Jézus

A hit lényege

Gondolatok életünk középpontjáról

Beküldte Csermely Péter -

1. Amit tévesen hiszünk a hitről. A hit nem feladat. A hitnek nincsen haszna, és nincsen célja. Nem azért hiszünk, hogy ezért jutalomban részesüljünk. A hit nem csereüzlet. „Én hiszek, Benned, Uram, te meg cserébe elintézed, hogy én üdvözüljek.” A hit nem menedék, amelyet csak akkor vesz az ember igénybe, amikor óriási bajba kerül. Nem azért imádkozunk, mert azzal el akarunk érni a magunk számára egy máshogyan el nem érhetőt, hanem azért, mert… Nem azért járunk gyülekezetbe, mert az lelkileg segít minket, vagy mert így tudunk becsületes életet élni, hanem azért, mert… (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Hogyan lehet szavakba önteni a hit lényegét? „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1) Ahogyan Kálvin is rámutatott, ez az ige – amely szinte egyedül „definiálja” a hitet a Szentírásban – természetesen nem adhat teljes leírást a hit természetéről. Ugyanakkor három nagyon fontos támpontot ad nekünk: a remény, a bizalom és a meggyőződés támpontjait. Aki hisz, az a remélt dolgokban bízik, és annak ellenére meg van győződve az élet értelméről, a saját helyéről a világban, a Jézussal való szeretetkapcsolatáról, a jövőjéről, az életének és a halálának ékes rendjéről, hogy mindezt a saját szemeivel nem látja. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A hit – mint egy szubjektív vallomás. Számomra a hit a kegyelem elfogadása. A hit és annak elmélyülése egy folyamatos esemény az életünkben. A hit létállapot. Vianney Szent János arról volt híres XVIII-XIX század Franciaországában, hogy reggeltől estig kígyózott a temploma előtt azoknak a sora, akiknek meghallgatta a panaszát és baját. Róla mesélik, hogy sokat köszönhetett egy paraszt bácsinak, aki semmit nem tett, csak napok óta ott ült a templomában. Odament hozzá: „Ha meg szabad kérdeznem, mit csinál?” „Nem csinálok én itt semmit, csak ülök és nézem Krisztust. Ő pedig néz engem.” Számomra ez a történet valahol a hit lényege (amelyben az elcsendesedés később sok-sok cselekedetre indít). (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A kiegyensúlyozottságról

Gondolatok az élet lassú visszarázódásának az elején

Beküldte Csermely Péter -

1. A kiegyensúlyozottság szokványos értelmezései. Az egyensúly megtalálása és megtartása valahol úgy él bennünk, mint a változatlanság elérése. Úgy gondolkodunk az egyensúlyról, hogy aki egyensúlyban van, az nem mozdul sehova, hanem lebeg. Sokszor azonban elfelejtjük azt, hogy a lebegés csak látszólag mozdulatlanság. A lebegés a valóságban minden irányba való finom mozgások egyensúlya. Minden egyensúly dinamikus. Még a lelki nyugalom egyensúlya is – csak az máshogy (erről majd az írás végén lesz szó). (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A kiegyensúlyozottság, mint a bölcsesség egyik fontos eleme: ma, az élet lassú visszarázódásának idején. Különösen fontos az új egyensúly megtalálása akkor, amikor a helyzet éppen alapvetően megváltozik. „Könnyű” volt a korona vírus járvány elején rátalálni egy új útra, amikor szerencsétlenül járt országok korábbi sorsa, és ebből fakadó rendeletek szabályozták a kötelező viselkedést. Mennyivel nehezebb dolgunk van most, amikor „vissza kell állni a régi kerékvágásba”. Tényleg a régibe? Hát az nagy baj lenne… Akkor nem tanultunk volna semmit… Visszaállni? Biztos, hogy mindenkinek egyforma sebességgel kell? Az időseknek és betegeknek is? Nem kellene visszafogni magunkat még akkor is, amikor már megint „mindent szabad”? A kiegyensúlyozottság az ókori bölcsesség egyik alap-kategóriája volt. Az arany középút egyensúlya a szélsőségektől való tartózkodás. Itt a szélsőséget nemcsak abszolút értelemben kell érteni. Szélsőség lehet az is, ahova a tömeg éppen megy. A bölcs nem sodródik a nyájjal. Kiemeli a nyájból a fejét, szétnéz, és megindul másfele – ha kell. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Az igazi egyensúly. Hogyan éri el a lélek az egyensúlyát? A lélek egyensúlya nem onnan jön, hogy megtanulja, és betartja a játékszabályokat. A lélek egyensúlya egy másik dimenzióban van. Ha hagyjuk azt, hogy Jézus megérintsen bennünket, és ha megérezzük ezzel Isten Teljességét, akkor a lelkünk kirepül egy olyan dimenzióba, amelyben az örök élet nyugalma van. És, mintegy gyönyörűséges ráadásként, a lélek Isten közelségében felfrissül, és újra töltődik. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A romolhatatlanságról

Gondolatok a romlandóságunk közepén

Beküldte Csermely Péter -

 

1. A romolhatatlanság értelmezése korunkban. A romolhatatlanságról igen sokaknak a tartósítószer jut az eszébe. Korunk új tartósítószere: a kidobás. Tárgyaink azért lettek romolhatatlanok – mert az elromlásuk előtt kidobjuk őket. A „javítás” mint kategória, lassan megszűnt létezni, mert nincs már mit megjavítani. Tökéletes lett ugyanis a világ… A művi romolhatatlanság lavinája az embert magát is elérte. Egy mai idős nem lehet öreg: mű-fiatalnak kell maradnia. Kihalt az ősz haj. Nem jelenhet meg smink nélkül a feleség – már a saját férje előtt sem. Nem fog rajtunk az idő: romolhatatlanok vagyunk. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A romolhatatlanság eléréséért való küzdelmünk hiábavalósága. Tartósítjuk az élelmiszereinket, és tartósítjuk saját magunkat. Meg akarjuk állítani az időt. Ugyanakkor nem vesszük észre a pillanatot. Rohanunk: és amikor az élet maga megállásra kényszerít minket (mint most, a koronavírus idején…), akkor nem tudunk mit kezdeni az új helyzettel. Miért hiábavaló a romolhatatlanság eléréséért való küzdelmünk? Füke Szabolcs gondolatát idézve azért, mert „nem azt szeretnénk megőrizni, ami romlatlan, hanem azt, ami romlandó”. Nem vesszük észre, hogy azoknak a döntő többsége, amihez mi az örökkévalóságig ragaszkodnánk, csak a felszín, csak a múlandóság. Csak az eszközöket látjuk, és nem a célt: a körítést próbáljuk megőrizni, és nem vesszük észre mellette az Ételt. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A romolhatatlanság valódi értelmezése. A romolhatatlanságot mi magunk hiába próbáljuk megvalósítani az életünkben. Ez a hajsza reménytelen. A romolhatatlanságot elérni önerőnkből éppúgy nem tudjuk, ahogyan Münchausen báró sem tudta kihúzni saját magát a kátyúból. Ami romlandó bennünk, az elvettetik. És nagyon jó, hogy a romlandóságunk elvettetik: mert csak ezen a módon képes megőrződni belőlünk az, ami bennünk romlatlan. Isten nem tartósítószert használ arra, hogy megőrizze belőlünk azt, ami a lényeg, hanem eleve ezzel a szándékkal alkotta meg. Isten elkülöníti bennünk a romlatlant, és így őrzi meg. Az Istennel való bensőséges kapcsolatunk, Jézus maga az, ami bennünk magunkban romolhatatlan. Mindaz, ami Istenhez kötődik bennünk, esélyt kap a romolhatatlanságra, amely megőrizi az életünk Istenhez kötődő benső lényegét az Örök Életben. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A megrendültség hasznáról

Gondolatok a lelki mélység legszebb megnyilvánulásairól

Beküldte Csermely Péter -

1. Alapos okok, amiért kitagadtuk a megrendülés fogalmát korunk szótárából. Nem szeretünk megrendülni manapság. Az értelmező szótár szerint a megrendülés „lesújtó körülmény, csapás okozta lelki megrázkódtatás”. A megrendülés szó szinonimái a megdöbbenés, a megrázkódtatás, a gyász, a megrökönyödés, a megbotránkozás, az elképedés. Hát… Nem egy vigasztaló lista… Ha nem akarunk megrendülni, ez azt jelentené, hogy rendíthetetlenek szeretnénk lenni? A középkor harcosai, az eposzi hősök, azok legyenek a rendíthetetlenek. Nem akarunk mi foglalkozni ezzel a megrendülés dologgal. Jókat szeretnénk újra örülni együtt. Nélkülöztünk mi most már eleget – évekre előre. Legyen már ebből nekünk elég… (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A megrendültség hasznáról. „Megdöbbenés, megrázkódtatás, gyász, megrökönyödés, megbotránkozás, elképedés” – mi ebben a közös? A megrendültség kiváló oka a gyökeresen új helyzet. Valami, amire nem lehet úgy reagálni, ahogyan szoktunk. Valami, amit nem lehet kikerülni, amire nem lehet legyinteni, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni. A megrendülés akkor következik be, amikor valami alaposan kirepít minket a komfortzónánkból. Mi történik velünk akkor, amikor megrendülünk? Esélyt kaptunk éppen arra, hogy valami nagyon újat megtanuljunk. Esélyt kaptunk arra, hogy a túlélőképességünket fejlesszük. Esélyt kaptunk az igazi kreativitásra. Esélyt kaptunk egy új életre… Akkora baj lenne ez? (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A megrendültség igazi értelméről és jelentéséről. Van a megrendültségnek egy olyan értelmezése, amelyet nem szoktunk mostanában tudomásul venni. Manapság nem beszédtéma a lélek megrendülése. Mikor rendül meg a lelkünk? A lélek megrendültségét az élet legnagyobb kérdéseivel való találkozások váltják ki. Élet, halál, szerelem: elköteleződés valaki mellett örökre. Mi történik olyankor a lelkünkkel, amikor az élet legnagyobb kérdéseivel találkozik? A megrendült lélek legfontosabb tapasztalása az, hogy nincsen egyedül. Hogy van Valami, ami a lelkünkkel kapcsolatot keres. A megrendült lélek a szeretettel találkozik. Azzal a szeretettel, ami adni akar neki valami fontosat. Azzal a szeretettel, ami növelni és fejleszteni akarja. A megrendült lélek Jézus és az Atya kifogyhatatlan szeretetével találkozik. Akkor is, amikor – kellő tapasztalás híján – úgy érzi, hogy most valami olyan szörnyű dolog történt vele, amelyet nem bír el. Így, húsvét és pünkösd között, gondolkodjunk mindezen el – és várjuk, kérjük a megrendültség lehetőségét – mert korábban el nem képzelhető módon gazdagodunk általa. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hogyan jutunk el a békességhez?

Gondolatok a hit erejéről akkor, amikor úgy érezzük, hogy elfogyott a fény…

Beküldte Csermely Péter -

 

1. Korunk: a békétlenség kora. Nem a fékezhetetlen indulat, hanem a lélek szertelensége jelenti a békétlenséget a mai kor „fejlett” országaiban. Képtelenek vagyunk megnyugodni. Képtelenek vagyunk örülni annak, ami van. Képtelenek vagyunk megelégedni. Képtelenek vagyunk egymással megférni. A szeretetközösség belső tereinek a tágassága végtelen. Tegyünk kísérletet arra, hogy szabadon eresszük a bezártságunkat és békétlenségünket ezekben a felmérhetetlenül tágas benső dimenziókban! Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Miért jó és hogyan lehet eltűrni a bizonytalanságot? „Van rosszabb a koronavírus járvány heteiben, mint a bezártság.” Mondhatják most sokan. „És ez a bizonytalanság.” Gondoljunk bele, hogy eddig sem tudtunk semmit, csak a száguldás mámorában erről gondosan megfeledkeztünk. A bizonytalanságtűrés igen nagy erény. Csak a bizonytalanság eltűrése vezet el minket a valódi, a kreatív, új megoldásokhoz. Minden létező helyzet megváltoztatása bizonytalanságot generál. A bizonytalanság az újra rendet teremtő változás szükségszerű velejárója. Mi magunk zárjuk be magunkat akkor, ha nem viseljük el a bizonytalanságot. Ha ki tudunk most bizonytalanságtűrést alakítani magunkban, akkor sikeresen felkészülünk a jövő változásaira. Ahhoz, hogy el tudjuk viselni a bizonytalanságot, hinnünk kell valamiben. Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Hogyan jutunk el a békességhez? A hit ereje – akkor, amikor úgy érezzük, hogy elfogyott a fény… Ahhoz, hogy a békétlenség után megtaláljuk a békességet, hinnünk kell valamiben. A hit lényege a számomra az összetartozás bizonyossága: nem kevesebbel, mint a Teljességgel. Annak a bizonyossága, hogy ez a Teljesség, Isten engem elfogad és befogad, nem saját érdemeim miatt, hanem Jézus áldozata miatt. Évekkel ezelőtt biztos voltam abban, hogy a hit ösvényein a fény és a szeretet mutatják az utat. Nem is olyan régen megértettem, hogy nincsen veszve akkor sem semmi, ha az ember már nemcsak a fényt nem látja, de a rázuhanó szeretet-lavinát sem érzi éppen. Mert megmarad a hit: az összetartozás bizonyossága. A hit újjászüli a reményt. A remény megtermi a szeretetet. A szeretet pedig világosságot csihol. Nem belőlünk, nem miattunk, hanem Isten ajándékaként, kegyelemből. Van állandóság a bizonytalanság közepén! Ez az állandóság nem zárkózik el tőlünk, hanem idenyújtja nekünk a segítő kezét. Fogadjuk el! (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A szenvedés hasznáról

Nagypénteki gondolatok egy új élet szükségszerű előzményeiről

Beküldte Csermely Péter -

 

1. Koronavírus: egy tűrőképességben szegény kor változási esélye. Korunkban a szenvedésnek nincs helye. Néhány éve megjelent a "hópihe viselkedés", amely fokozott sérülékenységet és az ellentétes vélemények elviselésének a hiányát jelenti. Ahogyan az előző írásomban leírtam, mindent azonnal szeretnénk megkapni: még a várakozással járó "szenvedést" is képtelenek vagyunk elviselni. Mindezt "telibe találta" a koronavírus járvány és (szívből remélem, hogy) el is süllyesztette. Nagyon szerencsétlen dolog lenne egy ilyen, világméretű tanulási folyamat után ugyanoda visszatérni, ahol voltunk. Edzettebbekké válhatunk a változások elviselésére, mint voltunk. Összetartóbbakká válhatunk, mint voltunk. Megértőbbekké válhatunk, mint voltunk. Tesszük-e? Ez a nagy kérdése ennek az évnek. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a nagypénteki blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A szenvedés hasznáról. Sokan ezt a címet olvasva azt hihetik, hogy megbolondultam. Nincs elég szenvedés itt? De van. Mégis. Fontos, hogy más szemmel nézzünk a szenvedésre, mint eddig. A szenvedés nem a történelmi régmúlt korunkban megmaradt csökevénye, amelyet a modern ember mindenestől kiirt. Nem a környezetünknek a saját igényeinkhez alakítása a helyes válasz. Saját magunk átalakítása a helyes válasz. Ennek felismerésére kényszerít rá bennünket a koronavírus járvány. A változás mindig szenvedéssel jár. A szenvedés egy olyan létállapot, amelyben a komplex rendszerek nem a forrásgazdagság, hanem a forrásszegénység állapotában vannak. A forrásszegénység szelekcióra nevel. Megtanít különbséget tenni az értékes és az értéktelen között. Csak a szenvedés tanítja meg kellőképpen értékelni a jót. Szenvedés nélkül védtelenné válunk. Gyakorolnunk kell a túlélést – ha túl akarunk élni... Jelenleg pontosan ezt tesszük. Világméretű túlélés-gyakorlatot tartunk. A szenvedés: ima. Ima, amely Jézus Krisztus megváltó irgalmát jeleníti meg a világban, és ezáltal hozzájárul annak tisztulásához. A szenvedő ember a jóra nyitott lelkekben is ezt az irgalmat ébreszti fel. Néma szolgálatával így segíti őket közelebb Jézushoz. Érezzük meg ezt a hívást mindannyian. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a nagypénteki blogbejegyzésemet itt.)

 

   

3. A feltámadás szükségszerűsége. Amikor 2019. novemberében ott térdeltem a Golgotánál, és utána átöleltem a feltámadott Jézus sírját, világosan megértettem, hogy kereszthalál nélkül nincsen feltámadás. Át kell jutni a szűk kapun ahhoz, hogy kitáruljon utána a Mindenség. Születésünk, életünk és halálunk mind-mind pontosan ugyanez az analógia. Nem lehet megspórolni a szenvedést az életünkből ahhoz, hogy elnyerjük a békességet. Urunk arra kér bennünket, hogy vegyük fel az Ő keresztjét magunkra minden nap (Lk 9,22-25). Hát ne zúgolódjunk -- ha immáron most itt van. És várjuk előbb egyre növekvő reménységgel, majd az ebből megszülető bizonyossággal a húsvét hajnalát. Mert a feltámadás hajnala ELJÖN a szenvedés után. Mert ez elvégeztetett. Ámen. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a nagypénteki blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mit lehet tanulni a mai szorongattatott helyzetünkből?

Böjti gondolatok a lelassulás és a tűrés hasznáról

Beküldte Csermely Péter -

 

1. Miért nem akarunk (tudunk) tűrni ebben a században? Nem is olyan régen még minden rohanás volt... Elfelejtettük azt is, hogy hogyan kell felkészülni valamire. A baj ezzel az volt, hogy így soha nem érkeztünk meg oda, ahol voltunk. Mert soha nem tudtuk, hogy hol voltunk. Mert nem hagytunk időt arra, hogy rájöhessünk, hogy hol leszünk... Jelentéktelenné vált a pillanat. Lesz helyette majd új, lesz helyette majd más. A változáséhségnél csak a változatlanság elviselésének a hiánya volt a nagyobb. Tűrhetetlen, ha nekünk tűrnünk kell! -- gondoltuk korábban. A mindenhatóság látszatában élt az emberiség. Szakadékhoz vezető, bekötött szemű út volt ez. Aztán beütött a krach. Megjött a koronavírus... Úgy gondolom, hogy nagyon fájdalmas, nagyon szörnyű, de a hosszútávú túlélés szempontjából lét-fontosságú leckén megy keresztül az emberiség. Tudjunk tanulni mindebből. Találjuk meg a kényszer-nyugalom heteiben a benső növekedés útját. Ne gyorsuljunk majd akkor se vissza, amikor már lehet. Ez valahol a Föld megmentésének az útja. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A tűrés, mint a bölcsesség része. A benső nyugalom, a bölcsesség csak a vágyainktól való távolságtartás képességével szerezhető meg. Ehhez tűrés-edzetté kell válnunk. Most épp tűrésedzettekké kezdünk válni... Kényszer-böjt lett a naptár szerinti böjt... Vegyük észre, hogy az egyéni tragédiákat csak közösségi TŰRÉSSEL lehet minimalizálni. Azok a közösségek, amelyek nem voltak szabálykövetők, sokkal több megfertőződést szenvedtek el, mint azok, amelyek gyorsan rájöttek arra, hogy vissza kell fogni magukat. A visszafogásnak azonban kb. két hónap múlva majd vége lesz. Építsük fel addig máshogy, építsük fel jobban önmagunkat! (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Hosszútűrés: Isten különös kegyelme. A tűrés mozgató ereje a szeretet, ami "mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel" (1Kor 13,7). Hadd ismételjem meg a korábbi mondatomat: Vegyük észre, hogy az egyéni tragédiákat csak közösségi TŰRÉSSEL lehet minimalizálni. Ugye látjuk már, hogy miért a szeretet a tűrés mozgató ereje? Az egész közösségünk tűrésével óvjuk meg azokat, akik e közösség törékeny tagjai és óvjuk meg otthonunkat, a Földet magát. Nem büntetésképpen kaptuk a koronavírust. A nevelésünk zajlik éppen. Vegyük észre azt, hogy a tragédiák ellenére ez a nevelés szeretettel teljes. Érezzük meg a baj közepén is a reánk áradó szeretetet, és megkapjuk vele a békesség ajándékát is. Ezzel a békességgel és szeretettel kezdjük el újraépíteni a környezetünket. Ámen (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Az emberi élet két létezésmódja: Márta és Mária

Gondolatok a szolgálat és a Jézuskapcsolat helyes módjáról

Beküldte Csermely Péter -

 

1. A Márták igazsága. Nagyon sok Márta mindig másokért szolgált. A tipikus "Márta-magatartás" a tökéletesen működő család ideája. Ez az álom-Márta azonban néha kiborul. "Ő már annyi jót tett a környezetével, azok meg nem segítenek... De még észre sem veszik, semmire sem becsülik a sok munkáját. Egy jó szót sem szólnak! Némán, részvétlenül, tunyán heverészve hagyják, hogy ő a sírba dolgozza magát. Mozdulna meg már akár csak valamelyikük!" Ilyenkor Márta kiabál, esetleg elsírja magát. Haragjánál, bánatánál jogosabb dolog nincsen. Nincsen? (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Máriák igazsága. Miért nem Mártát állítja Jézus példaként elénk? Hová lenne az életünk a Márták nélkül? Miért Mária a példakép, aki nem csinál semmit? "Ez a Márta egy önfeláldozó szent!" Tényleg szent? Mit gondolunk, olyan sokszor történik meg velünk az, hogy a Mindenható Úristen Egyszülött Fia bekopogtat a lakásunkba, és ott elkezd minket tanítani? Hogyan gondolunk Jézusra? Úgy, mint egy berendezési tárgyra a szobánkban? Hát nem! Nem mi szabjuk meg, hogy mikor, mennyit, mit és hogyan oszt meg velünk Jézus. A Jézuskapcsolat nem szimmetrikus. Nem egyenrangú felek kapcsolatáról van szó. Nekünk egyetlen dolgunk van egész életünkben: alkalmazkodni Jézushoz. Teljesen. Ezt tette Mária. Ezért Mária a példakép, és nem Márta — aki leszidta az Urat. A teremtmény, a porszem nem szidhatja le a Teremtőt, a Mindenséget. A rész nem tehet úgy, hogy ő nagyobb, mint az Egész. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Jézus igazsága. A Mária igazsága a példa, aki észreveszi Jézust, mint Isten Fiát, észreveszi a pillanat különlegességét, leül Jézus lábához, és teljességgel elmerül Isten jelenlétének erejében és csodájában. A történet azonban itt nem fejeződik be. Jézus nem arra hív bennünket, hogy üljünk le a lábához, és maradjunk ott egész életünkben. Jézus cselekvést indít el bennünk. Egy dolog azonban nagyon nem mindegy. A sorrend. Ha először cselekszünk, és nem hallgatjuk meg Jézust előtte, akkor a saját fejünk után fogunk menni. Ha először hallgattunk Jézusra, és aztán kezdünk el cselekedni, akkor azt, úgy és akkor fogjuk tenni, amit Ő mutatott nekünk. Ezzel kerül a helyére az életünk. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mikor nincs, és mikor van az Ige a helyén?

Gondolatok arról, hogy mikor kerül a helyére az Ige az életünkben, és mire képes a helyére került Ige?

Beküldte Csermely Péter -

 

1. Mikor nincs a helyén az Ige? Nem a helyére kerül Isten Igéje, ha horoszkópként olvassuk az Útmutató napi igéjét, avagy választ keresve valamely konkrét kérdésünkre, felütjük a Bibliát, és elhamarkodottan, szó szerint értelmezzük az első Igét, amit meglátunk, úgy gondolván, hogy "ezt mondja nekünk aznap Isten". Nem érezzük meg az Ige erejét akkor sem igazán, ha soha nem olvastuk még el a Szentírás egészét. Nem nyílunk meg az Ige tartalmára, ha nem helyezzük el magunkat az elolvasása előtt Isten jelenlétében, Isten terében, Jézus kegyelmes szeretetében és a Szentlélek erejében. Nem tudjuk teljesen befogadni az Igét, ha csak olvassuk. Hallanunk is kell. Szokjunk rá arra, hogy az Igét olvassuk hangosan fel, és ne csak el. Hallgassuk az Igét istentiszteleten, a hívők közösségében. Az igehirdető, a sok lélek rezdülése, a liturgia elemei, az ének és az imák sokkalta több esélyt teremtenek, mint mi saját magunk. Adjunk meg minél több esélyt az Igének, hogy megzendülhessen bennünk, hogy a helyére kerülhessen! Saját magunknak adunk ezzel esélyt, mert azért adta az Igét az Isten, hogy keresse a helyét ebben a világban, a mi életünkben. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. Mikor van az Ige a helyén az életünkben, a lelkünkben? Salamon király példabeszédei egy szép képet adnak nekünk arról, hogy milyen a helyére került Ige: "Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige." (Péld 25,11) Milyen nehéz lehet az Ige, ha egy aranyalmának képzeljük el? Egy szép alma kb. negyed liter térfogatú. Negyed liter arany öt kiló. Miért ilyen súlyos az Ige? Az Ige Isten megjelenése a világban. Minden Ige a Teljességet koncentrálja magába. Az Ige Isten teremtő erejét hordozza. Ez a teremtő erő korlátlan: összehajthatja akár palástként is az eget (Zsid 1,12). Az Ige olyan, mint a kő. De nem ám akármilyen kő! Az Ige pontosan az a kő, amelyet Isten a világ közepébe helyezett el: a Szegletkő, a testté lett Ige. A Szegletkő, Jézus Krisztus, a beleütközés köve (Róm 9,32; Károli-fordítás). Mikor van az Ige a helyén? Akkor, ha a szívünk közepébe érkezett meg – az ezüsttányéron. Az ezüsttányér: maga a Szentlélek. Ha a Szentlélekre nyitottan fogadjuk be az Igét – akkor került oda, ahova azt Isten szánta, oda, ahol Jézus lakik: a szívünkbe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Mire képes a helyére került Ige? Az Atyától elindult Ige Jézus keresztáldozatának a kegyelmével az Ige befogadására megtisztított szívünkbe került a Szentlélek által. Végre a helyén van! Elégedettek lehetünk-e ezzel? Nem. Ha már befogadtuk az Igét, hagyni kell, hogy munkálkodjék bennünk. Történik azonban még valami. Az Ige nem nyugszik meg bennünk: át kell adnunk másoknak. Hol lesz az Ige a helyén? A testvéreink szívében. Az Ige végre a helyére került: közös kincsünkké vált. Vége van-e az Ige vándorútjának ezzel? Nem! Még mindig nem! Mire képes a helyére került Ige? "Az ige kőszálként megáll, megszégyenül, ki bántja." (EÉ 254). Az Ige a mi teremtő Atyánk és megváltó Urunk jele ebben a világban, amelyre, mint kősziklára, a házunkat mi mindannyian bizton építhetjük. Az Igére épült ház az Atya Háza, amelyben mi mind örök szállásra találunk. Ide, az Atya Házába vezet minket vissza az Ige, Jézus Krisztuson, az Ajtón (Jn 10,9a) keresztül. Így tér oda vissza az Ige, ahonnan elindult: az Atyához, de nem üresen, hanem mindannyiunkkal, Urunk egész nyájával együtt – Örökre. Halleluja! Ámen. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mi Jézus követésének, a tanítványi létnek a lényege?

Dietrich Bonhoeffer, Rowan Williams és Ferenc pápa erről írt könyvének összehasonlítása

Beküldte Csermely Péter -

 

1. A tanítványi lét leírása Dietrich Bonhoeffer: Követés című könyvében. 1.) Jézus követése megváltozott életet ad és kíván, amely a megvetett szenvedést vállalja a Krisztusban a Krisztusért. Nincs olcsó kegyelem. 2.) Jézus követése a teljes bizalmunkkal való teljes ráhagyatkozás arra, hogy Krisztus Urunk kiábrázolja magát bennünk. Ekkor már nem a saját magunk szempontjából értelmezzük és éljük az életünket, hanem a Krisztusban a Krisztusért. A követés a szabadság és az öröm teljessége. 3.) Jézus követése az egyes ember döntése ugyan, de elszakíthatatlan a tanítványok közösségétől, az egyháztól. 4.) Jézus követése elválaszt a világtól de ugyanakkor a szeretet egyetemességében hozzákapcsol minden emberhez. 5.) Jézus követése nem az a széles út, amelyen a sokaság jár. A Jézusban élő egész életünk hirdető erejével ezért is kell tanúskodnunk Urunkról mindenkor, amíg csak újra el nem jön. Az az intenzitás, amely a sorokból árad, nyilvánvalóvá teszi, hogy a sorok írója nem intellektuális avagy irodalmi bravúrt tár elénk, hanem saját, a Krisztusban átformált legbenső lényét – ennek minden következményével együtt. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A tanítványi lét leírása Rowan Williams: Tanítványként az úton című könyvében. 1.) A tanítványság egy olyan létállapot, amelyben megszakítás nélkül hallgatsz és figyelsz; hagyod, hogy Jézus cselekedete (és így közvetve: az Atya cselekedete) megtörténjen általad. 2.) A tanítványság lényege a Szentháromság életével való összefonódás. A tanítványság növekedés és öröm. 3.) A tanítvány azokkal van együtt (a világ szegényeivel, kirekesztettjeivel), akiknek a társaságát Jézus keresi. Olyan helynek kell lennünk, ahol időt és teret kapnak az emberek az örök szeretettel való találkozáshoz. A szentek örömöt teremtenek maguk körül és új fényben láttatják a világot. A jelenlétükben felismerik a többiek, hogy Isten munkálkodik a világban. Bennük nem magukat látod, hanem Istent. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A tanítványi lét leírása Ferenc pápa: Örüljetek és ujjongjatok című könyvében. 1.) Az életszentség azt jelenti, hogy folyamatosan Krisztussal együtt meghalunk és feltámadunk; a mértékét az határozza meg, hogy mekkora bennünk a Krisztus hasonmása. Kereszténynek lenni öröm a Szentlélekben. 2.) A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, amelyeket az Úr mutat nekünk. 3.) Ha valóban Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor azok arcán (a szegényekben és a szenvedőkben) kell észrevennünk Őt, akikkel azonosulni akart. 4.) Senki sem önmagában, elszigetelt egyénként üdvözül. A közösség arra hivatott, hogy megteremtse azt az isteni teret, amelyben a föltámadott Úr titokzatos jelenléte megtapasztalható. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

4. A tanítványi lét három leírásának összehasonlítása egymással. A tanítványi lét három leírása számos jelentős hasonlóságot tartalmaz. A nagyfokú egyezés oka kettős. Egyrészt a három könyv tanítványi lét megvalósulásának a leírását tartalmazta, és nem foglalkozott a tanítványi lét dogmatikailag megalapozott okaival. Másrészt mindhárom szerző személyében és szemléletében a kereszt és nem a dicsőség teológusa. A bennünk kiábrázolódó Jézus (noha mindenkiben máshogyan ábrázolódik ki) a tanúságtevők megfogalmazásainak a lényege alapján is ugyanaz a Jézus. Hiába vagyunk valamennyien vakok, és tapogatjuk az elefánt nagyon eltérő részeit, mégis, sok-sok élettapasztalatot összetéve ugyanannak az elefántnak kell összeállnia a töredékes képekből. Az erről való saját benső bizonyosságom mellett nagyon szép volt megélni ezt a "közösségi bizonyosságot" e három mű olvasása és összehasonlítása közben. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Jézus csatornájára