Milyen az életünk tere – a maga Teljességében?

Elmélkedés a Szentháromságról – első rész
Printer-friendly version / Nyomtatóbarát változatPrinter-friendly version / Nyomtatóbarát változat

 

1. Miért nem látjuk életünk terének a Teljességét? Ahogyan az ember az első almától kezdve tudást szerzett, egyre jobban látta és megértette a világ működésének (életünk terének) részleteit. A részletek egyre pontosabb megértésével azonban egyre inkább belevesztünk ezekbe a részletekbe, és egyre inkább elvesztettük a Mindenség érzetét. A Mindenség, azaz nemcsak a létező világ, hanem a létezhető világok összessége, a lehetőség-tér egésze, életünk terének a Teljessége a teremtmény-állapotunkban megmaradva nem ismerhető meg, mert emberi létünk befogadó képessége korlátos. (Aki többet szeretne olvasni erről, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 

2. Milyen életünk terének a Teljessége? A július-augusztusi nyári szünet előtti utolsó három írásomban a Teljesség, Isten természetéről, azaz a Szentháromságról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni: a tér/ország, a hatalom/igazság és a dicsőség/szeretet hármasában. Elsőként Isten hatalmas teréről foglalok össze néhány (töredékes) gondolatot. Isten hatalmas tere nemcsak a Teremtés és a létezés Egésze, hanem Isten ránk irányuló tekintetével, önmagát a Krisztusban és Szent Lelkükben számunkra is megnyitó ajándékával egyben a Teljesség megismerésének a kapuja is. (Aki többet szeretne olvasni Isten terének a jellemzőiről, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 

3. Miként élhetjük meg életünk terének a Teljességét? Amilyen mértékben megszabadulunk a teremtményi léttől, oly mértékben leszünk alkalmasak a Teremtő befogadására. Azzal, hogy megszabadulunk a "teremtményi léttől" nem leszünk azonban üresek! Nemcsak azért nem, mert megismerjük a Teljességet, amelynél nagyobb élmény addigi életünkben még nem történt, hanem azért sem, mert ezzel azonos időben megtöltődünk azzal az energiával és szeretettel, amely ezt a "tudást", ezt az élményt, ezt az érzést másoknak is át fogja adni. (Aki többet szeretne olvasni erről a csodálatos folyamatról, azt kérem, hogy olvassa el az írásomat itt.)

 


 

Xx Xxxxxx,
xx xxxx x xxxxxxxxxx,
xxxxxxxxxxxxx xxx x xx xxxxx.
Xxxxxx xx x xx xxxxxxxx;
xxxxxx xxx x Xx xxxxxxxx,
xxxx x xxxxxxxx, xxx x xxxxxx xx.
X xx xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxx xxx xxxxxx xx.
Xx xxxxxxx xxx x xx xxxxxxxxxx,
xxxxxxxx xx xx xxxxxxxxxxxx xxxxxxx, x xxx xxxxxxxx xxxxxxxxx.
Xx xx xxxx xxxxxx x xxxxxxxxxx
xx xxxxxxxxx xxx xxxxxx x xxxxxxxxx.
Xxxx Xxxx xx xxxxxx

 

1. Miért nem látjuk életünk terének a Teljességét?

 

Ahogyan az ember az első almától kezdve tudást szerzett, egyre jobban látta és megértette a világ működésének (életünk terének) részleteit. A tudomány elmúlt néhány évszázados diadalútja ennek a tudás-halmozódásnak igen szép története. A részletek egyre pontosabb megértésével azonban egyre inkább belevesztünk ezekbe a részletekbe, és egyre inkább elvesztettük a Mindenség érzetét.

 

 

 

A megértés hajszolása egyre több és több részletet hozott a felszínre. Ebben aztán egyre jobban és jobban elvesztünk. Ahogyan a Teljesség apró részletei egyre világosabbá, érthetőbbé váltak, úgy egyre több és több meg nem értett részlet tárult fel a szemünk előtt. Ezért egyre több kutató állt neki a növekvő mennyiségű új részletek megértésének. A növekedő kutatói létszám és a növekedő kutatási költségek miatt egyre élesebb verseny alakult ki a kutatók között. Ebben a szédítő versenyben egyre jobban rohanunk. A részletek hajszája egyre inkább eluralkodott. A kutatási területek jelentős része már nagyon messze jár a Mindenség megértésének az igényétől. Annyira messze, hogy már semmilyen közvetlen kapcsolata nincsen vele. Vajon beleveszünk a részlet-hajszába, avagy képesek leszünk megérezni a mindenség üzenetét úgy, ahogyan elődeink? Ahogyan az emberiség halálos kísértéseiről szóló korábbi írásomban összefoglaltam, közel jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol a választól nemcsak a saját sorsunk, hanem az emberiség léte is függhet. Óriási döntések, nagyon komoly életmódváltás előtt áll az emberiség. Mindezek a döntések csak a Mindenség megérzésével válnak elfogadhatóvá és meghozhatóvá.

 

A Mindenség, azaz nemcsak a létező világ, hanem a létezhető világok összessége, a lehetőség-tér egésze, életünk terének a Teljessége a teremtmény-állapotunkban megmaradva nem ismerhető meg, mert emberi létünk befogadó képessége korlátos. Nagyon szép az, ahogyan a Frankfurti Névtelen ír erről a Német Teológiában: "A töredékes dolgok felfoghatók, megismerhetők és megnevezhetők. A teljesség minden teremtmény számára – teremtményi mivoltában – megismerhetetlen, felfoghatatlan és megnevezhetetlen." Az Atya maga mondta Mózesnek: "Orczámat azonban, mondá, nem láthatod, mert nem láthat engem ember, élvén." (2Móz 33:20). Jézus többször kijelentette, Pál apostol pedig több levelében is részletesen magyarázta, hogy az Istent csak Jézussal és Szent Lelkével való egyesülésben lehet megismerni, a testi, az érzéki ember értelme által nem.

 

A július-augusztusi nyári szünet előtti utolsó három írásomban a Teljesség, Isten természetéről, azaz a Szentháromságról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni: a tér/ország, a hatalom/igazság és a dicsőség/szeretet hármasában. Elsőként Isten hatalmas teréről foglalok össze néhány (töredékes) gondolatot. Nemcsak azért, mert Isten hatalmas tere a Mindenség maga, nemcsak azért, mert a Mindenség magában foglalja a saját életünk terének (azaz jelenlegi és lehetséges útjainak) a Teljességét, hanem azért is, amit Luther Márton írt a Magnificat-ban: "Mária azt nevezi Isten legelső, benne végzett munkájának, hogy rátekintett. Ez egyúttal Isten legnagyobb műve is, amiből a többi következik. Mert ha Isten valakihez odafordítja a tekintetét és ránéz, az csupa kegyelem, és üdvösség. Ezt követi Isten minden egyéb cselekedete és ajándéka." Isten hatalmas tere tehát nemcsak a Teremtés és a létezés Egésze, hanem Isten ránk irányuló tekintetével, önmagát a Krisztusban és Szent Lelkükben számunkra is megnyitó ajándékával egyben a Teljesség megismerésének a kapuja is.

 


 

2. Milyen életünk terének a Teljessége?

 

Életünk tere Teljességének, Isten terének a megérzése (még töredékes formájában is) a lelket a legmélyéig megrázó, hatalmas élmény. Miért? Melyek Isten hatalmas terének azok a tulajdonságai, amelyek a lélek által soha máskor és soha máshol nem tapasztalható élményeket adnak? Isten hatalmas tere osztatlan és oszthatatlan. Ez ennek a térnek a Teljességével együtt járó érzés. Isten tere végtelen. Ez a végtelenség azonban a lélek számára megélhető, megérezhető. Ez a lelket a végtelenségbe tágító, hihetetlenül lenyűgöző és fenséges élmény. Isten tere csendes. Nemcsak azért csendes, mert akkora, hogy elhal benne a szó, hanem azért is csendes, mert Isten terének a megzavarhatatlan tisztaságába semmilyen zaj nem hatol el. Isten tere békességgel teljes. Nemcsak azért békességes, mert csendes, nemcsak azért, mert tiszta, hanem azért is, mert Isten tere maga a Gondviselés jót teremtő, jót fenntartó és jót árasztó rendje. Mindezek összegzéseként Isten tere egyszerű. Nemcsak azért egyszerű, mert tiszta, nemcsak azért, mert békességgel teljes, hanem azért is, mert osztatlan és oszthatatlan. És itt a kör bezárult.

