A romolhatatlanságról

Gondolatok a romlandóságunk közepén
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

1. A romolhatatlanság értelmezése korunkban. A romolhatatlanságról igen sokaknak a tartósítószer jut az eszébe. Korunk új tartósítószere: a kidobás. Tárgyaink azért lettek romolhatatlanok – mert az elromlásuk előtt kidobjuk őket. A „javítás” mint kategória, lassan megszűnt létezni, mert nincs már mit megjavítani. Tökéletes lett ugyanis a világ… A művi romolhatatlanság lavinája az embert magát is elérte. Egy mai idős nem lehet öreg: mű-fiatalnak kell maradnia. Kihalt az ősz haj. Nem jelenhet meg smink nélkül a feleség – már a saját férje előtt sem. Nem fog rajtunk az idő: romolhatatlanok vagyunk. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A romolhatatlanság eléréséért való küzdelmünk hiábavalósága. Tartósítjuk az élelmiszereinket, és tartósítjuk saját magunkat. Meg akarjuk állítani az időt. Ugyanakkor nem vesszük észre a pillanatot. Rohanunk: és amikor az élet maga megállásra kényszerít minket (mint most, a koronavírus idején…), akkor nem tudunk mit kezdeni az új helyzettel. Miért hiábavaló a romolhatatlanság eléréséért való küzdelmünk? Füke Szabolcs gondolatát idézve azért, mert „nem azt szeretnénk megőrizni, ami romlatlan, hanem azt, ami romlandó”. Nem vesszük észre, hogy azoknak a döntő többsége, amihez mi az örökkévalóságig ragaszkodnánk, csak a felszín, csak a múlandóság. Csak az eszközöket látjuk, és nem a célt: a körítést próbáljuk megőrizni, és nem vesszük észre mellette az Ételt. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A romolhatatlanság valódi értelmezése. A romolhatatlanságot mi magunk hiába próbáljuk megvalósítani az életünkben. Ez a hajsza reménytelen. A romolhatatlanságot elérni önerőnkből éppúgy nem tudjuk, ahogyan Münchausen báró sem tudta kihúzni saját magát a kátyúból. Ami romlandó bennünk, az elvettetik. És nagyon jó, hogy a romlandóságunk elvettetik: mert csak ezen a módon képes megőrződni belőlünk az, ami bennünk romlatlan. Isten nem tartósítószert használ arra, hogy megőrizze belőlünk azt, ami a lényeg, hanem eleve ezzel a szándékkal alkotta meg. Isten elkülöníti bennünk a romlatlant, és így őrzi meg. Az Istennel való bensőséges kapcsolatunk, Jézus maga az, ami bennünk magunkban romolhatatlan. Mindaz, ami Istenhez kötődik bennünk, esélyt kap a romolhatatlanságra, amely megőrizi az életünk Istenhez kötődő benső lényegét az Örök Életben. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 


 

1. A romolhatatlanság értelmezése korunkban

 

Előszó: miért írok a romolhatatlanságról éppen most? Mert a koronavírus járvány igencsak rádöbbentett arra minket, hogy milyen romlandóak vagyunk. Romlandóak vagyunk testi mivoltunkban — és romlandóak vagyunk a bezártság, az embertársaink elviselésében: azaz lelki mivoltunkban egyaránt. EZÉRT fontos a romolhatatlanságról írni éppen most.

 

A romolhatatlanságról igen sokaknak a tartósítószer jut az eszébe. Pár évszázada a konzerválás lett a divat. A portói bor azért nem romlik meg, mert nagyobb az alkoholtartalma. Az IPA sör azért marad tartós, mert több benne a komló. Korunk új tartósítószere: a kidobás. Tárgyaink azért lettek romolhatatlanok – mert az elromlásuk előtt kidobjuk őket. A „javítás” mint kategória, lassan megszűnt létezni, mert nincs már mit megjavítani. Tökéletes lett ugyanis a világ… A művi romolhatatlanság lavinája az embert magát is elérte. Egy mai idős nem lehet öreg: mű-fiatalnak kell maradnia. Kihalt az ősz haj. Nem jelenhet meg smink nélkül a feleség – már a saját férje előtt sem. A mai életideál szerint egy mű-férfival él egy mű-nő házaséletet. Nem fog rajtunk az idő: romolhatatlanok vagyunk.

 


 

2. A romolhatatlanság eléréséért való küzdelmünk hiábavalósága

 

 

 

Tartósítjuk az élelmiszereinket, és tartósítjuk saját magunkat. Meg akarjuk állítani az időt. Ugyanakkor nem vesszük észre a pillanatot. Rohanunk: és amikor az élet maga megállásra kényszerít minket (mint most, a koronavírus idején…), akkor nem tudunk mit kezdeni az új helyzettel. Miért hiábavaló a romolhatatlanság eléréséért való küzdelmünk? Füke Szabolcs gondolatát idézve azért, mert „nem azt szeretnénk megőrizni, ami romlatlan, hanem azt, ami romlandó”. Nem vesszük észre, hogy azoknak a döntő többsége, amihez mi az örökkévalóságig ragaszkodnánk, csak a felszín, csak a múlandóság. Csak az eszközöket látjuk, és nem a célt: a körítést próbáljuk megőrizni, és nem vesszük észre mellette az Ételt.

 

 

 


 

3. A romolhatatlanság valódi értelmezése

 

„Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban” (1Kor 15,42b)

 

A romolhatatlanságot mi magunk hiába próbáljuk megvalósítani az életünkben. Ez a hajsza reménytelen. A romolhatatlanságot elérni önerőnkből éppúgy nem tudjuk, ahogyan Münchausen báró sem tudta kihúzni saját magát a kátyúból. Ami romlandó bennünk, az elvettetik. És nagyon jó, hogy a romlandóságunk elvettetik: mert csak ezen a módon képes megőrződni belőlünk az, ami bennünk romlatlan. Isten nem tartósítószert használ arra, hogy megőrizze belőlünk azt, ami a lényeg, hanem eleve ezzel a szándékkal alkotta meg. Isten elkülöníti bennünk a romlatlant, és így őrzi meg. Az Istennel való bensőséges kapcsolatunk, Jézus maga az, ami bennünk magunkban romolhatatlan. Mindaz, ami Istenhez kötődik bennünk, esélyt kap a romolhatatlanságra, amely megőrizi az életünk Istenhez kötődő benső lényegét az Örök Életben. A feltámadás tehát nem újra-születés, hanem újjászületés. ”Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.” (1Kor 15, 53-55).

 

Fő témakörök: 

Témakörök: