hálózatok

Kereszt és dicsőség

Nagypénteki/húsvéti gondolatok a megváltás teljességéről

 

1. Nagypéntek: A Kereszt Útja – értések és félreértések. Krisztus keresztje a keresztény hit középpontjában, szívünk közepén áll. Mégis: képtelenek vagyunk megérteni a kereszt botrányát. Az emberi gondolkodás törpe és egyszerűsítő. Ha valami magasztos, mint Jézus, akkor nem lehet megalázott. Amikor úgy érezzük, hogy Jézus sorozatos botrányaival "valami nincsen rendben", akkor tulajdonképpen azt érezzük meg, hogy velünk magunkkal nincsen rendben még valami, mert még nem vagyunk képesek Jézus színe előtt megállni, és szemlélni Arcának, Keresztjének, ítéletének a gyönyörű Teljességét. Mindennel. Bármivel. Vele. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a nagypéntek/húsvéti blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Nagyszombat: A gyász csendjének gyönyörűsége. Nagyszombaton csend van. Félelmetes ez a csend? Jézus hiányának a csendje ez? Nem! A reménység, a várakozás, a Jézussal való benső egyesülésünk csendje ez. A nagyszombat Csendje Isten Jézusban megmutatkozó Teljességének és Tisztaságának a Csendje. Nagypéntek a magunkkal való szembesülés, nagyszombat a magunkban való elmélyedés helye. Érezzük meg, ahogyan közeledünk létünk legbenső magjához: a feltámadás örömüzenetének mindent újraíró erejéhez. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a nagypéntek/húsvéti blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Húsvét: A feltámadás dicsősége. A görögkeletiek gondolkodása szerint Krisztus minden percben kínhalált szenved értünk a Kereszten. Éljük át, ahogyan egybeforr az Atya emberi ésszel el nem képzelhető fájdalma a Kereszt felett, Krisztus kínhalála a Kereszten, és Mária szívet szaggató fájdalma a kereszt alatt. Éljük át annak a magasztosságát, hogy az Atya nem pecsételi be a Teremtést, hanem megnyitja a közvetlen Utat saját maga felé azzal, hogy a Templom kárpitja kettészakad (Mt 27, 51a). A szövetség végleg megköttetett: az Atya mindannyiunk Atyja lett, akihez mi mind – Jézus által és Jézusért – tegező módban fordulhatunk. Éljük át a feltámadás gyönyörűségét! Támadjon fel a mi szívünk is a halottaiból, keljen új Életre, amely Örök! Kérjük együtt a zsoltárossal: "Egyet kértem az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életem minden napján; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában." (Zsolt 27, 4). Zsoltáros kérésünk teljesült: mert a feltámadás ténye megváltoztathatatlan, visszafordíthatatlan, felülírhatatlan és örök. Halleluja! Ámen. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a nagypéntek/húsvéti blogbejegyzésemet itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Key words: 

A feladat és a szolgálat különbsége

Böjti gondolatok az önfeláldozás hasznáról

1. Miért nem elég az, ha jól teljesítjük a feladatainkat? Az ember közösségi lény. A közösség egyik elsődleges haszna a munkamegosztás. A munka megosztásából feladatok származnak. Miért nem elég mégsem az, ha jól teljesítettük a közösségünk által megszabott feladatainkat? A feladatcentrikus élet „külső vezérléssel” dolgozik. A feladatmegoldó típus soha nem éri el a belső motivációnak azt a gyönyörűséges szintjét, amely új és új megoldásokat dob be. A feladatmegoldó típus állandóan szorong. Nem tudja ugyanis eldönteni, hogy kellően jól teljesítette-e a feladatot. A feladatmegoldó élet egy csapda. Csapda, mert bezár minket a saját egónkba, és csapda, mert bezár minket a saját magunk által definiált – általában szűkre szabott – közösségünkbe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A szolgálat ereje. Miben más a szolgálat, mint a feladat? A szolgálat nem kívülről vezérelt, hanem a bennünk élő Krisztusból fakad, és oda is tér vissza. A szolgálat lényege önmagunk legfontosabb benső magjának, a bennük élő krisztusi szeretetnek a megnyitása mások felé. A szolgálat önzetlen, látást ad és hihetetlenül kreatívvá tesz. A szolgálat óriási erő, mert a világ legnagyobb erejét, Isten szeretetét jeleníti meg a saját életünkben, és adja át a környezetünknek. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Az önfeláldozás, mint a Teljesség kapuja. Mi kell ahhoz, hogy szolgálni tudjunk? A saját erőnk ehhez nem elég. Abból csak a feladatok teljesítésére futja. A szolgálathoz rá kell találnunk a bennünk élő Jézusra. Ez nem egyszerű feladat. Szét kell roppantanunk a saját egónk megkövesedett burkát ahhoz, hogy megláthassuk, hogy mi van mögötte. Érdemes ezt megtenni. Az egónk szétroppantása az életünk legfontosabb eseménye, mert mögötte feltárul az Ajtó, ami nem más, mint maga Jézus, aki Isten szeretetéhez vezet (Jn 10,9). (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hogyan nyerhető el az igazi szabadság?

Gondolatok a jó kötődés hasznáról

1. A szabadság, mint életcél. A fogyasztói társadalom a szabad választásoknak elképesztően pazarló millióit önti nap, mint nap elénk. Az elmúlt néhány évszázad gondolkodási mintái a szabad választás jogát és lehetőségét az élet és a halál szinte minden kérdésére kiterjesztették. Az ember szabadsága a XXI. századra minden eddiginél nagyobbra nőtt. Meddig növelhető ez a szabadság még? Hasznos nekünk, hogy a szabadságunk "teljessé" vált? Valódi ez a mi mai tobzódóan szélsőséges szabadságunk, avagy annak csak a látszata? (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A szabad akarat korlátai. Miért káros a döntések felelőssége a vállalásukat segítő információk és élettapasztalat nélkül? Melyek az emberiség olyan döntései, amelyekben szabad döntés nem létezik? Milyen következményei vannak annak, hogy a szabadságunk jelentős része a mások korlátozása árán megvalósuló szabadság? Az ember szabad akarata zabolázatlan és zabolázhatatlan teremtmény. Első megnyilvánulása a tiltott gyümölcs felzabálása volt, amit a Paradicsomból való kiűzetés követett. Isten büntetése pontosan olyan, mint a modern apuci. Amikor Isten büntet minket, nem csinál mást, csak érvényesülni hagyja az ember saját, "szabad" akaratát. Nagyobb büntetés ennél minket nem érhet...  (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Hogyan nyerhető el az igazi szabadság? Nem élhet tehát az ember szabadon, mert szabadságát maga, embertársai és az őt tápláló természet ellen fordítja. Mi a megoldás? A megoldás a Miatyánk harmadik kívánsága: "legyen meg a Te akaratod". Isten az egyetlen, akinek ha odaadjuk a szabadságunkat, akkor nem a szolgaságot, hanem az emberi ésszel soha el nem képzelhető, fel nem fogható, és át nem élhető szabadságot adja cserébe nekünk. Isten szabadságával jár még két apró bónusz. Az első és legfontosabb bónusz Isten végtelen szeretete, amely kisimít minden ráncot, amelyet a saját eltékozolt életünk gyűrt belénk. A második bónusz pedig az, hogy Isten Útját követve Jót teszünk. Növeljük a világban élő világosságot, szeretetet és életet – és nem csökkentjük. Növeljük a világ tisztaságát – és nem szennyezzük be azt. Végezetül: növeljük a világ egységét és rendjét – és nem szaggatjuk szétdobált darabokra azt, ami Egész. Választhatunk. Ez a választás az igazi szabadság. (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a jó döntés?

Gondolatok a lelkiismeret erejéről

1. Hányféleképp dönthetünk rosszul? Az egyik legrosszabb döntés a tanácstalan zavarodottság, a nem-döntés. A nem-döntés egyik változata a birkaszellem, amikor a helyzetet át nem gondolva a többség, a "szomszéd", a "minket befolyásoló X" viselkedését másoljuk le – kritikátlanul. Az elkapkodott döntés szinte mindig a rövid távú célokat tartja szem előtt, pedig a hosszú távú célok követése ennél sokkal fontosabb. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Mi segíthet bennünket a jó döntés elérésében? A jó döntés meghozatalához fontos felmérni azt, hogy erre alkalmas lelkiállapotban vagyok-e. Nagyon hasznos példa a nyúl példája. A nyúl vagy figyel, vagy fut, de egyszerre nem teszi a kettőt. A jó döntéshez idő kell. Jó hírem van: az idő szubjektív. Ha csendet tudunk teremteni magunkban, akkor a benső időnk kitágul, és "ezer év" lesz egy pillanat. A jó döntés meghozatalához fontos az érzelmeink megzabolázása, mert a jó döntésekre csak a rendezetlen hajlamoktól mentes "közömbösség" vezethet el minket. A jó döntés legfontosabb iránytűje a lelkiismeret, ami a Teljességnek a bennünk élő benső lenyomata. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A jó időben, jó helyen meghozott jó döntések. Ritkán érezzük meg, hogy sorsfordító élethelyzetben vagyunk. Érdemes tehát a meglepő élethelyzetekre NAGYON odafigyelnünk. Ilyenkor meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk. Életünk legfontosabb helyzeteinek az értékeléséhez ki kell szakadnunk a saját nézőpontunkból, és fel kell repülnünk magasra (Szent Ignác: lelkigyakorlatok, 184-187). Ha alázatos szívvel befogadtuk a Teljességet, úgy fogjuk látni saját magunkat, ahogyan Isten lát minket. Ha sikerült elszakadnunk mindattól a földi ragaszkodástól, amelyek a köznapi életünkben mi magunk voltunk, akkor tudjuk megérezni Isten velünk való akaratát. Ilyenkor bomlanak ki azok az emberi ésszel el nem képzelhető, csodálatosan új utak az életünkben, amelyek összekötnek minket a Teljességgel, meghozzák az igazi szabadságunkat, és amelyek a jó időben és jó helyen meghozott, jó döntésekhez vezetnek el minket. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Föld sorsa a pazarló kezünkben morzsolódik össze

Újévi gondolatok az előttünk álló évtizedek legnagyobb feladatáról

 

1. Néhány évünk maradt csupán a pusztulás elkerülésére. A tudósok lassan már évtizedek óta riogatják a Föld lakosait rémképekkel. Más tudósok ennek ellentmondottak. 2018-ban azonban valami megváltozott. A tudomány egyre félreérthetetlenebb bizonyítékokat talált arra, hogy szakadékba rohan az emberiség. Ennek egyik példájaként a legutóbbi IPPC jelentés kimondta, hogy néhány évünk maradt már csak arra, hogy a globális felmelegedést olyan korlátok közé szorítsuk, amely nem okoz a század végére óriási időjárásbeli szélsőségeket, tűzvészeket, a virágokat beporzó állatok tömeges kihalását és a növények természetes élőhelyei számottevő részének az elpusztulását. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora. Az Embert az Atya a Teremtésnek nem a szolgájává, hanem a gazdájává tette. Mindent megkaptunk ahhoz, hogy a Teremtés felelős, Jó Pásztorai lehessünk. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora lett. Ideje rádöbbennünk arra, hogy mit teszünk. Ideje megsejtenünk azt, hogy ebből mi következik. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

 

3. Mi lehet a kiút? Már egy korábbi írásomban is nagyon sok olyan, tiszteletre méltó erőfeszítést írtam le, amelyek megpróbálják a Föld ellen eddig elkövetett bűneinket mérsékelni. Vannak NAGYON nem tiszteletre méltó erőfeszítések, pl. amelyek rengeteg szemetet akarnak a magas légkörbe szórni, hogy visszaverje a napfényt, és csökkentse a felmelegedést pedig ennek a terméskárosító hatását korábbi vizsgálatok igazolták. Ezek nem kiutak. A Föld javait felfaló növekedést nem domesztikálni kell, hanem meg kell állítani. VAN MÁS ÚT! A benső növekedés útja. Ehhez azonban el kell fogadni a Mindenség érintését. De hogyan? "Térjetek meg!" Ezzel a felszólítással kezdődik el Krisztus küldetése. De hát az emberek többsége sem akkor, sem most nem akar megtérni... Van egy jó hírem. Isten egy gyönyörűséges leckét készít elő nekünk. Az idő az elmélyült hit terjedésének dolgozik. Érdemes azonban minderre már most felkészülnünk: Találjunk rá a benső növekedés útjára! Erősödjünk a hitünkben! Erősítsük meg hívő közösségeinket! Ezek a hívő közösségek lesznek az emberek menedékei – nem is olyan soká. --- Elnézését kérem az Olvasónak, hogy "hideg zuhannyal" indítottam az Új Évet. Hadd kérjem arra, hogy gondolkodjon el azon, hogy Ön (vagy gyermekei, unokái) hogyan tudnának jobban felkészülni az előttünk álló nehezebb évtizedekre. Önvizsgálatban és változásban teljes Új Esztendőt kívánok Mindenkinek! (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Szeretethálózataink

Hogyan tudunk békességforrássá válni?

1. A hervasztó embereket elkerülik, mint a bélpoklosokat. A negatív érzelmeket terjesztő embereket a többiek elkerülik. Működésképtelenek az olyan vállalati vezetők, akik negatív érzelmeket terjesztenek maguk körül. Ha pozitív érzelmeket, empátiát, megelégedettséget terjesztek magam körül, akkor a szociális hálózatom középpontjává válok. Ha viszont negatív érzelmeket, akkor a hálózat peremére, perifériájára kerülök. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Szeretethálózataink. Hogyan tudunk szeretetet teremteni magunk körül? Nagy szerencsénk van. A szeretet terjeszthető. Nagyon szerencsétlenek vagyunk. A gyűlölet is terjeszthető. A düh ötször többet árt és sokkal gyorsabban terjed, mint az öröm. Legyünk nyitottak a ránk áradó szeretetre akkor is, ha nem onnan jön, ahonnan szerettük volna. Ha kitartóan szeretetet adunk át másoknak, akkor egy idő után azt vesszük észre, hogy minket is szeretet ér el. Hadd bíztassam az Olvasót arra, hogy írjon néhány napig egy jóságnaplót. Ha a jó és a rossz közötti arány sokkal rosszabb lesz ebben, mint ÖT az egyhez, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hogyan tudnánk ezen változtatni a jövőben. (Aki meg akarja tudni, hogy ez miért annyira fontos, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Hogyan válhatunk békességforrássá? A szeretet befogadásának és átadásának a mindennapos gyakorlata, a körülöttünk épülő szeretethálózat gazdagítása apró lépéseken keresztül valósul meg. Ahogyan ez az érzés állandósul az életünkben, már nem is szeretet az, amit átélünk, hanem ennek egy örökre stabilizálódott változata: a békesség, a derű. Aki a békesség forrását megtalálta, maga is békességforrássá válik a környezetében. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mi egy örömben eltöltött élet titka?

Gondolatok a hálaadás erejéről

1. Elégedetlenségeink önmardosó csapdái. Az ember élvezet- és újdonságkereső állat, így minden élvezet igen hamar elveszíti az újdonság jellegét. Emiatt az ember elégedetlenné válik: újabb és még több élvezetet keres. Még rosszabb a helyzet akkor, ha az "örömbirtoklás mennyisége" az egó értékmérője lesz. Az egónk mindig mindent másokhoz mér. Másoknak több van. Akkor lesz majd nekünk több, ha elvesszük másoktól. Ez a lavina sehol nem áll meg, legfeljebb maga alá temet. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A hálaadás ereje. A hálaadás képessége az elégedetlenség ellenpontja, amely békességhez, nyugalomhoz és örömhöz vezet. Aki köszönetre és hálára nyitottan éli az életét, az a jót keresi mindabban, ami vele megtörtént. A hálaadásra képes ember a saját egójába való bezáródás helyett kinyílik. A hála hálát szül: a jóság forrása jóságot nyit meg maga körül. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

3. A hálaadás-szeretetszolgálat-szeretetközösség körök kiteljesítő öröme. A hálaadásra való képesség átalakítja az egész életünket. A hála egy szeretetfolyamba kapcsol be bennünket, amely szeretetközösséget teremt. Választhatunk tehát: vagy a hálaadás – szeretetszolgálat – szeretetközösség köröket járjuk, vagy a követelődzés – gyűlölet/harc – és a saját önzésünkbe való elszigetelődés köreit. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a hatékony tanulás?

Évkezdő gondolatok a lelkigyakorlatok erejéről

 

1. A jó és a rossz váltakozása a természet egészére jellemző tanulási forma. Az elmúlt évszázadokban az emberiség egyre inkább a gazdagságot azonosította a jó fogalmával. A rossztól való folyamatos menekülés azonban hibás stratégia, mert az időnként érkező megpróbáltatások szükségesek ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mindabból, amit addig összegyűjtöttünk, mi az kevés, amit tovább vinnünk érdemes. Fontos tehát időről időre megfosztani magunkat a kényelemtől, és elmenni "meditálni a vadonba". Ugyanilyen fontos azoknak az embertársainknak segíteni, akik egész életüket "szegény és rossz" időben élik, hogy ebből kikerülhessenek. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A jó és a rossz váltakozása a lélek fejlődésének is igen fontos feltétele. A természetben a tanulás csak a forrásgazdag és forrásszegény környezet váltakozásával mehet végbe. A "jó" és a "rossz" együttesen és egymás után kell ahhoz, hogy egy nép, egy egyház, egy bármi, ami hosszú távon is érték, kialakulhasson. A jó és rossz szakaszok váltakozása igen fontos szerepet játszik a lélek fejlődésében is. Az istentiszteletek és a lelkigyakorlatok ennek megfelelő érzelmi menete annak a Tudásnak a visszatükröződése, amely a természet egészében megjelenik, és amely a mélyebb ismeretek elsajátításának a leghatékonyabb útja. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Mi a tanulási folyamat eredménye? Nő a rendszer komplexitása, válaszképessége és információ tartalma. Máshogyan: bölcsebbé válik az, aki az élet fordulataiból tanulni képes. Megint máshogyan: közelebb kerül Istenhez az a lélek, amelyik már mélyen átélve végigjárt (jó)néhány istentiszteletet és lelki gyakorlatot. Isten egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hogy Ő a tudás Teljessége. Ha ebbe belegondolunk, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy az előzőekben leírt három folyamat a lényegét tekintve pontosan ugyanaz. A természet egésze oda törekszik, és afelé tart, ahonnan megszületett: Isten Teljességének Egészébe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A dicsőség természetéről

Elmélkedés a Szentháromságról – befejező rész

 

1. Emberi fogalmaink a dicsőségről. A dicsőség nekünk, földhözragadt embereknek, a saját magunk értékének a nagysága. Másoktól kapott elismerés, hódolat, amely sérthetetlenséget, stabilitást, boldogságot és békességet jelent. A földi értelemben vett dicsőség tehát olyan "hatalom", amelyért immár nem kell újra és újra megküzdeni. Egy olyan vágyva vágyott állapot, amely utáni sóvárgásunk (a dicsvágy avagy dicsszomj) olthatatlan, és mardosó érzésként kísérhet minket egy egész kielégítetlen, a mi mércéinkhez képest "dicstelen" földi életen át. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A dicsőség igazi természete. Isten dicsősége a földi értelemben elképzelt dicsőségnek pontosan az ellenkezője: az a fény és ragyogás, amely Belőle kiárad az Istennel közösségbe kerültekre. Isten a saját dicsőségével tehát nem kap, hanem ad. Ugyanakkor nem a saját érdemeink szerint áraszt el minket Isten a dicsőségével, hanem létéből fakadóan. Isten dicsőségének a reánk árasztásával NEKÜNK adja tehát a sérthetetlenséget, stabilitást, boldogságot és békességet akkor, ha már kinyíltunk a Vele való kapcsolatra. Az Isten dicsőségét befogadó ember nemcsak elnyeli mindezt (mint ahogyan az ördög teszi), hanem válaszként megelevenedik, és egész életében Isten dicsőségét terjeszti maga körül. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A Szentháromság dicsősége. A dicsőség Istentől ered. Áradása, és a Krisztussal való kapcsolatra nyitott emberi lelket megváltoztató ereje a Szentlélek igen fontos tulajdonságai. A Szentlélek a Szentháromságnak talán az emberi szavakkal a legkevésbé jellemezhető része. A Szentlélek sodrása olyan elemi erejű is lehet, hogy az ember korábbi önmagától igen messze kerülve, korábban a számára elképzelhetetlen tettek sokaságát teheti meg egymás után. Ugyanakkor a Szentlélek a csendes mindennapokban is bennünk munkálkodik. A Szentlélek Isten dicsőségének a "közvetlen megjelenítője" a Teljességgel még nem egyesült lelkek számára, amelyeket a Krisztusban megelevenít, és az Isten dicsőségét megjelenítő válaszra (életre) képessé tesz. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen az életünk tere – a maga Teljességében?

Elmélkedés a Szentháromságról – első rész

 

1. Miért nem látjuk életünk terének a Teljességét? Ahogyan az ember az első almától kezdve tudást szerzett, egyre jobban látta és megértette a világ működésének (életünk terének) részleteit. A részletek egyre pontosabb megértésével azonban egyre inkább belevesztünk ezekbe a részletekbe, és egyre inkább elvesztettük a Mindenség érzetét. A Mindenség, azaz nemcsak a létező világ, hanem a létezhető világok összessége, a lehetőség-tér egésze, életünk terének a Teljessége a teremtmény-állapotunkban megmaradva nem ismerhető meg, mert emberi létünk befogadó képessége korlátos. (Aki többet szeretne olvasni erről, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 

2. Milyen életünk terének a Teljessége? A július-augusztusi nyári szünet előtti utolsó három írásomban a Teljesség, Isten természetéről, azaz a Szentháromságról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni: a tér/ország, a hatalom/igazság és a dicsőség/szeretet hármasában. Elsőként Isten hatalmas teréről foglalok össze néhány (töredékes) gondolatot. Isten hatalmas tere nemcsak a Teremtés és a létezés Egésze, hanem Isten ránk irányuló tekintetével, önmagát a Krisztusban és Szent Lelkükben számunkra is megnyitó ajándékával egyben a Teljesség megismerésének a kapuja is. (Aki többet szeretne olvasni Isten terének a jellemzőiről, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 

3. Miként élhetjük meg életünk terének a Teljességét? Amilyen mértékben megszabadulunk a teremtményi léttől, oly mértékben leszünk alkalmasak a Teremtő befogadására. Azzal, hogy megszabadulunk a "teremtményi léttől" nem leszünk azonban üresek! Nemcsak azért nem, mert megismerjük a Teljességet, amelynél nagyobb élmény addigi életünkben még nem történt, hanem azért sem, mert ezzel azonos időben megtöltődünk azzal az energiával és szeretettel, amely ezt a "tudást", ezt az élményt, ezt az érzést másoknak is át fogja adni. (Aki többet szeretne olvasni erről a csodálatos folyamatról, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - hálózatok csatornájára