 

Két fontos kiegészítés kívánkozik még ide:

1. Isten terének rendje nemcsak a békesség megteremtője, hanem egyben irányt is ad a kibontakozó mozgásnak és életnek. Ez az Utat kijelölő irány maga az Igazság, amelyet a Földön Jézus testesített meg az Atya akaratából és dicsőségére, és amelynek hatalmát az Atya Jézusra ruházta. Erről majd a két hét múlva megjelenő, következő írásban lesz még szó.

2. Isten terének békéje és tisztasága valahol a Paradicsom békéje, teljessége és tisztasága, amelyet Isten a saját Terének mintájára teremtett. Ugyanakkor a Teremtés egészében (és így a Paradicsomban is) benne lüktet Isten egy másik fő tulajdonsága, a dicsőségének és a szeretetének, az életnek az áradása. Ez az áradás valahol a Szentlélek egyik legfontosabb tulajdonsága. Erről majd a nyári szünet előtti írásban lesz még szó.

 


 

3. Miként láthatjuk, élhetjük meg életünk terének a Teljességét?

 

Az első választ Luther Márton soraival fogalmazom meg a Jónás próféta magyarázatából: "Ezért nagy különbség azt tudni, hogy Isten van, és azt, hogy ki- és miféle az Isten. Az első természetes tudás, amely minden szívbe bele van írva. A másodikra egyedül a Szentlélek taníthat meg." A Frankfurti Névtelen Német teológiája így fogalmaz: "Ahogy a Nap nem rejtheti el fénylő sugarát ... úgy Isten, aki a legfőbb jó, sem akarja magát elrejteni, ha áhítatos lelket talál, amely teljesen megtisztult már minden teremtményitől. Mert amilyen mértékben megszabadulunk a teremtményi léttől, oly mértékben leszünk alkalmasak a teremtő befogadására, nem jobban és nem kevésbé".

 

Azzal, hogy megszabadulunk a "teremtményi léttől" nem leszünk azonban üresek! Nemcsak azért nem, mert megismerjük a Teljességet, amelynél nagyobb élmény addigi életünkben még nem történt, hanem azért sem, mert ezzel azonos időben megtöltődünk azzal az energiával és szeretettel, amely ezt a "tudást", ezt az élményt, ezt az érzést másoknak is át fogja adni. A Csend Útján című nagyszerű könyvben a karthauzi szerzetesek így írnak erről: "Az a lélek, amely lemond önmagáról, és elfogadja azt a teljes áldozatot, amelyben beteljesül a szeretet minden formája – az a lélek magának az Istennek az életét éli. Azzal az ismerettel ismeri Istent, amellyel Isten önmagát szereti. Az ilyen lelkekben Isten egyszerűsége születik meg, és ha mélyen önmagukba tekintenek, olyan mélységes egyszerűséget fedeznek fel, amelyet semmi sem tud megzavarni. Ez az egyszerűség a kincsük, az erejük és ez alkotja kimeríthetetlen örömüket. Az ilyen lelkek a szeretettől izzó pontok, amelyekből kifürkészhetetlen hatású erő sugárzik: annálfogva, hogy egységben vannak a Krisztussal, jegyesei a Királynak, s így megmentik a világot ... Aki elvész az isteni lényeg ölelésében, aki engedi, hogy az Atya akarata szerint a Krisztussal együtt újra megszülessen, az a lelkek vigasztalója lesz. A viszonzás igénye nélkül átadja másoknak azt az örök boldogságot, amely lángra gyújtotta."

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hozzászólások

Kedves Péter,

A Mindenség, azaz nemcsak a létező világ, hanem a létezhető világok összessége, a lehetőség-tér egésze, életünk terének a Teljessége a teremtmény-állapotunkban megmaradva nem ismerhető meg, mert emberi létünk befogadó képessége korlátos.

Igen szerencsétlen módon van a ’mindenség’ fogalmának definiálása, mivel tartalmazza a ’létezhető’ kifejezést. Az anyagi világok mint meghatározott (minőségileg adott) építőkövekből álló anyagi objektumok, az építőköveinek mennyiségileg korlátos voltából következően megismerhetők. Ugyan messze nem az emberi létünk során eddig elsajátított és elsajátítható képességeivel. Viszont nem célszerű létezhetőnek vélt világokkal kiegészíteni, mert ezzel a mindenség végtelenné válna, amely még isteni képességekkel is megismerhetetlen. Nem lehetséges végtelen mindentudás és végtelen mindenhatóság. Isten hatalmas tere sem végtelen, bár emberi szemmel nézve felfoghatatlanul nagy. Talán szerencsésebb lenne a ’kozmosz’ vagy ’galaxis’ kifejezést használni e szövegkörnyezetben.

 

Ez a lelket a végtelenségbe tágító, hihetetlenül lenyűgöző és fenséges élmény.

Az, hogy egy térnek nem látjuk, érzékeljük a határait, az emberi létünkből fakadóan adott érzékelőképességünk korlátos voltából következik s nem abból, hogy a tér végtelen.

 

amilyen mértékben megszabadulunk a teremtményi léttől, oly mértékben leszünk alkalmasak a teremtő befogadására, nem jobban és nem kevésbé

Segítséget kérek a ’teremtményi lét’ kifejezés értelmezéséhez. Gondolom, nem szinonímája az ’emberi lét’ kifejezésnek. Az emberi létnek megvan a maga rendeltetése az egyén számára a krisztusi birodalom felé való vándorlása során. Csak akkor léphet be a krisztusi birodalom „kapuján”, ha ezt maradéktalanul beteljesítette az egyén. Addig nem lehet megszabadulni tőle.

Barátsággal, Sándor

Kedves Sándor! Köszönöm a hozzászólásodat. Örültem neki, mert ezzel a Szentháromság vasárnapja előtt megjelent írásommal különösen olyan területre tévedtem, amelyben az emberi tapasztalás csődöt mond. Ezt tükrözik az általad kiemelt mondatok is. Nem vagyok biztos abban, hogy az anyagi világok az építőköveikből teljes mértékben megismerhetőek. Minden építőkő valószínűleg egy újabb anyagi világ. A teljes megismerésükhöz valószínűleg kell minden építőkő teljes története a kezdetektől. Erre az "életlenyomatra" egyre több példát látunk a DNS-metilációk, az epigenetika szintjén, és nincsen okom azt feltételezni, hogy az anyagi rendszerek más szintjén ilyesmi ne létezne. Ráadásul minden rendszer csoportjellemző, emergens tulajdonságokat produkál (pl. élet, tudat, stb.) amelyek a részeikből definíció szerint sem visszafejthetőek, és még inkább "életlenyomat" függőek. Azaz a pillanatnyi képből az Egész még az anyagi szinten sem biztos, hogy visszafejthető. Azt is valahogyan máshogyan érzem, hogy a végtelen isteni képességekkel megismerhető-e avagy sem. Úgy gondolom, hogy mivel Isten maga a végtelen, Benne a "végtelen" mint fogalom értelmét veszti, mint ahogyan Vele kapcsolatosan minden fogalom értelmét veszti. Ezért vagyunk olyan példátlanul nagy zavarban, amikor Istenről bármit szeretnénk írni. Ezért tiszteletreméltó az az álláspont, amely ezt a témát úgy zárja le, hogy Istenről semmit sem szabad írni. Sajnálom, ha bárkit, aki e tiszteletreméltó álláspontot vallja, megbántottam volna az írásommal.

Az írásomban tehát (kényszerűen) lelki élményekről, érzésekről próbáltam írni, és nem tényekkel, állításokkal megfogható tapasztalásokról. Ezt tükrözi a "lelket a végtelenbe tágító" kifejezés is. Ezt éreztem a lelkem mélyének a szintjén, amikor ezt tapasztaltam. Nem mértem, nem számolgattam, éreztem: ami nyilván rendkívül pontatlan, de valahol (számomra) teljesebben megélt, mint a mérés és a számolgatás.

A teremtményi léttől (amelyet én hasonlatosnak gondolok az emberi léthez, de a teremtményi létet akartam hangsúlyozni itt) való megszabadulás valóban csak részleges lehet e földi életben. A Teremtő befogadása is csak részleges lehet a földi életünkben. De biztasson bennünket az a tudat, hogy voltak olyanok a Földön (pl. Ávilai Szent Teréz) akik már életükben megkapták a Teremtő csaknem teljes befogadásának és a földi léttől való szinte teljes függetlenségnek a kegyelmét. Azaz ezen a skálán a végpont "ideát" nem érhető el, de a kegyelem nagyon közel vihet hozzá már itteni életünk alatt is.

Kedves Péter! Köszönöm válaszod. Kicsit nehezített gyakorlat volt rátalálni...

„olyan területre tévedtem, amelyben az emberi tapasztalás csődöt mond”

Talán véletlenről nem lehet beszélni. Egyrészt el szerettél volna jutni a tapasztalás ezen területére, sokat dolgoztál érte.

Másrészt e területre egyszer mindenki eljut az egység isteni birodalma, a krisztusi birodalom felé történő vándorlása során. Itt szerez emocionális bizonyosságot, megerősítést a Bölcsek „minden élő egységéről”, „Istenről”, „isteni világokról”, „az ember rendeltetéséről”, „az emberi út végcéljáról” szóló tanításaihoz. Sajnos az ezen a területen megélt élmények leírhatatlanok a normál emberi tapasztalások megosztására használt kifejezésekkel. A hozzájuk tartozó valóság- és életismeret teljes hiánya miatt ennek a szavakba öntése, amelytől a Bölcsek óva intenek, a fantázia, a fikciógyártás birodalma, amely inkább félrevezető, mint informatív. Ahhoz, hogy ez belátható legyen vagy valóban valósághűen lehessen beszélni róla, tovább kell vándorolni az Úton, elszántan és kitartóan keresni kell azt a valóság- és életismeretet, majd alázattal alkalmazni azokat a mindennapi életben, amely már mentális bizonyoságot ad ez említett tanítások helyességéről. (Erről már írtam egy korábbi hozzászólásomban.) E mentális bizonyosság természetesen szavakkal kifejezhető, így a befogadni képesek számára megosztható és segítő lehet.

 

Nem írtam még arról, kik is az említett Bölcsek, akik figyelemmel kísérik és, ahol csak megengedjük Nekik, segítik vándorlásunkat az Úton. Ehhez emlékeznünk kell Krisztus több mint kétezer évvel ezelőtti és sajnos napjainkban sem kevésbé időszerű üzenetében elmondottak következő részletére:

Istennek a gyermeke minden. Következésképpen testvérek vagyunk mindannyian, egyetlen egyetemes testvériséget alkotunk. Ahhoz, hogy részt tudjunk venni az egységben, csak annyi kell, hogy élő gyakorlattá tesszük ezt az igazságot.

A Bölcsek nem mások mint testvéreink. Emberfölötti lények, akik már a krisztusi birodalom, vagy még magasabb isteni birodalmak lakói. Bolygónk tudati hierarchiájában munkálkodnak. Segítik tudati evolúciónkat. A fejlettségi szintünknek megfelelően tálalva minden szükséges valóság- és életismerethez hozzásegítenek, hogy be tudjuk teljesíteni rendeltetésünket. Keresésem lezárásaként én is így jutottam azokhoz az ismeretekhez, amelyeket közvetíteni próbálok hozzászólásaimban.

Barátsággal, Sándor