Szeretethálózataink

Hogyan tudunk békességforrássá válni?
Printer-friendly version / Nyomtatóbarát változatPrinter-friendly version / Nyomtatóbarát változat

1. A hervasztó embereket elkerülik, mint a bélpoklosokat. A negatív érzelmeket terjesztő embereket a többiek elkerülik. Működésképtelenek az olyan vállalati vezetők, akik negatív érzelmeket terjesztenek maguk körül. Ha pozitív érzelmeket, empátiát, megelégedettséget terjesztek magam körül, akkor a szociális hálózatom középpontjává válok. Ha viszont negatív érzelmeket, akkor a hálózat peremére, perifériájára kerülök. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Szeretethálózataink. Hogyan tudunk szeretetet teremteni magunk körül? Nagy szerencsénk van. A szeretet terjeszthető. Nagyon szerencsétlenek vagyunk. A gyűlölet is terjeszthető. A düh ötször többet árt és sokkal gyorsabban terjed, mint az öröm. Legyünk nyitottak a ránk áradó szeretetre akkor is, ha nem onnan jön, ahonnan szerettük volna. Ha kitartóan szeretetet adunk át másoknak, akkor egy idő után azt vesszük észre, hogy minket is szeretet ér el. Hadd bíztassam az Olvasót arra, hogy írjon néhány napig egy jóságnaplót. Ha a jó és a rossz közötti arány sokkal rosszabb lesz ebben, mint ÖT az egyhez, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hogyan tudnánk ezen változtatni a jövőben. (Aki meg akarja tudni, hogy ez miért annyira fontos, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Hogyan válhatunk békességforrássá? A szeretet befogadásának és átadásának a mindennapos gyakorlata, a körülöttünk épülő szeretethálózat gazdagítása apró lépéseken keresztül valósul meg. Ahogyan ez az érzés állandósul az életünkben, már nem is szeretet az, amit átélünk, hanem ennek egy örökre stabilizálódott változata: a békesség, a derű. Aki a békesség forrását megtalálta, maga is békességforrássá válik a környezetében. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 


 

Bevezetés. Ez az írás egy esszé-hármas befejező része. Az első írásom a hálaadás erejéről szólt. Az írás fő gondolata: a hála hálát szül, és a jóság forrása jóságot nyit meg maga körül. A második írás a jó vezető erényeiről szólt, amelyeknek az egyik legfontosabbika a szolgálat. Az írás fő gondolata: a jó vezető a környezetének a szeretetforrása, mert képes befogadni és továbbadni a szeretetet. A jelen, befejező írás a szeretet befogadásának és továbbadásának a folyamatáról szól. Az írás fő gondolata: a szeretet átadása szeretethálózatot teremt, amelyben békességforrássá lehetünk a környezetünk számára.

 

1. A hervasztó embereket elkerülik, mint a bélpoklosokat

 

A negatív érzelmeket terjesztő embereket a többiek, ha tehetik, akkor elkerülik. Ennek egyik fontos következményeként működésképtelenek az olyan vállalati vezetők, akik negatív érzelmeket terjesztenek maguk körül. Az ilyen "hervasztó" embereket "disenergizing person"-nek nevezik az angolszász szakirodalomban. Valóban: az állandóan kritizáló, másokon a nyelvüket köszörülő emberek szinte "kiszívják" az energiát a környezetükből. Nem csoda, hogy a többiek, ha módjukban áll, elkerülik a társaságukat. Ebből következik az, hogy ha pozitív érzelmeket, empátiát, megelégedettséget terjesztek magam körül, akkor a szociális hálózatom középpontjává válok. Ha viszont negatív érzelmeket, akkor a hálózat peremére, perifériájára kerülök.

 


 

2. Szeretethálózataink. Hogyan tudunk szeretetet teremteni magunk körül?

 

Nagy szerencsénk van. A szeretet terjeszthető.

Nagyon szerencsétlenek vagyunk. A gyűlölet is terjeszthető.

Rajtunk múlik tehát, hogy milyen környezetet szeretnénk magunknak. Ha kitartóan szeretetet adunk át másoknak, akkor egy idő után azt vesszük észre, hogy minket is szeretet ér el. Nyilván nem mindenhonnan. Sok esetben onnan biztosan nem kapunk szeretetet, ahonnan mi nagyon szeretnénk azt a szeretet megkapni. De váratlan helyekről annál inkább ránk találhat a szeretet. Legyünk nyitottak a ránk áradó szeretetre akkor is, ha nem onnan jön, ahonnan szerettük volna. A szeretet terjedésének az irányát nem mi szabjuk meg. Ebbe törődjünk bele. Két dolgot azonban tehetünk: befogadhatjuk a ránk áradó szeretetet, és átadhatunk belőle másoknak.

 

   

Sok tudományos vizsgálat (egy szép összefoglalót lásd pl. itt) igazolta, hogy a boldogság terjed a szociális kapcsolatok mentén. Sajnos a depresszió is ugyanígy terjed a szociális kapcsolatok mentén. Azaz: ha valakinek az ismerősei zömében boldogok, akkor jó eséllyel ő is boldogabb lesz. Mosolygó emberek Facebook ismerősei sokkal nagyobb eséllyel szintén mosolygó emberek, semmint hervasztó alakok. A "boldogságterjedés" annyira igaz, hogy a még a pozitívabb alaphangú Facebook-hozzászólások is növelik a rájuk érkező pozitívabb hozzászólások arányát (és fordítva: gyűlölködésre igen gyakran gyűlölködés a válasz). Nagyon kell tehát vigyázni arra, hogy mit terjesztünk: a düh ugyanis sokkal gyorsabban terjed, mint az öröm. Az örömünket általában a szorosabb barátainkkal osztjuk meg. A dühünket viszont a távolabbi ismerőseinkkel is. Mivel a távolabbi ismerősök sokkal messzebb vannak a társadalmi hálózatban, mint a szoros barátok, a dühünk sokkal messzebbre (és sokkal hamarabb) jut el a szociális hálózatban, mint az örömünk. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az ember a negatívumokra kb. ötször érzékenyebb, mint a pozitívumokra, rájövünk arra, hogy mennyire kell ügyelnünk, hogy naponta legalább ötször annyi jót mondjunk és tegyünk, mint rosszat.

 

Hadd bíztassam az Olvasót arra, hogy írjon néhány napig egy jóságnaplót. Hány jó és hány rossz hírt adott tovább az adott napon? Hány bátorító és hány elbátortalanító megjegyzése volt? Hányszor dicsért és hányszor szidott? Hányszor osztotta meg az örömét, és hányszor a bosszankodását, a dühét? Mennyi jót tett? Mennyi rosszat? Mennyi jót tehetett volna? Mennyi mások által tett jót akadályozhatott meg a viselkedésével? Ha a jó és a rossz közötti arány sokkal rosszabb mint ÖT az egyhez, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hogyan tudnánk ezen változtatni a jövőben. Érdemes belegondolni abba, hogy a vizsgálatok szerint a tartós kapcsolatok jelentős része öt éven belül felbomlik, ha nem tartjuk be az ÖT az egyhez arányt. Már ideát sem kicsi a tét!

 


 

3. Hogyan válhatunk békességforrássá?

 

"Nem úgy tekintem a valóságot, mint valami rosszat,
amitől meg kell szabadulnom,
vagy mint egy problémát, amit meg kell oldanom.
Elfogadom a valóságot úgy, ahogyan azt megtapasztaltam.
Úgy tekintem a valóságot, mint egy misztériumot,
amit most nem tudok megérteni, de tudom,
hogy hosszú távon a javamra van.

(Mindennapok lelkigyakorlata, 5. hét)"

 

A szeretet befogadásának és átadásának a mindennapos gyakorlata, a körülöttünk épülő szeretethálózat gazdagítása apró lépéseken keresztül valósul meg. Minden egyes ilyen szeretet-lépéssel egyre fogékonyabbá válunk a szeretet észlelésére, befogadására és felerősítésére. Sokszor észrevétlenül, apránként, sokszor viszont nagyon is megrázó módon döbbenünk rá arra, hogy a szeretet végső forrása nem a környezetünk, hanem a Mindenség (a rádöbbenés sokféle módjáról a következő blogbejegyzésben fogok majd írni). Isten nekünk szánt, célzottan reánk áradó szeretete feltétel nélküli, kimeríthetetlen, teljes és örök. Minél többet adunk át ebből másoknak, annál több marad nekünk. Ahogyan ez az érzés állandósul az életünkben, már nem is szeretet az, amit átélünk, hanem ennek egy stabilizálódott változata: a békesség, a derű. A nyári 30 napos lelkigyakorlatom alatt egy gyönyörű képet kaptam erről. Az emberek a békesség forrását egy gyönyörűséges körtáncban járják körül. Igen gyakran azonban az egyik kezükkel kinyúlnak a körtáncból és megpróbálják megmutatni, átadni valakinek azt az örömöt, és azt az állandóságot, amelyet a körtáncban való részvétel békessége jelent. Ez néha sikerül, néha nem. Néha még az is előfordul, hogy ilyenkor a körtáncból "kihúzzák" azt is, aki korábban benne volt. De csatlakozni fog majd megint. Aki a békesség forrását megtalálta, maga is békességforrássá válik a környezetében. A békességforrás megfélemlíti, elnyeli a gonoszt, még akkor is, ha úgy hisszük, hogy e földi életben a gonosz győzedelmeskedett. Ez a kereszt nagy titka – amely kicsiben megismétlődik minden egyes békességforrás életének minden pillanatában. Ámen.

 


 

Válasz (2018. október 22.)

 

Nagyon köszönöm „Paál András” sorait a kamatos kamatról (éppen Santiago de Compostela-ban, Jakab apostol mellől). Egyetértek vele, hogy ez csak látszólag „1.0 nyelvezet”, a valóságban pontosan az a „senki sem üdvözül egyedül” gondolat, amelyről Ferenc pápa is ír az idei „Örüljetek és ujjongjatok” buzdításának 6. pontjában. Amit mi kaptunk, ami bennünk lesz, az kihat másokra. Amit mások kaptak, ami másokban lesz, az pedig hat ránk. Bármit, amit adunk, visszajut hozzánk. Nem akkor és nem úgy, ahogyan gondoljuk vagy várjuk, nem követhető módon, de visszajut. Ezért is fontos, hogy szeretet jöjjön ki belőlünk, és ne gonosz. Mert csak így nem lesz negatív a kamatos kamat. Egyvalamit nem szabad azonban elfeledni: a „pénzt” nem mi állítjuk elő. A szeretet bankja Isten kegyelme. Ez a világ aranyfedezete. Hiteles, állandó, örök és kifogyhatatlan.

 

Azok az emberek a leggyönyörűségesebbek, akiket nem látunk. A hátul ülők. A csendességgel élők. A meghallgatók. A szívük legmélyebb szeretetét átadók. Azok, akik nem hiányoznak, ha elmennek. Mert velünk maradnak. Mert mindig is velünk voltak. Már akkor is, amikor még meg sem születtek. Mert mindannyian az aranyfedezet egy-egy megnyilvánulásai itt a földön. Mint amilyenek mi is vagyunk. Ha volt annak értelme, hogy a világra jöttünk.

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hozzászólások

R. Kiyosaki,( ingatlanbefektető, a "gazdag papa " könyvek írója, egy zseniális pénzügyi inteligenciát  létrehozó társasjáték megalkotója, stb) írt egy könyvet idősebb korában, buddhistává vált nővérével való újratalálkozása kapcsán, és az üzleti életben is jó meglátású fejével asszem pont ide jutott, mint ez a bejegyzés, csak más nyelvezettel: (most nem az 1.0 -áson lovaglok :-)

"sokan élnek körülöttünk intézménytelen, csendes módon, meghallgatnak minket, mint egykoron nagyszüleink, ők alkotják a társadalom igazi szövetét, létükkel belénk csepegtetik a tudást, hogy érdekek nélkül barátok lehetünk és a félemeink csatabárdjait örökre eláshatjuk" (bocs, nincs hivatkozás, emlékből írom, egy könyvében olvastam, szívembe zártam, de azóta sem találom)

volt ilyen idősebb barátom, mindenki mondta, egész életében sodródott, mire mondtam, hát persze, mindig ahová a gép dobta neki, hol élje jóvá a következő helyzetet, nem fáj, hogy elment, nem hiányzik, annyira gömbölyű, telejs volt működésmódja...majd rá pár héttel megtudtam, hogy egy másik barárt, kivel 2 évenet találkoztam is "tovább állt", tőle tanulatm kissrácként a kamatos kamat jelentőségét, hogy oké, ha ennyi kamatot ad a bank évente, ám ha havonta, netán hetenet, vagy naponta tőkésíthető a kamat, akkor a porított befektetés nagyot lendít a hozamon.....és most leesett a tantusz, hogy a nulla feletti játékként megélt tettek azért kell kicsik legyenek, mert akkor kamatos kamattal tettenként és nem "projektneként" kapjuk a szinargikus többletet, itt a mód-SZER, mely ETET., a kamatos kamat matekja nagyon nagy tanítás....(na most már nagyon 1.0 -ás lettem, lehet igaz a vád, hogy valami magasztost lerángatok a számok és anyagiasság bazári mocskába...ám mentségem, hogy fordítva látom ezt, ez a mód-SZER, még a mocsokban is, abból is kihozza az ígért "többletet", azt is felemeli....)