Mi az igazi bölcsesség?

Újévi gondolatok a világ harmóniájának követéséről
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

1. Mi minden nem azonos a bölcsességgel? Az év elején sokan gondolkodnak azon, hogy milyen bölcs döntéseket hozhatnának az új évben. Sokan azonosítják az okosságot vagy a tudást a bölcsességgel. Sokan úgy gondolják, hogyha túllépek a saját gondolataimon és döntéseimen, az bölcs dolog. Valamilyen korábbi viselkedésem igenlése és tagadása ugyanúgy saját magam körül forog. Sokan a náluk bölcsebbnek vélt embert követik, és azt hiszik, hogy ezzel megtalálták a bölcsességet. Ha mindenki egyfelé megy, akkor soha nem talál meg a közösség semmilyen új utat... (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Hogyan lehet megközelíteni a bölcsességet? Az ókori bölcsesség kulcsfogalma volt az arany középút, azaz a szélsőségektől való tartózkodás. Ha mindenki jobbra megy, akkor a bölcs ember balra tart. Mert akkor ez a helyes súlyozás. A bölcsesség felé vezető út a Teljesség sokszínűségének az egyre mélyebb és mélyebb megélése, és a sok szín közötti okos választás képessége. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mi az igazi bölcsesség? Az igazi bölcsesség küszöbe az emberi korlátainknak a megérzése. A Teljességet kell befogadnunk ahhoz, hogy bölcsek lehessünk. Ha belépünk a Szentháromság szeretetkapcsolatába, akkor Istentől egy olyan nézőpontot kapunk ajándékba, amely egyszerre látja át az egész Teljességet. EZ a bölcsesség. A bölcsesség mindenhol ott van – ahol magunkba zárt emberi létünkkel nem keressük. Utánunk kiált. Azt kívánom minden Olvasómnak az új esztendőre, hogy hallja meg a bölcsesség kiáltását. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 


 

1. Mi minden nem azonos a bölcsességgel?

 

Az év elején sokan gondolkodnak azon, hogy milyen bölcs döntéseket hozhatnának az új évben. Nagyon sokan azonosítják az okosságot vagy a tudást a bölcsességgel. Az emberi életfejlődés nagyon más fokán állnak ezek a fogalmak. Egy nagyon kicsiny gyermek is lehet okos. Bölcsnek (igen kevés kivételtől eltekintve) mégsem mondanánk. A nagyon nagy tudást felhalmozó emberek is híján maradhatnak a bölcsességnek. (Nem egy, nem két Nobel-díjassal találkoztam már, aki mindennek volt mondható, de bölcsnek nagyon nem.) Sokan úgy gondolják, hogyha túllépek a saját gondolataimon és döntéseimen, az bölcs dolog. Fontos lépés lehet ez a bölcsesség felé vezető úton, de a céltól még messze van. Ha a bölcsesség hiányát mutatja az, hogy "én iszom", akkor nem jut el valaki a bölcsességhez pusztán attól, hogy azt mondja: "én nem iszom". A megtérés nem 180 fokos fordulat. A szintézis nem anti-tézis. Ha csak a tagadásig jutok el, az még nem bölcsesség. Valamilyen korábbi viselkedésem igenlése és tagadása ugyanúgy saját magam körül forog. Sokan a náluk bölcsebbnek vélt embert követik, és azt hiszik, hogy ezzel megtalálták a bölcsességet. Csalóka helyzet ez. Nem biztos, hogy bölcs az, akit mi annak vélünk. Ha saját magunk híján vagyunk a bölcsességnek, vajon miért gondoljuk, hogy másokban képesek vagyunk meglátni azt? És ha egy olyan bölcset követünk, akit mindenki bölcsnek tart, miből gondoljuk, hogy az ő útja egyben a mi utunk is? Ha mindenki egyfelé megy, akkor soha nem talál meg a közösség semmilyen új utat...

 


 

2. Hogyan lehet megközelíteni a bölcsességet?

 

A komplex rendszerek egyik igen fontos tulajdonsága, hogy az egymással ellentétes viselkedéseket is képesek egyszerre megvalósítani. Egy fejlett élőlény egyszerre befogad és cselekszik. Egyszerre passzív és aktív. A sikerhez azonban az egymással ellentétes cselekvések között súlyozni kell. A helyes súlyozás a bölcsesség maga. Ahogyan a karthauzi szerzetesek mondták: "Teljes lényünkkel ahhoz kell igazodnunk, amit teszünk, minden pillanatban. Ha megyünk, menjünk. Ha imádkozunk, imádkozzunk. Ha nézünk valamit, nézzük. Ha eszünk, együnk. Ez a titka a teljes, intenzív és gazdag életnek." A nyúl vagy fülel, vagy fut (ami persze nem azt jelenti, hogy futás közben süket...). Az ókori bölcsesség kulcsfogalma volt az arany középút. Az arany középút nem az "ebből is egy kicsit és abból is egy kicsit" vásári bölcsessége. Az arany középút lényege a szélsőségektől való tartózkodás. Ha mindenki jobbra megy, akkor a bölcs ember balra tart. Mert akkor ez a helyes súlyozás. Még akkor is, ha tényleg jobbra kell menni. Azért megy a bölcs mégis balra ilyenkor, hogy a közösség ne felejtse el, hogy hogyan kell majd akkor balra tartani, ha arra lesz szükség. A Biblia egymással ellentétesnek gondolt kijelentései nem oltják ki egymást, hanem pontosan az élet Teljességének a köznapi emberi gondolkodást bőven meghaladó sokszínűségét mutatják be. Az ellentmondások a helyes súlyozás nagyon nem egyszerű feladatára nevelnek. A bölcsesség felé vezető út a Teljesség sokszínűségének az egyre mélyebb és mélyebb megélése, és a sok szín közötti okos választás képessége.

 


 

3. Mi az igazi bölcsesség?

 

Mi hát az igazi bölcsesség? Semmiképpen nem olyasvalami, ami belőlünk, magunkból indul ki. Mi saját magunk az igazi bölcsességhez túl kicsik és kevesek vagyunk. Az igazi bölcsesség küszöbe az emberi korlátainknak a megérzése. A Teljességet kell befogadnunk ahhoz, hogy bölcsek lehessünk. Salamon példabeszédei így fogalmazzák ezt meg: "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme" (Péld 1,7). Ha belépünk a Szentháromság szeretetkapcsolatába, akkor Istentől egy olyan nézőpontot kapunk ajándékba, amely egyszerre látja át az egész Teljességet. EZ a bölcsesség. A szeretet láncolatába való belépés tesz minket képessé arra, hogy megérezzük a teremtett világ egészének a harmóniáját, és egységben élhessünk vele. (Erre szegény, tönkretett földünk nagyon is rászorul...) A Teljesség nézőpontja adja meg a helyes mérlegelés képességét, és teszi a dolgokat bennünk és körülöttünk pontosan oda, a helyükre, ahova azok valók. Ahogyan Salamon példabeszédei írják: "A bölcsesség kint, az utcákon kiált." (Péld 1,20). A bölcsesség mindenhol ott van – ahol magunkba zárt emberi létünkkel nem keressük. Utánunk kiált. A kiáltása a saját egónkból való kilépésre, és a szeretet áramába való belépésre hív. Azt kívánom minden Olvasómnak az új esztendőre, hogy hallja meg a bölcsesség kiáltását.

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: