudjuk megélni a szeretetkapcsolat örömét. Az archetipikus nő öröme immanens öröm, ami Isten végtelenségét a szív legbenső teljességében fedezi fel. Az archetipikus férfi öröme transzcendens öröm, amely kiárad, és Isten végtelenségét a világ egészének a gyönyörűségében fedezi fel. Ugyanonnan indul, és ugyanoda érkezik mindkettő. Csak máshogy. Ez a teremtés egyik csodája. A megtisztulás, a megváltottság, a ragaszkodásoktól való megszabadulás (a valódi szabadság) örömei a saját egyéniségünk szintjén érzett örömök. Az irgalmasság, a jócselekedet, az együttlét, másoknak miattunk érzett öröme és másoknak a Krisztusban érzett örömének az öröme a Szentlélek által formált közösségeink örömei.

 

A rend örömei. Isten állandó, és önmagával azonosan örök. Isten a dolgok helyére kerülésének az Istene. Mindez nem azt jelenti persze, hogy a világ ne változna. Isten Szent Lelke a Teremtést és az Életet állandóan új és új, váratlanabbnál váratlanabb pályára állítja. Isten rendje tehát nem egy befagyott világ, hanem a lényeg változatlansága és biztonsága. Isten állandóságának az örömét is átélhetjük a földi életünk során. A kölcsönös elkötelezettség, a hűség öröme; a derű: a biztonság, a megértés öröme; a reménység: a gondviselés és a Lélek munkálkodása feletti öröm mind-mind olyan csendes örömök, amelyek sokkal mélyebbek és teljesebbek, mint az egyedi történések fellángoló örömei.

 


 

2. A Teljességből kapott ízelítők örömei

 

"meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok,
sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység,
sem semmi más teremtmény
nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől,
mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban"

(Róm 8,38-39)

 

Ávilai Szent Teréz "A Belső Várkastély" c. könyvében ízelítőknek nevezi azokat az ajándékokat, amelyeket a lelkünk a legtöbbször teljesen váratlanul kap abból, hogy milyen is a Teljesség öröme. Hadd soroljak fel néhányat ezek közül az ízelítők közül itt.

 

A találkozások öröme. Az Isten szeretetével való találkozások örömei közül első Isten Igéjének az öröme. Isten Igéje nem holt betű. Isten Igéje a Szentlélek ereje által a lelkünk mélyében szólal meg. Isten Igéje megcselekszi azt, amit állít. (Érdemes ezen a mondaton hosszasan elgondolkodnunk. Életünk legfontosabb történései múlnak azon, hogy megértettük-e ezt a mondatot.) Istenhez való közelségünk mértékét mutatja a lelkünk kitágulása. A szívünk ilyenkor képes átölelni az egész világot. Az értelmünk a beteljesülés érzését éli át. A lelkünk annyira ujjonghat ilyenkor, hogy ki akar ugrani belőlünk, hogy Istenhez rohanjon. Ez a leggyönyörűségesebb fájdalom, amelyet átélhetünk. A Szentlélek látogatásának néha különös intenzitása lehet az életünkben. Ilyenkor egy hatalmas vízesésbe, egy gyönyörűséges forgószélbe, egy mindent megtisztító újjászületésbe kerülünk.

 

A látás öröme. Amikor a Szentháromság szeretetével való találkozásaink rendszeresebbé válnak, egyre inkább képessé válunk arra, hogy megérezzük mások örömét. Egyre inkább képessé válunk arra, hogy megérezzük a Szentháromság, a Szűzanya és a szentek örömét. Egyre inkább képessé válunk arra, hogy Isten irgalmas szemével lássuk meg magunkat és mindenkit körülöttünk. Ez már ízelítő a színről-színre látás felfoghatatlan és kibeszélhetetlen öröméből.

 

 

Az Isten Országának az öröme. Amikor a Szentháromság szeretetével való találkozásaink még rendszeresebbekké lesznek, akkor állandósul bennünk az öröm. Akár csukott szemmel, akár nyitott szemmel járunk: Jézus Arcát látjuk magunk előtt. Jézus Arca nem egy pontosan látható képmás, hanem kisugárzás. Isten dicsőségének a Krisztusban ránk vetülő sugara. Gyönyörködünk benne, megfürdünk benne. Eltölt minket a nyugalom, a szeretet és a derű, amelyet mind szétsugárzunk a környezetünkben. Ez az áldottság öröme. A derű kölcsönös szétsugárzása már Isten Országának (amely bennünk van: Lk 17,21b) az előképe.

 

Mindez csak néhány kiragadott példa volt azokból az "ízelítőkből", amelyeket kaphatunk az életünk során. Minden kedves Olvasómnak kívánok sok-sok más gyönyörű felfedezést azon az speciálisan egyéni Úton, amelyen halad!

 


 

3. A Teljesség örömei

 

"A kit, noha nem láttatok, szerettetek,
a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne,
kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek."

(1Pét 1,8)

 

 

A színről-színre látás, a Teljesség öröme. Isten Országában megszűnnek az egyén határvonalai. Mindazt, amit eddig csak "tükör által homályosan" találgattunk (1Kor 13,12), immár látni és tudni fogjuk. De hiába ér el minket a világ teljessége, mégsem leszünk "túlterheltek" avagy elfáradtak. A Tisztaság, a Csend és az Időtlenség öröme. Isten, a világ lényegének az állandósága nem zaj, hanem Csend. Nem vágtázó események láncolata, hanem időtlenség. Nem kötődések sorozata, hanem torzításmentes tisztaság. Ugyanakkor ez az időtlen, tiszta Csend nem egy tehetetlen lebegés. Tetszése szerint bármikor és bármennyire képes koncentrálódni, az időben megjelenni és a Csendből kilépni. De miután feladatát elvégezte, bármikor és bármennyire képes vissza is térni az időtlen, tiszta Csendbe. Isten Dicsőségének az öröme. Isten időtlen, tiszta Csendje nem üres. Szeretettel és a szeretetet szétsugárzó energiával teljes ez a Csend. Isten Csendjét Isten Dicsősége http://csermelyblog.hu/dicsoseg tölti meg. Az Isten Dicsőségében való fürdés és Isten Dicsőségének a terjesztése az öröm legmagasabb foka.

 

Zárszó: Érdekes volt a mostani írás után átolvasni a csaknem tíz éve, 2009. karácsonyára írt "örömlexikonomat". A két írás közötti különbséget talán a "lényeglátás öröme" írja le a legjobban.

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: