Az ördög természetrajzáról

Hogyan szabadulhatunk meg a gonosztól?
Printer-friendly version / Nyomtatóbarát változatPrinter-friendly version / Nyomtatóbarát változat

1. Az ördög természetrajza. Melyek az ördög ismertető jegyei? Mennyiben erős és mennyiben gyenge az ördög? Mikor vagyunk különösen érzékenyek az ördög kísértéseire? (Aki kíváncsi az ezekre a kérdésekre adható válaszokra, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Mennyiben függ össze a gonosztól való megszabadulásunk a saját földi vágyainkkal? (Aki kíváncsi az erre a kérdésre adható válaszokra, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Miért zsákutca a saját magunk rossz oldala ellen való harc önmagában? Hogyan függ össze a gonosztól való megszabadulás a Teljességgel való egyesüléssel? (Aki kíváncsi az ezekre a kérdésekre adható válaszokra, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 


 

Xx Xxxxxx,
xx xxxx x xxxxxxxxxx,
xxxxxxxxxxxxx xxx x xx xxxxx.
Xxxxxx xx x xx xxxxxxxx;
xxxxxx xxx x Xx xxxxxxxx,
xxxx x xxxxxxxx, xxx x xxxxxx xx.
X xx xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxx xxx xxxxxx xx.
Xx xxxxxxx xxx x xx xxxxxxxxxx,
xxxxxxxx xx xx xxxxxxxxxxxx xxxxxxx, x xxx xxxxxxxx xxxxxxxxx.
Xx xx xxxx xxxxxx x xxxxxxxxxx
xx xxxxxxxxx xxx xxxxxx x xxxxxxxxx.

1. Az ördög természetrajza

 

A mai korban az ördög képe igen sokszor a "sötét középkor" babonáival azonosul, emiatt csak nagyon kevesen és nagyon kevésszer gondolkodnak el azon, hogy mikor és hogyan jelenhet meg a rosszra való csábítás az életükben. A "modern ember" a saját szabad akarata bűvöletében él, és úgy gondolja, hogy ha rosszat is tesz, azt jól megfontoltan tette. A valóság ezzel szemben az, hogy minden napunk átgondolatlan elbukások sorozatával van tele, ahol a hibás, rossz, téves cselekedet igen gyakori oka az, hogy soha nem gondolkodtunk el úgy igazán az ördög természetrajzán.

 

Bevezetésként hadd idézzem Giovanni Battista Scaramelli: "A szellemek megkülönböztetése" című kiváló könyvéből az ördög ismertetőjegyeit: 1.) hamisság; 2.) haszontalan, illetlen és hiú dolgok sugalmazása; 3.) sötétség, hamis fény; 4.) felfuvalkodottság; 5.) tapintatlanság, amelyekkel túlzásokra sarkall; 6.) hiú és büszke gondolatok. Másodikként az ördög az akaratunkra gyakorolt hatásának az  ismertetőjegyeit sorolom fel: 1.) nyugtalanság, zavartság és búskomorság; 2.) büszkeség vagy hamis alázat; 3.) bizalmatlanság vagy hamis biztonság; 4.) az akarat túlzott keménysége; 5.) rossz szándék; 6.) türelmetlenség a megpróbáltatásokban; 7.) a szenvedélyek felkorbácsolódása; 8.) kétszínűség, színlelés és képmutatás; 9.) a szellem szabadságával ellentétes ragaszkodás; 10.) eltántorítás Krisztus követésétől; 11.) hamis szeretet és hamis buzgóság. Ha az Olvasó többet szeretne tudni e címszavak hátteréről és az isteni szellem tulajdonságairól, hadd javasoljam, hogy olvassa el a fenti kiváló könyvet. Az ördög fenti ismertető jegyeit a Teljesség biztonságát, tisztaságát és örömét még nem ismerő lélek zaklatottságának, magára hagyatottságának és befolyásolhatóságának a jegyeiként is összegezni tudnám. Az ördög a Teremtés állandóan új szeretetet és új örömöt termő rendjét (és így az emberi lelket is) összezavarni igyekszik. Ferenc pápa szavai egy kapcsolódó tulajdonságra hívják fel a figyelmet: "Míg a sátán megoszt, addig Isten mindig egyesíti a közösséget". A gyűlölködés megoszt, a szeretet hatalma egyesít.

 

"mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül;
a bűn pedig teljességre jutván halált nemz."

(Jak 1,14-15)

 

Az ördögnek kettős természete van: fondorlatos és kitartó, de egyben gyáva és meghunyászkodó is. Alábecsülni életveszélyes (pontosabban: üdvösség-veszélyes...), mert igen agyafúrt, és be tud férkőzni minden gondolatunkba, szándékunkba és érzelmünkbe. Ahova pedig egyszer beteszi a lábát, ott növekedni kezd. A jó hír (evangélium) viszont az, hogy Krisztus kereszthalála miatt az ördög Krisztus nevével igen hamar elűzhető -- ha szívünk teljes tisztaságával éljük át és mondjuk ki Krisztus nevét. Az ördög különösen hamar elkotródik, ha a kísértéseinek az elején tudunk Krisztus nevével megálljt parancsolni neki.

 

Az ördög természetrajzának megismerésében alapvető Jézus tanítása: "Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál. Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És odamenvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél." (Mt 12,43-45; Lk 11,24-26) Mindezt Ávilai Szent Teréz is leírja könyveiben, amikor arra figyelmeztet, hogy a Jézussal való közösség irányába elindult lélek sokkal sebezhetőbbé válik az ördög által, semmint az a lélek, amelyik még meg sem kezdte az útját a Teljesség felé.

 

Számomra nagyon izgalmas az, hogy a léleknek e viselkedése nagyon hasonlatos bármely (általunk valamelyest jobban ismert) komplex rendszer viselkedéséhez, ahol például egy egészséges sejt, amikor kilendül az eredeti attraktorából, amelyet egy (energia)gödörhöz lehet hasonlítani, de még nem jutott el a másik attraktorába, amelyet a szomszédos (energia)gödörhöz lehet hasonlítani, akkor a két gödröt elválasztó nyergen (tudományos nyelvezettel: bifurkációs ponton) nemcsak az egyik gödör, avagy a másik gödör felé tud menni, hanem oldalirányban számtalan olyan helyre is eljuthat, ahová akkor, ha nem indult volna el az első gödörből a második felé, soha életében nem jutott volna el. Ezek a helyek sokszor igen veszélyesek, a sejtek esetén igen sokszor rákos állapotokat kódoló, úgynevezett egzotikus attraktorok. A Teljesség felé elinduló lélek különleges veszedelmei pontosan ilyen, az eredeti (a földi élethez ragadt) állapotában soha be nem következő, extrém tévutaknak tűnnek.

 

Nagyon fontos Szent Ignác két tanácsa: "Azokban, akik a jóról a jobbra haladnak, a jó angyal kedvesen, könnyedén és szelíden érinti a lelket, mint a vízcsepp, amikor szivacsra hull; a gonosz angyal pedig élesen, zajjal és nyugtalansággal, mint amikor a vízcsepp kőre esik. Azokat viszont, akik a rosszról a rosszabbra haladnak, a fent említett szellemek ellentétes módon érintik". (Lelkigyakorlatok, 335) [Számomra ez a megfigyelés azért is különösen érdekes, mert a komplex rendszerek két alapvető állapota, a plasztikus és a merev, ellentétesen válaszol a plasztikus és a merev behatásokra: a plasztikus rendszer a plasztikus behatást könnyen magáévá teszi, a merev behatásra viszont nagy belső zavarral átalakul – ld. a "kés a vajban" alapesete. A merev rendszer viszont a merev behatással tud azonosulni – "golyó visszaüt golyót" – viszont a plasztikus behatással – pl. megolvasztás – szemben védtelen.] A kegyelem valamilyen megnyilvánulását megtapasztaló lélek "különböztesse meg ennek a tényleges vigasznak valódi idejét az utána következő időktől, amikor a lélek még tüzes és Isten kedveltjének érzi magát az elmúlt vigasz kegyével és utóhatásaival" (Lelkigyakorlatok, 336), mert – írja Szent Ignác – ebben a lelki emelkedettség utáni állapotban igen gyakran a saját hülyeségeinket (Szent Ignác természetesen nem ezt a szót használja), avagy az ördög cselvetéseit hisszük az Atya üzenetének.

 


 

2. Mennyiben függ össze a gonosztól való megszabadulásunk a saját földi vágyainkkal?

 

Az ördögnek az előzőekben igen töredékesen leírt természetrajzából (és az eredendő bűnt elkövetett ember emberi természetének hajlamaiból) következik, hogy a gonosztól való végleges megszabadulásunk csak a saját magunk eredeti természetétől való megszabadulásunkkal együttesen következhet be. A bennünk élő "régi Ádám", azaz a "tudásra ébredt" emberi természet alaptulajdonsága, hogy unos-untalan ajtót nyit a bűn kísértésének. Ez valahol természetes, hiszen a tudással önálló életre támadt ember ugyanebben a pillanatban elszakadt a Teljességtől, ami (meglehetősen korlátos) "tudásával" együtt a Teljességhez képest mérhetetlenül tudatlanná, valamint védtelenné és kiszolgáltatottá tette a gonosz támadásaival szemben. A saját emberi mivoltunkat e földi életben nyilván nem tagadhatjuk meg teljesen. Így annyi (és csak annyi), amennyi a testünket a Gondviselés szolgálatára alkalmassá teszi, békességgel megtartható a földi vágyak közül. Nagy lelki elmélyülés szükséges azonban ahhoz, hogy megérezzük, hogy hol van ennek a határa.

 


 

3. A gonosztól való szabadulás a Teljességgel való egyesüléssel lehetséges

 

"Ne győzettessél le a gonosztól,
hanem a gonoszt jóval győzd le."

Róm 12:21

 

Az előzőek értelmében a gonosztól való megszabadulásnak egy folyamatos önmegtagadásnak, saját magunkat elítélő, saját magunk ellen folytatott harcnak kellene lennie. A saját magunk rossz oldala ellen való folyamatos harc azonban – önmagában – zsákutca. A gonosz egyedül a Teljességbe, Isten sérthetetlen tisztaságába nem férkőzhet be. Igen fontos Jakab apostol megjegyzése levele első részének 13. szakaszában: "az Isten gonoszsággal nem kísérthető". A gonosztól való végleges megszabadulásunk tehát a három Krisztusi erény, az alázat, a tisztaság és a szegénység kegyelmei után, a Teljességgel (Krisztussal és az Atyával) való egyesülésünk kegyelmével valósulhat meg. Ámen.

 


 

 

Kiegészítő gondolatok (május 12)

 

Megköszönve "salmon" szép gondolatait a Jézus-aktiválta lelkiismeretünkről, tovább gondolkodtam azon, hogy miért vált ennyire "eltűntté" az ördög fogalma a mindennapi életben ma a múlthoz és a régmúlthoz képest? A felvilágosodás óta terjedő "magyarázatok" erre a babona visszaszorulása, a világos gondolkodás és a tudomány előtérbe helyeződése. Szinte bizonyos, hogy a mai kor embere kevésbé rezonál a rosszal kapcsolatos érzésekre, mint pár száz évvel ezelőtti elődjei. Talán ennek az is az oka, hogy a stabilabb egó védettebb az ördög támadásai ellen (de a stabil egó sajnos el is zárja magát a Teljességtől is...) Nagyobb lett a tudásunk, és ezzel együtt nagyobb lett a tudatosságunk és az öntudatunk is. Biztos, hogy ez egyértelműen csak jó? Nem ringatjuk ma magunkat sokszor abba a hitbe, hogy "értjük" a dolgokat, amikor éppen az önteltségünk által állított nagy kelepcébe gyalogolunk bele? Nagyobb alázattal és kisebb egóval lehet, hogy nagyobb félelmeink is támadnának, de ezek a félelmek a Teljesség ezzel párhuzamos megérzésével legyőzhetőek lennének.

 

Azon is gondolkodtam, hogy a saját életemben az ördög milyen módokon jelentkezett. Kicsike démonokból rengeteg lehet. Ezek azok, amelyek ránk ülnek álmunkban, amelyek arc nélküli idegenekként ijesztgetnek a képzeletünk mélyén, és ezek azok az elkeserítő zavarkeltők is, amelyek pl. disznóságokat juttatnak eszünkbe, amikor Szűz Máriához imádkozunk. Sokan azt mondhatják, hogy ezek mind mi magunk vagyunk. Persze ezt "tudományosan" cáfolni nem tudom. (Úgy érzem, hogy a "kint van-e?/bent van-e" jellegű kérdések kevésbé eldönthetőek akkor, amikor a lélek ismeretlenebb és mélyebb szintjein járunk, semmint akkor, amikor az egónk és az egyéniségünk nagyon kényelmesen behatárolható fogalmain gondolkodunk.) Méretesen nagy ördöggel a legtöbb ember valószínűleg csak ritkán találkozik. Én hirtelenjében két élményt tudok előhúzni az elmúlt évemből. Az egyik imabeszélgetésben egy emberfelettien nagy, igen izgalmas térség szélére értem. Valami nagyon csábított, hogy ugorjak bele, mert óriási kalandok, nagyon sok élmény vár ott rám. Már el is kezdtem ezen gondolkodni, amikor gyanút fogtam. Miért van itt teljes sötét? Miért nem árad innen a szeretetnek egyetlen szikrája sem? Akkor döbbentem rá, hogy ez nem az Atya és nem az Emberfia Teljessége, hanem annak éppen az ellentéte. Az ördögből nem sugárzik fény és szeretet. Az ördögnek nincsen dicsősége. Az ördög nem forrás, hanem éppen ellenkezőleg: nyelő. A sötétsége benyel és megszüntet minden fényt és minden szeretetet. A legutóbbi élményem a metrón ért. Belenéztem az egyik utas szemébe, és teljességgel megborzongtam. Az Ördög szeme nézett vissza rám. Soha nem történt velem ilyen korábban. Le kellett üljek a megdöbbenéstől. Ösztönösen elkezdtem imádkozni a férfiért. Valamilyen energiafolyam kötött kettőnket össze, ami engem meglehetősen lefárasztott. Amikor leszálltam, és újra ránéztem, sárga volt ugyan még a szeme, de nem volt benne már semmi megdöbbentő és különös, csak ő is nagyon fáradtnak tűnt. Hosszú ideig nézett utánam, ahogyan mentem el. Nem beszéltük meg ezeket a dolgokat, hiszen nem állhat oda egy vadidegen elé valaki a metrón, hogy "Uram, bocsásson meg, én az Ördögöt látom az Ön szemeiben, hadd imádkozzak Önért...". Azaz a történetem semmilyen ésszel elfogadható alappal nem bír. Ugyanakkor az ördög ezen fajtáinak az érzése nem az a kicsike démon, amely akár a saját "rossz oldalunk" is lehet, hanem rajtunk sok dimenzióval nagyobb sötétség érzete volt a számomra.

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hozzászólások

Szerintem ördög, gonosz, sátán, belzebub, lucifer és társai egyszerűen nem léteznek. De a bibliába se igazán találom őket mint Isten teremtményei. Közel-keleti pogány istenekből képezték (pl. Baál) őket, félelemkeltésre, elrettentésre, szemléltetésre. Én a mai napig megrökönyödök amikor a kárhozattól való megóvást kérnek a templomba. Én nem értem. Nincs több teremtő erő, csak Isten. A többi csak a mi fantáziánk meg egyéb kulturális színezékek. 

Ami van az a szabad akarat. Ebben pedig benne van a bűn is. Amit metaforizálhatunk meg allegorizálhatunk ilyen bestiális lényekké, ezt megértem. De semmiképp nincs jelentősége. Van lelkiismeretünk, Jézus aktiválta azt, szívbe írt törvények szerint élünk, nem kőtáblákból meritkezünk, ez az újszövetség. Használjuk ezen adományt, a szentlelket/szentszellemet. Ne a kössünk alkut a teljességért, vagy üdvösségért, vagy hogy megússzuk a kárhozatot, hanem mert a bűn kikezd minket, mert a rossz érzékelésére biológiailag determináltak vagyunk (kivéve a pszichopatákat). Ezt pedig hit nélkül élők is el tudják fogadni, nem kell nekik a paradicsomi ígéret hozzá.  

Ajánlom figyelmedbe Schopenhauer Arthur, Az akarat szabadságáról írt díjnyertes esszéjét.

Letölthető az alábbi linkek bármelyikéről:

http://mek.oszk.hu/11400/11428/

http://www.gutenberg.org/ebooks/42242

Ebben érthetően levezeti, hogy az embernek nincsen szabad akarata. A cselekedeteit motívumok indítják. Több motívum esetén egy adott pillanatban az emberben lakozó erősebb motívum győz. Sajnos arról nem ír, hogy ennek ellenére miért nem teljesen determinált az emberi sors, azaz mi biztosítja azt, hogy az egyén saját kezébe vehesse életét, miben van az embernek szabadsága. Az írás figyelemreméltó azért is, mert igen letisztultak a fogalomhasználatai.

Sándor