karthauzi szerzetesek

Mi az igazi bölcsesség?

Újévi gondolatok a világ harmóniájának követéséről

 

1. Mi minden nem azonos a bölcsességgel? Az év elején sokan gondolkodnak azon, hogy milyen bölcs döntéseket hozhatnának az új évben. Sokan azonosítják az okosságot vagy a tudást a bölcsességgel. Sokan úgy gondolják, hogyha túllépek a saját gondolataimon és döntéseimen, az bölcs dolog. Valamilyen korábbi viselkedésem igenlése és tagadása ugyanúgy saját magam körül forog. Sokan a náluk bölcsebbnek vélt embert követik, és azt hiszik, hogy ezzel megtalálták a bölcsességet. Ha mindenki egyfelé megy, akkor soha nem talál meg a közösség semmilyen új utat... (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Hogyan lehet megközelíteni a bölcsességet? Az ókori bölcsesség kulcsfogalma volt az arany középút, azaz a szélsőségektől való tartózkodás. Ha mindenki jobbra megy, akkor a bölcs ember balra tart. Mert akkor ez a helyes súlyozás. A bölcsesség felé vezető út a Teljesség sokszínűségének az egyre mélyebb és mélyebb megélése, és a sok szín közötti okos választás képessége. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mi az igazi bölcsesség? Az igazi bölcsesség küszöbe az emberi korlátainknak a megérzése. A Teljességet kell befogadnunk ahhoz, hogy bölcsek lehessünk. Ha belépünk a Szentháromság szeretetkapcsolatába, akkor Istentől egy olyan nézőpontot kapunk ajándékba, amely egyszerre látja át az egész Teljességet. EZ a bölcsesség. A bölcsesség mindenhol ott van – ahol magunkba zárt emberi létünkkel nem keressük. Utánunk kiált. Azt kívánom minden Olvasómnak az új esztendőre, hogy hallja meg a bölcsesség kiáltását. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Lélek-jelenlét formái

Gondolatok az életszentségről

 

 

1. Mikor lenne szükség a lélekjelenlétre a mindennapi életünkben? A lélekjelenlétet a nehéz helyzetek megoldására való képességnek szokás értelmezni. Ebben az írásomban a Lélek-jelenlétet a Szent Lélek jelenléteként értelmezem. Hány és hány olyan helyzetet tudunk a saját életünkből is mondani, amikor egy jó cselekedetünk azért nem valósult meg, mert későn jutott eszünkbe, hogy mit is kellett volna tennünk? Az írás első részében erről hozok néhány példát. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Lélek jelenlétének formái. A Szentlélek megjelenése millió formát ölthet – méltón példázva Isten teremtő kreativitásának végtelenségét. A Lélek kiáradhat, mindent elsöpörhet, mindent tisztára moshat és mindent újjá teremthet. Lélek mindennapi csendes munkája azonban a Lélek kiáradásánál sokkal gyakoribb. A Lélek amilyen zabolázhatatlan, ugyanolyan fegyelmezett. A Szent Lélek a Szentháromság elválaszthatatlan részeként állandó és intenzív szeretetkapcsolatban él Krisztussal és az Atyával. Ebbe a szeretetkapcsolatba von be minket is. Ez a szeretetkapcsolat igen fontos abban, ahogyan a Lélek a hívők közösségét, az egyházat megteremtő és fenntartó Erő. Életünk legelképesztőbb és legváratlanabb pillanataiban tapasztalhatjuk meg a Lélek segítségét, vigasztalását és erejét. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A Lélek folyamatos jelenléte életünkben: az életszentség. A Lélek folyamatos, erős és tudatosodott jelenléte az életünkben az életszentség. Ebben az állapotban ugyanis a Szentháromsággal való mélységes és állandósult szeretetkapcsolatunk olyan erős lesz, hogy életünk annak megfelelően rendeződik a jó irányába, hogy ez a szeretetkapcsolat sértetlen maradhasson. Ferenc pápa így ir erről az "Örvendjetek és ujjongjatok" buzdításában: "A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, melyeket az Úr mutat nekünk." (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a jó döntés?

Gondolatok a lelkiismeret erejéről

1. Hányféleképp dönthetünk rosszul? Az egyik legrosszabb döntés a tanácstalan zavarodottság, a nem-döntés. A nem-döntés egyik változata a birkaszellem, amikor a helyzetet át nem gondolva a többség, a "szomszéd", a "minket befolyásoló X" viselkedését másoljuk le – kritikátlanul. Az elkapkodott döntés szinte mindig a rövid távú célokat tartja szem előtt, pedig a hosszú távú célok követése ennél sokkal fontosabb. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Mi segíthet bennünket a jó döntés elérésében? A jó döntés meghozatalához fontos felmérni azt, hogy erre alkalmas lelkiállapotban vagyok-e. Nagyon hasznos példa a nyúl példája. A nyúl vagy figyel, vagy fut, de egyszerre nem teszi a kettőt. A jó döntéshez idő kell. Jó hírem van: az idő szubjektív. Ha csendet tudunk teremteni magunkban, akkor a benső időnk kitágul, és "ezer év" lesz egy pillanat. A jó döntés meghozatalához fontos az érzelmeink megzabolázása, mert a jó döntésekre csak a rendezetlen hajlamoktól mentes "közömbösség" vezethet el minket. A jó döntés legfontosabb iránytűje a lelkiismeret, ami a Teljességnek a bennünk élő benső lenyomata. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A jó időben, jó helyen meghozott jó döntések. Ritkán érezzük meg, hogy sorsfordító élethelyzetben vagyunk. Érdemes tehát a meglepő élethelyzetekre NAGYON odafigyelnünk. Ilyenkor meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk. Életünk legfontosabb helyzeteinek az értékeléséhez ki kell szakadnunk a saját nézőpontunkból, és fel kell repülnünk magasra (Szent Ignác: lelkigyakorlatok, 184-187). Ha alázatos szívvel befogadtuk a Teljességet, úgy fogjuk látni saját magunkat, ahogyan Isten lát minket. Ha sikerült elszakadnunk mindattól a földi ragaszkodástól, amelyek a köznapi életünkben mi magunk voltunk, akkor tudjuk megérezni Isten velünk való akaratát. Ilyenkor bomlanak ki azok az emberi ésszel el nem képzelhető, csodálatosan új utak az életünkben, amelyek összekötnek minket a Teljességgel, meghozzák az igazi szabadságunkat, és amelyek a jó időben és jó helyen meghozott, jó döntésekhez vezetnek el minket. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Csend mélységei

Adventi gondolatok Isten állandóságáról

1. Hányféleképpen önt el bennünket a zaj? A világ zaja a legtöbbünket azért zavar, mert nem hagyja érvényesülni a mi saját zajunkat... A saját, kiabáló lármánk pontosan a Mindenségtől zár el minket, amelynek az üzenete csak a Csendben válik hallhatóvá. A magunkra erőltetett, hamis csendnek nagyon sok formája van: a tevékenység-csend, az öncél-csend, az önálló-valóság-csend... (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Mindenség lényege a Csend. Gondolatok Isten állandóságáról. Az írásaimban nagy különbség van a csend és a Csend között. A kisbetűs csendet mi határozzuk meg, és mi töltjük be. A nagybetűs Csend Isten létezési formája, amellyel megajándékoz minket, ha alázattal kérjük és befogadjuk Őt. Isten Csendje Isten állandóságának és Isten minden létező bonyolultságon túlmutató egyszerű tisztaságának a számunkra is megélhető jelképe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A Csend bennünk megszülető mélységei. Lelkünk legbenső kamrája Isten otthona. Ahhoz, hogy ilyen mélyen lehatoljunk saját magunkba, és ott megleljük az Atya Teljességét, teljesen meg kell hogy fosszuk magunkat saját magunktól. Isten Csendjének az eléréséhez segít a magány, azonban Isten Csendje megvéd mindentől, és kirobbant minket a magányunkból a szeretet terjesztésébe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Feliratkozás RSS - karthauzi szerzetesek csatornájára