Isten

Böjti gondolatok Jézus ERŐ-teréről

Az eucharisztia ereje

 

1. Életek, amelyeket végigkísér Jézus úgy, hogy észre sem vesszük. Nagyon sokunk életének közepén ott ül Jézus, aki számunkra hosszú évekig, akár évtizedekig láthatatlan, felfoghatatlan marad. Miért baj az, ha nem vesszük észre a bennünk élő Jézusról, hogy Jézus? Mert megkérgesedhet a szívünk a nyitottságra, a figyelemre és a Jézusból fakadó szeretet befogadására. Attól a ponttól kezdve csak "használjuk" Jézust, és nem adjuk tovább azt, amit Tőle kaptunk. Ilyenkor zárjuk be magunkat a saját egónkba, amely elszigetel minket Jézus ERŐ-terétől. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)

 

2. Milyen Jézus ERŐ-tere? Jézus ERŐ-tere iránytű: megmutatja nekünk az Utat, méghozzá a helyes Utat, amely az Igazsághoz vezet. Jézus ERŐ-tere kifogyhatatlan szeretetforrás, amely egy olyan "flow" érzéssel tölt fel bennünket, amely korlátlanul megosztható mindenkivel. Ez a "Jézus-flow" ez nem más, mint maga az Élet. Jézus ERŐ-tere egy megbonthatatlanul erős szeretetközösség, amely mindenre képessé tesz bennünket, amely az Atya akaratát teljesíti és dicsőségét szolgálja. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)

 

3. Hogyan érezhetjük meg Jézus ERŐ-terét? Jézus ERŐ-terének megérzésére (és befogadására) érzékennyé válhatunk hálaadással: örömünkben; feljajduló könyörgéssel: nagy bajunkban; megtisztulással: akár most, a böjtben is; imával, szeretettel, az irgalom gyakorlásával: bármikor. Ezer és egy módja van annak, hogy valaki megnyíljon Jézus szeretetének ERŐ terére. Az akár csak "ketten vagy hárman összegyűlő" hívő közösség óriási erővel tudja hívni a Szent Lelket, aki képessé tehet bennünket arra, hogy megtaláljuk a Jézus szívébe vezető Utat. Végezetül és beteljesedésként: amikor Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük az eucharisztiában, akkor egy olyan testi és lelki egységbe kerülünk Jézussal, a vele együtt élő Szentháromsággal, és minden hívővel, aki a kereszténység megalapítása óta eddig, ekkor és majd ezután élni fog az eucharisztia szentségével, amely kitörli a bennünk élő sötétséget, és beemel minket Jézus ERŐ-terének szeretetközösségébe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A remény és az elvárás különbsége

Böjti gondolatok a hit erejéről

 

 

1. Az elvárások módján élő élet csapda. Nagyon sok ember a környezete által közvetített elvárásokhoz igazítja az életét. Az elvárások teljesítésétől a legtöbben elfogadást és szeretetet remélnek. Emberi világunkban az elfogadás és a szeretet azonban sokszor az érzelmi zsarolás eszköze. A legveszélyesebb elvárások azok, amelyeket saját magunkkal szemben támasztunk. Az elvárásaink és a valóság közötti távolság mértéke nem más ugyanis, mint a bennünk élő fájdalom. Ne elvárásként tekintsünk az életünk céljaira, hanem vágyjunk arra, hogy megvalósíthassuk őket. Az elvárásoktól megszabadult ember önazonos marad. Sokkal többet ér azonban még ennél is az, ha az ember nem konkrét dolgokhoz köti a vágyait, hanem szabadjára ereszti őket, és a jóra vágyik úgy általában. A jóra való vágy a remény.  (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el blogbejegyzésemet itt.)

 

 

2. A reménység ereje. Reménykedni manapság nem divat. Pedig a reménység sokkal több, mint a vágy. A reménység nem egy konkrét cél elérését, hanem a jó növekedését kívánja. A reménység megnyitja a jó végtelenségének a lehetőségét az életünkben. A reménység a megváltás és a feltámadás örömüzenetének az életállapota. A reménység azért szabadít fel minket a konkrét célok rabságából, mert áttöri az egónk falát azzal, ami mindennél erősebb ezen a világon: Isten szeretetével. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el blogbejegyzésemet itt.)

 

 

3. Mennyivel több a hit, mint a reménység? A hit a megváltás és a feltámadás örömüzenetében való teljes és megingathatatlan bizonyosság. Ezért válik a hit óriási erővé. Mert a hit ledönti a falat köztünk és Isten között. Ha hitben élünk, Isten kiáradó örömmel megfürdet minket magában, és minden nap a Teljességének és szeretetének újabb és újabb színét mutatja meg nekünk. Mindezzel a hitünk, ahogyan érlelődik, szép lassan kiábrázolja bennünk Isten egyszülött fiának, Jézusnak az arcát és alakját. Ezzel válik a reménység valósággá. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A feladat és a szolgálat különbsége

Böjti gondolatok az önfeláldozás hasznáról

1. Miért nem elég az, ha jól teljesítjük a feladatainkat? Az ember közösségi lény. A közösség egyik elsődleges haszna a munkamegosztás. A munka megosztásából feladatok származnak. Miért nem elég mégsem az, ha jól teljesítettük a közösségünk által megszabott feladatainkat? A feladatcentrikus élet „külső vezérléssel” dolgozik. A feladatmegoldó típus soha nem éri el a belső motivációnak azt a gyönyörűséges szintjét, amely új és új megoldásokat dob be. A feladatmegoldó típus állandóan szorong. Nem tudja ugyanis eldönteni, hogy kellően jól teljesítette-e a feladatot. A feladatmegoldó élet egy csapda. Csapda, mert bezár minket a saját egónkba, és csapda, mert bezár minket a saját magunk által definiált – általában szűkre szabott – közösségünkbe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A szolgálat ereje. Miben más a szolgálat, mint a feladat? A szolgálat nem kívülről vezérelt, hanem a bennünk élő Krisztusból fakad, és oda is tér vissza. A szolgálat lényege önmagunk legfontosabb benső magjának, a bennük élő krisztusi szeretetnek a megnyitása mások felé. A szolgálat önzetlen, látást ad és hihetetlenül kreatívvá tesz. A szolgálat óriási erő, mert a világ legnagyobb erejét, Isten szeretetét jeleníti meg a saját életünkben, és adja át a környezetünknek. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Az önfeláldozás, mint a Teljesség kapuja. Mi kell ahhoz, hogy szolgálni tudjunk? A saját erőnk ehhez nem elég. Abból csak a feladatok teljesítésére futja. A szolgálathoz rá kell találnunk a bennünk élő Jézusra. Ez nem egyszerű feladat. Szét kell roppantanunk a saját egónk megkövesedett burkát ahhoz, hogy megláthassuk, hogy mi van mögötte. Érdemes ezt megtenni. Az egónk szétroppantása az életünk legfontosabb eseménye, mert mögötte feltárul az Ajtó, ami nem más, mint maga Jézus, aki Isten szeretetéhez vezet (Jn 10,9). (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért nem lehet megkerülni Jézust?

Gondolatok az Ige megtestesülésének titkáról

 

   

1. Istenkapcsolatunk hibáiról: hányféleképpen szeretnénk kikerülni Jézust, a beleütközés kövét? Az emberi ész elképesztően sokmindent ki tud találni arra, hogy ne kelljen szembesülnie Isten mindenhatóságával. Isten a mi Mennyei Atyánk, hát akkor miért ne nézhetne ki úgy, mint egy jóságos, bölcs nagypapa? Vagy legyen király! Emeljük Őt trónra! Isten nem az imádat jól körülhatárolható, távoli tárgya, hanem a Minden, ami minket is betölt. Gondoljunk akkor Istenre, mint a Csendre, az Egyszerűségre, a Tökéletességre, az Állandóságra, a Mozdulatlanságra, az Örökkévalóságra! Megszemélyesíteni sem lehet Istent, de elszemélyteleníteni sem lehet Istent, mert Isten lényege a szeretet. Ha Istent száműzzük a fogalmak közé, azzal lehetetlenné tesszük a Vele való közvetlen szeretet-kapcsolatunkat, és ezzel Isten lényegét veszítjük el. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Hogyan függ össze a tisztaság és Isten érintése? A megtestesülés csodája. A Szentháromságból azért jött le Jézus a Földre önmagát szolgai módon megüresítve (Fil 2,6-8), mert a Szentháromság be akart vonni minket, embereket annak a szeretetkapcsolatnak a gyönyörűségébe és Teljességébe, amelyben Ők élnek. Gondolkodjunk el azon, hogy a tisztaságnak micsoda teljessége kellett ahhoz, hogy az Isten egyszülött Fia Máriában megszülethessen! Gondoljunk bele abba is, hogy micsoda alázat és micsoda engedelmesség tükröződik Mária szavaiban! Érezzük meg, ahogyan a Lélek ember által soha addig nem látott mértékben, a Teremtés után ismét ujjongva kiterjed, és az Atya jóságából, Krisztus beleegyező áldozatából és Mária tiszta alázatából az ég és a föld összeköttetik.  (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Mi mindent ad nekünk a gyermek Jézus? Hadd kérjem arra az Olvasót, hogy olvassa el a 2018. karácsonyi blogbejegyzés utolsó részét. Imádkozza bele magát abba gyönyörűségesen tiszta és békés állapotba, amely Jézus megszületése volt. Érezze meg, ahogy Jézus növekszik Önben! Érezze meg, ahogyan Jézus Önt magába fogadja. Érezze meg a boldogság Teljességét – Jézusban, "odaát"! Majd jöjjön vissza ebbe a világba. Érezze meg annak a szabadságát, ahogyan Ön Jézuson, mint az Ajtón keresztül bejár és kijár (Jn 10,9b). Érezze meg azt, hogy minden egyes "bejárás" és "kijárás" tisztábbá teszi Önt. Érezze meg, hogy azzal, ahogyan a Jézuskapcsolatában egyre tisztább és tisztább lesz, egyre közelebb és közelebb tud kerülni Istenhez. Érezze meg az Istenhez való közeledés csodálatos növekedését. Mit ad nekünk a gyermek Jézus? Hogyan válaszol Jézus megszületése az írásom első részében feltett kérdésre? (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hogyan nyerhető el az igazi szabadság?

Gondolatok a jó kötődés hasznáról

1. A szabadság, mint életcél. A fogyasztói társadalom a szabad választásoknak elképesztően pazarló millióit önti nap, mint nap elénk. Az elmúlt néhány évszázad gondolkodási mintái a szabad választás jogát és lehetőségét az élet és a halál szinte minden kérdésére kiterjesztették. Az ember szabadsága a XXI. századra minden eddiginél nagyobbra nőtt. Meddig növelhető ez a szabadság még? Hasznos nekünk, hogy a szabadságunk "teljessé" vált? Valódi ez a mi mai tobzódóan szélsőséges szabadságunk, avagy annak csak a látszata? (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A szabad akarat korlátai. Miért káros a döntések felelőssége a vállalásukat segítő információk és élettapasztalat nélkül? Melyek az emberiség olyan döntései, amelyekben szabad döntés nem létezik? Milyen következményei vannak annak, hogy a szabadságunk jelentős része a mások korlátozása árán megvalósuló szabadság? Az ember szabad akarata zabolázatlan és zabolázhatatlan teremtmény. Első megnyilvánulása a tiltott gyümölcs felzabálása volt, amit a Paradicsomból való kiűzetés követett. Isten büntetése pontosan olyan, mint a modern apuci. Amikor Isten büntet minket, nem csinál mást, csak érvényesülni hagyja az ember saját, "szabad" akaratát. Nagyobb büntetés ennél minket nem érhet...  (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Hogyan nyerhető el az igazi szabadság? Nem élhet tehát az ember szabadon, mert szabadságát maga, embertársai és az őt tápláló természet ellen fordítja. Mi a megoldás? A megoldás a Miatyánk harmadik kívánsága: "legyen meg a Te akaratod". Isten az egyetlen, akinek ha odaadjuk a szabadságunkat, akkor nem a szolgaságot, hanem az emberi ésszel soha el nem képzelhető, fel nem fogható, és át nem élhető szabadságot adja cserébe nekünk. Isten szabadságával jár még két apró bónusz. Az első és legfontosabb bónusz Isten végtelen szeretete, amely kisimít minden ráncot, amelyet a saját eltékozolt életünk gyűrt belénk. A második bónusz pedig az, hogy Isten Útját követve Jót teszünk. Növeljük a világban élő világosságot, szeretetet és életet – és nem csökkentjük. Növeljük a világ tisztaságát – és nem szennyezzük be azt. Végezetül: növeljük a világ egységét és rendjét – és nem szaggatjuk szétdobált darabokra azt, ami Egész. Választhatunk. Ez a választás az igazi szabadság. (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a jó döntés?

Gondolatok a lelkiismeret erejéről

1. Hányféleképp dönthetünk rosszul? Az egyik legrosszabb döntés a tanácstalan zavarodottság, a nem-döntés. A nem-döntés egyik változata a birkaszellem, amikor a helyzetet át nem gondolva a többség, a "szomszéd", a "minket befolyásoló X" viselkedését másoljuk le – kritikátlanul. Az elkapkodott döntés szinte mindig a rövid távú célokat tartja szem előtt, pedig a hosszú távú célok követése ennél sokkal fontosabb. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Mi segíthet bennünket a jó döntés elérésében? A jó döntés meghozatalához fontos felmérni azt, hogy erre alkalmas lelkiállapotban vagyok-e. Nagyon hasznos példa a nyúl példája. A nyúl vagy figyel, vagy fut, de egyszerre nem teszi a kettőt. A jó döntéshez idő kell. Jó hírem van: az idő szubjektív. Ha csendet tudunk teremteni magunkban, akkor a benső időnk kitágul, és "ezer év" lesz egy pillanat. A jó döntés meghozatalához fontos az érzelmeink megzabolázása, mert a jó döntésekre csak a rendezetlen hajlamoktól mentes "közömbösség" vezethet el minket. A jó döntés legfontosabb iránytűje a lelkiismeret, ami a Teljességnek a bennünk élő benső lenyomata. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A jó időben, jó helyen meghozott jó döntések. Ritkán érezzük meg, hogy sorsfordító élethelyzetben vagyunk. Érdemes tehát a meglepő élethelyzetekre NAGYON odafigyelnünk. Ilyenkor meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk. Életünk legfontosabb helyzeteinek az értékeléséhez ki kell szakadnunk a saját nézőpontunkból, és fel kell repülnünk magasra (Szent Ignác: lelkigyakorlatok, 184-187). Ha alázatos szívvel befogadtuk a Teljességet, úgy fogjuk látni saját magunkat, ahogyan Isten lát minket. Ha sikerült elszakadnunk mindattól a földi ragaszkodástól, amelyek a köznapi életünkben mi magunk voltunk, akkor tudjuk megérezni Isten velünk való akaratát. Ilyenkor bomlanak ki azok az emberi ésszel el nem képzelhető, csodálatosan új utak az életünkben, amelyek összekötnek minket a Teljességgel, meghozzák az igazi szabadságunkat, és amelyek a jó időben és jó helyen meghozott, jó döntésekhez vezetnek el minket. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Megszelídíthető-e az ördög?

Hogyan tudunk úrrá lenni a hibáinkon?

 

   

 

1. Az ördög megszelídítésére tett kísérleteink. Szeretjük az életünkben a roppantul kényelmes kis kompromisszumokat: tettem egy kis erényt, utána teszek egy kis (hoppá bocsánat, néha túlzásba esek, olyankor: nagy...) bűnt. Ez így nem megy. Az ördögöt nem lehet megszelídíteni! A kegyelem csak akkor lesz teljes, ha szembefordultam a bűnnel, ha felismertem a mélységét, ha megneveztem az ördögöt, ha megtagadtam, és ha más életet akarok élni mindezek után. Ebből a szempontból nincsen aprócska bűn, meg nagyobbacska bűn. A bűnhöz (az ördöghöz) és Istenhez való viszonyulás a fontos. Vagy az egyik oldalon állok, vagy a másikon. Nem lehet a kettő között táncikálni. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

   

 

2. Harc a bűn ellen. Ha már beláttuk, hogy az ördöggel nem lehet kompromisszumot kötni, akkor a köznapi gondolkodás számára egyetlen dolog marad hátra: a harc az ördög ellen – mindhalálig. Az ördög elleni saját harcunk azonban egy kilátástalan és hiábavaló küzdelem. A bűn-centrikus élet zsákutca. Nincsen önkegyelem. Nem a mi saját harcunk fogja a bennünk lévő bűnt legyőzni. Az ehhez kevés, nulla, semmi. A bennünk lévő bűnt egyedül a bennünk megszülető Krisztus tudja legyőzni. Más út nincs. Az Istenfélelem tehát nem az Isten büntetésétől való szolgai félelem, amely az Istentől való elkülönülést feltételez, hanem Isten a számunkra feltáruló valódi nagyságának a csodálata, és a minket Istennel összekötő szeretetközösség védelme. Mindez nem jelenti azt, hogy azt hinném: semmilyen harcra nincsen szükségünk a bűneink és hibáink ellen, mert "ezt majd Isten úgyis elintézi". Nem. Nincsen ingyen kegyelem. Pont az Istenhez való közel kerülés érezteti meg velünk azt a mérhetetlen fájdalmat, amely Krisztusban és az Atyában ébred a bűneink láttán, utáltatja meg velünk őket, és segít az elkerülésükben. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

   

 

3. Hogyan tudunk úrrá lenni a hibáinkon? Nem azzal, hogy "jóvá tesszük őket". Önmagában és pusztán azzal sem, hogy küzdünk ellenük. A hibáinkon csak Jézus magunkba fogadásával és az Atyával kialakult szeretetközösségünknek az Ő erejükre támaszkodó, minden áron való védelmezésével tudunk úrrá lenni. A bűntől való taszítás forrása tehát Jézus és az Atya vonzása. Így válunk arra képessé, hogy mi magunk is békesség- és szeretetforrások legyünk a környezetünkben. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Föld sorsa a pazarló kezünkben morzsolódik össze

Újévi gondolatok az előttünk álló évtizedek legnagyobb feladatáról

 

1. Néhány évünk maradt csupán a pusztulás elkerülésére. A tudósok lassan már évtizedek óta riogatják a Föld lakosait rémképekkel. Más tudósok ennek ellentmondottak. 2018-ban azonban valami megváltozott. A tudomány egyre félreérthetetlenebb bizonyítékokat talált arra, hogy szakadékba rohan az emberiség. Ennek egyik példájaként a legutóbbi IPPC jelentés kimondta, hogy néhány évünk maradt már csak arra, hogy a globális felmelegedést olyan korlátok közé szorítsuk, amely nem okoz a század végére óriási időjárásbeli szélsőségeket, tűzvészeket, a virágokat beporzó állatok tömeges kihalását és a növények természetes élőhelyei számottevő részének az elpusztulását. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora. Az Embert az Atya a Teremtésnek nem a szolgájává, hanem a gazdájává tette. Mindent megkaptunk ahhoz, hogy a Teremtés felelős, Jó Pásztorai lehessünk. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora lett. Ideje rádöbbennünk arra, hogy mit teszünk. Ideje megsejtenünk azt, hogy ebből mi következik. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

 

3. Mi lehet a kiút? Már egy korábbi írásomban is nagyon sok olyan, tiszteletre méltó erőfeszítést írtam le, amelyek megpróbálják a Föld ellen eddig elkövetett bűneinket mérsékelni. Vannak NAGYON nem tiszteletre méltó erőfeszítések, pl. amelyek rengeteg szemetet akarnak a magas légkörbe szórni, hogy visszaverje a napfényt, és csökkentse a felmelegedést pedig ennek a terméskárosító hatását korábbi vizsgálatok igazolták. Ezek nem kiutak. A Föld javait felfaló növekedést nem domesztikálni kell, hanem meg kell állítani. VAN MÁS ÚT! A benső növekedés útja. Ehhez azonban el kell fogadni a Mindenség érintését. De hogyan? "Térjetek meg!" Ezzel a felszólítással kezdődik el Krisztus küldetése. De hát az emberek többsége sem akkor, sem most nem akar megtérni... Van egy jó hírem. Isten egy gyönyörűséges leckét készít elő nekünk. Az idő az elmélyült hit terjedésének dolgozik. Érdemes azonban minderre már most felkészülnünk: Találjunk rá a benső növekedés útjára! Erősödjünk a hitünkben! Erősítsük meg hívő közösségeinket! Ezek a hívő közösségek lesznek az emberek menedékei – nem is olyan soká. --- Elnézését kérem az Olvasónak, hogy "hideg zuhannyal" indítottam az Új Évet. Hadd kérjem arra, hogy gondolkodjon el azon, hogy Ön (vagy gyermekei, unokái) hogyan tudnának jobban felkészülni az előttünk álló nehezebb évtizedekre. Önvizsgálatban és változásban teljes Új Esztendőt kívánok Mindenkinek! (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A bennünk (és nem mellettünk) megszülető Jézus

Karácsonyi gondolatok az Istengyermekké válásról

 

1. Az észre nem vett Krisztus. "Már megint itt a karácsony. Már októberben elkezdek szorongani attól, hogy idén majd mi lesz. ... Jézus? Ja, tényleg! Láttam valami Jézuskát. Ott volt a játékosztályon, de akkora volt a tömeg, hogy oda már nem jutottam el." (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a karácsonyi blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A mellettünk megszülető Krisztus. "Nagyon szép karácsonyunk volt megint. Voltunk délelőtt templomban. Jól viselkedtek a gyerekek. Kicsit fáztunk, de legalább szép volt az igehirdetés. ... A legkisebb gyermek lett az angyalka. Ő osztotta ki az ajándékokat. Mindenki örült. Elmentünk az éjféli misére is. Az is olyan szép volt. Igazán jó emlék maradt ez a Karácsony is." (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a karácsonyi blogbejegyzést itt.)

 

 

3. A bennünk megszülető Krisztus. Hadd javasoljam minden kedves Olvasómnak, hogy legalább néhány órára csendesedjen el a karácsony alatt. Képzeletben térdeljen oda a jászol elé. Örvendezzen annak, hogy Isten újra kinyitotta a Paradicsom kapuját, és beemelte Önt is a romlatlanságba. Lépjen gondolatban tovább! Vegye a karjaiba a kis Jézust. Érezze meg, hogy az Atya Háza nyitva áll arra, hogy Ön belépjen. Érezze meg, hogy a kis Jézus, akit a karjaiban tart, az Ajtó. LÉPJEN BE! Érezze meg az Atya örömének a Teljességét, ahogyan belépett a Házába. Érezze át, ahogyan mindenki örvendezik. Miért? Mert Ön Haza érkezett. Ezen túl ez lesz az Otthona. Visszamegy majd a szeretetteihez, és az ünnepek után elmerül a világ forgatagában. De tudni fogja, hogy az Atya Házának Ajtaja mindig nyitva áll Ön előtt. Mert Ön most már szabadon bejár és kijár. És békességet talál. Ez az Igazi Karácsony. Így született Jézus meg Önben is – és nemcsak Ön mellett. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a karácsonyi blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a hatékony tanulás?

Évkezdő gondolatok a lelkigyakorlatok erejéről

 

1. A jó és a rossz váltakozása a természet egészére jellemző tanulási forma. Az elmúlt évszázadokban az emberiség egyre inkább a gazdagságot azonosította a jó fogalmával. A rossztól való folyamatos menekülés azonban hibás stratégia, mert az időnként érkező megpróbáltatások szükségesek ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mindabból, amit addig összegyűjtöttünk, mi az kevés, amit tovább vinnünk érdemes. Fontos tehát időről időre megfosztani magunkat a kényelemtől, és elmenni "meditálni a vadonba". Ugyanilyen fontos azoknak az embertársainknak segíteni, akik egész életüket "szegény és rossz" időben élik, hogy ebből kikerülhessenek. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A jó és a rossz váltakozása a lélek fejlődésének is igen fontos feltétele. A természetben a tanulás csak a forrásgazdag és forrásszegény környezet váltakozásával mehet végbe. A "jó" és a "rossz" együttesen és egymás után kell ahhoz, hogy egy nép, egy egyház, egy bármi, ami hosszú távon is érték, kialakulhasson. A jó és rossz szakaszok váltakozása igen fontos szerepet játszik a lélek fejlődésében is. Az istentiszteletek és a lelkigyakorlatok ennek megfelelő érzelmi menete annak a Tudásnak a visszatükröződése, amely a természet egészében megjelenik, és amely a mélyebb ismeretek elsajátításának a leghatékonyabb útja. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Mi a tanulási folyamat eredménye? Nő a rendszer komplexitása, válaszképessége és információ tartalma. Máshogyan: bölcsebbé válik az, aki az élet fordulataiból tanulni képes. Megint máshogyan: közelebb kerül Istenhez az a lélek, amelyik már mélyen átélve végigjárt (jó)néhány istentiszteletet és lelki gyakorlatot. Isten egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hogy Ő a tudás Teljessége. Ha ebbe belegondolunk, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy az előzőekben leírt három folyamat a lényegét tekintve pontosan ugyanaz. A természet egésze oda törekszik, és afelé tart, ahonnan megszületett: Isten Teljességének Egészébe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Isten csatornájára