Mit tegyünk a járvány után? Mit ne tegyünk a járvány után?

Évadzáró gondolatok a megújulás kegyelméről
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

1. Mit ne tegyünk a járvány után? Mi az, amit el kellene kerülni ezen a nyáron? Elsőként a hurráoptimizmust. Ahogyan az ókori bölcsek tanították, el kell kerülnünk azonban a másik szélsőséget is, a rettegést. Egy olyan bonyolult rendszert (hálózatot) sikerült a világméretű kapcsolatrendszerünkkel kiépítenünk, amelyet már nem látunk át. A gépeink sem látják át. Nem is fogják. Mert a rendszer bonyolultsága gyorsabban nő, mint a rendszert átlátni képes részeknek a bonyolultsága. Meg kell tehát békülnünk a tartós bizonytalansággal. Nincs kipárnázott, veszélymentes élet. Eddig sem volt soha – de sikerült néhány évtizedig abban az illúzióban ringatnunk magunkat, hogy van. Ennek vége lett. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Mit tegyünk a járvány után? Mi a járvány egyik legfontosabb tanulsága? Az eddigiek egyik fontos tanulsága az, hogy el kell kerülni a szélsőségeket. Nem lehet felpörögni, de nem lehet bezárkózni sem. Mi lehetett Dél-Kelet-Európa előnye a járványban? Igen fontos rész-ok lehetett az a történelmi léptékben „friss” helyi tapasztalat, hogy kell tudni változtatni az életünkön – nagyot. (A rendszerváltás, illetve a 2008-as válság rászoktatott erre minket, illetve a görögöket.) Mire tanított meg minket ez a járvány? Leginkább a viselkedésbeli rugalmasságra. Arra, hogy edzeni kell magunkat a változásra, azaz arra, hogy a helyzetnek megfelelően „bekapcsoljuk”, avagy „kikapcsoljuk” (illetve: átkapcsoljuk) az életünket. Nagyon nagy szükség lesz még erre a tudásra a XXI. század eljövendő évtizedeinek várható, nagy felfordulásaiban. Az a közösség, amelyik jobban begyakorolja a viselkedés-váltás képességét most, az enyhe főpróba idején, túlélőbb lesz majd később, ha az igazi gondok (éghajlatváltozás, vízhiány, élelemhiány, stb.) beütnek. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mi az igazi megoldás? A megújulás kegyelme. Amikor a hálózatok összekapcsoltsága meghalad egy bizonyos sűrűséget, akkor a váratlan szituációk sorozatával járó instabilitás időszaka kezdődik el. Ebbe ért bele a világ az elmúlt évtizedekben. Az egyszerű választ a stabilizációra meghoztuk az elmúlt hónapokban. Szétkapcsoltuk a világot, és ezzel visszaindultunk a stabil szakasz felé. Azonban a világ hamarosan visszakapcsol, és kezdődik majd minden újra – csak éppen máshogy. Az igazi választ azonban NEM kívül, hanem BELÜL kell keresni. Az igazi választ kereső ember megnyílik, kitárulkozik, és teret enged magában Isten jelenlétének. EZ repíti őt bele abba az életbe, amely a SAJÁT MAGA teljességében lesz az igazi válasz – bármilyen külső változás közepette. Csak ez a benső megújulás hoz igazi ellenálló-képességet és túlélést – bárhol és bárhogyan. Térjünk meg! Más út nincs. Ezt a megújulást kívánom minden kedves Olvasónak a nyár folyamán. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 


 

1. Mit ne tegyünk a járvány után?

 

Amikor ezeket a sorokat írom (2020 májusának végén) lecsengőben van már a korona vírus járvány. Kezdődik az élet megint. Mi az, amit el kellene kerülni ezen a nyáron? Elsőként a hurráoptimizmust.Tulajdonképpen eddig sem volt járvány, médiahecc az egész, politikai játszma. Végre tehetjük megint azt, amit akarunk. Csapjunk bele!” El kell kerülnünk ezt a szélsőséget: változatlanul vigyáznunk kell. Itt van a vírus közöttünk, nem fejlődött ki rá a többség immun-védettségével járó „nyáj-immunitás” szinte sehol. Azaz igen könnyen kialakulhatnak még ebben a járványban második (és majd ősszel/télen harmadik) fertőzési csúcsok. Ahogyan az ókori bölcsek tanították, el kell kerülnünk azonban a másik szélsőséget is, a rettegést. „Nem megyek ki az utcára. Nem engedem el a gyerekemet sem sehova. Ezek itt mind elmebetegek. Csak a gazdaság összeomlásától való félelmükben eresztik újra szabadjára a népet. Majd meglátják mi lesz. De én okosabb vagyok.” Nem, nem vagyunk okosabbak senkinél. Be kell, hogy lássuk azt, hogy egy olyan bonyolult rendszert (hálózatot) sikerült a világméretű kapcsolatrendszerünkkel kiépítenünk, amelyet már nem látunk át. A gépeink sem látják át. Nem is fogják. Mert a rendszer bonyolultsága gyorsabban nő, mint a rendszert átlátni képes részeknek a bonyolultsága. Meg kell tehát békülnünk a tartós bizonytalansággal. Nincs kipárnázott, veszélymentes élet. Eddig sem volt soha – de sikerült néhány évtizedig abban az illúzióban ringatnunk magunkat, hogy van. Ennek vége lett.

 


 

2. Mit tegyünk a járvány után? Mi a járvány egyik legfontosabb tanulsága?

 

Az eddigiek egyik fontos tanulsága az, hogy el kell kerülni a szélsőségeket. Nem lehet felpörögni, de nem lehet bezárkózni sem. Ugyanakkor viszont felkészültebbeknek is kell lennünk a szélsőségekre. Sok magyarázat látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy Dél-Kelet-Európa államai miért „jöttek ki jobban” a bajból, mint a nyugati államok. „Kicsit később érte el őket a baj, volt olyan megoldás, amit másolni lehetett. Szkeptikusabbak voltak a saját ellenálló képességükkel (pl. egészségügyi, szociális rendszereikkel) kapcsolatban, mint a nyugatiak. Stb.” Mindegyik magyarázat igaz. Ha valami, akkor ez a vírus nagyon hálózatos jelenség, amit ezer társadalmi és egyéni tényező befolyásol együttesen. (Ezért olyan nehéz előre látni vele kapcsolatban bármit is.) Mi lehetett a mi előnyünk ebben az átláthatatlanságban? Igen fontos rész-ok lehetett az a történelmi léptékben „friss” helyi tapasztalat, hogy kell tudni változtatni az életünkön – nagyot. (A rendszerváltás, illetve a 2008-as válság rászoktatott erre minket, illetve a görögöket.) Mire tanított meg minket ez a járvány? Leginkább a viselkedésbeli rugalmasságra. Arra, hogy edzeni kell magunkat a változásra, azaz arra, hogy a helyzetnek megfelelően „bekapcsoljuk”, avagy „kikapcsoljuk” (illetve: átkapcsoljuk) az életünket. Nagyon nagy szükség lesz még erre a tudásra a XXI. század eljövendő évtizedeinek várható, nagy felfordulásaiban. Az a közösség, amelyik jobban begyakorolja a viselkedés-váltás képességét most, az enyhe főpróba idején, túlélőbb lesz majd később, ha az igazi gondok (éghajlatváltozás, vízhiány, élelemhiány, stb.) beütnek.

 


 

3. Mi az igazi megoldás? A megújulás kegyelme

 

„Tudok szűkölködni is, és tudok bővölködni is:
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”
(Fil 4,12a-13)

 

A bevezetőben írtam arról, hogy a huszadik század végétől egy olyan új világhelyzet alakult ki, amely a növekvő komplexitásából fakadóan egyre fokozottabban „kigondolhatatlanná” teszi a helyzetre adható legokosabb választ. Amikor a hálózatok összekapcsoltsága meghalad egy bizonyos sűrűséget, akkor a váratlan szituációk sorozatával járó instabilitás időszaka kezdődik el. Ebbe ért bele a világ az elmúlt évtizedekben. Az egyszerű választ a stabilizációra meghoztuk az elmúlt hónapokban. Szétkapcsoltuk a világot, és ezzel visszaindultunk a stabil szakasz felé. Azonban a világ hamarosan visszakapcsol, és kezdődik majd minden újra – csak éppen máshogy. Az igazi választ azonban NEM kívül, hanem BELÜL kell keresni. Hogyan kell NEKEM megváltoznom? Erre rá kell tudni érezni, rá kell tudni csodálkozni. Az igazi válasz a benső megújulásunk, megtisztulásunk kegyelme – amelyet odafentről kérhetünk el. Az igazi választ kereső ember megnyílik, kitárulkozik, és teret enged magában Isten jelenlétének. EZ repíti őt bele abba az életbe, amely a SAJÁT MAGA teljességében lesz az igazi válasz – bármilyen külső változás közepette. Csak ez a benső megújulás hoz igazi ellenálló-képességet és túlélést – bárhol és bárhogyan. Térjünk meg! Más út nincs. Ezt a megújulást kívánom minden kedves Olvasónak a nyár folyamán.

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: