A Föld sorsa a pazarló kezünkben morzsolódik össze

Újévi gondolatok az előttünk álló évtizedek legnagyobb feladatáról
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

1. Néhány évünk maradt csupán a pusztulás elkerülésére. A tudósok lassan már évtizedek óta riogatják a Föld lakosait rémképekkel. Más tudósok ennek ellentmondottak. 2018-ban azonban valami megváltozott. A tudomány egyre félreérthetetlenebb bizonyítékokat talált arra, hogy szakadékba rohan az emberiség. Ennek egyik példájaként a legutóbbi IPPC jelentés kimondta, hogy néhány évünk maradt már csak arra, hogy a globális felmelegedést olyan korlátok közé szorítsuk, amely nem okoz a század végére óriási időjárásbeli szélsőségeket, tűzvészeket, a virágokat beporzó állatok tömeges kihalását és a növények természetes élőhelyei számottevő részének az elpusztulását. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora. Az Embert az Atya a Teremtésnek nem a szolgájává, hanem a gazdájává tette. Mindent megkaptunk ahhoz, hogy a Teremtés felelős, Jó Pásztorai lehessünk. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora lett. Ideje rádöbbennünk arra, hogy mit teszünk. Ideje megsejtenünk azt, hogy ebből mi következik. (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

 

3. Mi lehet a kiút? Már egy korábbi írásomban is nagyon sok olyan, tiszteletre méltó erőfeszítést írtam le, amelyek megpróbálják a Föld ellen eddig elkövetett bűneinket mérsékelni. Vannak NAGYON nem tiszteletre méltó erőfeszítések, pl. amelyek rengeteg szemetet akarnak a magas légkörbe szórni, hogy visszaverje a napfényt, és csökkentse a felmelegedést pedig ennek a terméskárosító hatását korábbi vizsgálatok igazolták. Ezek nem kiutak. A Föld javait felfaló növekedést nem domesztikálni kell, hanem meg kell állítani. VAN MÁS ÚT! A benső növekedés útja. Ehhez azonban el kell fogadni a Mindenség érintését. De hogyan? "Térjetek meg!" Ezzel a felszólítással kezdődik el Krisztus küldetése. De hát az emberek többsége sem akkor, sem most nem akar megtérni... Van egy jó hírem. Isten egy gyönyörűséges leckét készít elő nekünk. Az idő az elmélyült hit terjedésének dolgozik. Érdemes azonban minderre már most felkészülnünk: Találjunk rá a benső növekedés útjára! Erősödjünk a hitünkben! Erősítsük meg hívő közösségeinket! Ezek a hívő közösségek lesznek az emberek menedékei – nem is olyan soká. --- Elnézését kérem az Olvasónak, hogy "hideg zuhannyal" indítottam az Új Évet. Hadd kérjem arra, hogy gondolkodjon el azon, hogy Ön (vagy gyermekei, unokái) hogyan tudnának jobban felkészülni az előttünk álló nehezebb évtizedekre. Önvizsgálatban és változásban teljes Új Esztendőt kívánok Mindenkinek! (A további részletekért, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 


 

Bevezetés. Ahogyan a szeptemberi első írásomban leírtam, nyárig egy teljes lelkigyakorlatot végig fogok járni az írásaimmal. A karácsonyi írással eljutottunk a négy hetes lelkigyakorlat első hetének a végére: megszülethetett bennünk a Krisztus, helyet kaphattunk Isten Házában és ráébredhettünk arra, hogy Isten Gyermeke vagyunk mi is. A lelkigyakorlat következő hetével foglalkozó négy írásom a bűneinket járja körül. Ez az írás a közös bűneinkről szól. Az itt elérhető írásban a saját bűneinkről írtam. A következő írás a lelkiismeret erejéről és a választásainkról, a záró írás pedig a szabad akaratról és jó kötődések hasznáról szól. Elgondolkodással, önvizsgálatban és változásban teljes Új Esztendőt kívánok minden kedves Olvasómnak!

 

1. Néhány évünk maradt csupán a pusztulás elkerülésére

 

 

 

A tudósok lassan már évtizedek óta riogatják a Föld lakosait rémképekkel. Túlnépesedés, globális felmelegedés, vízkrízis, újabban pedig migráció. Más tudósok ezeknek a rémisztő képeknek ellent mondottak. Csökken a túlnépesedés üteme, nincs is globális felmelegedés, a migráció pedig megállítható a határokon. A múlt áprilisban foglaltam össze ezen a blogon az emberiség hét halálos kísértését, amelyekből a túlfogyasztást és az egyenlőtlenséget emeltem ki az első kettő gyanánt. A trendeket illusztráló képek Vida Gábor igen tanulságos előadásából valók. 2018-ban azonban valami megváltozott. A tudomány egyre félreérthetetlenebb bizonyítékokat talált arra, hogy szakadékba rohan az emberiség. Néhány példa erről csupán:

  • 38 ezer kommentárt tartalmazó szakértői vita után tették közzé a legutóbbi IPPC jelentést, amely kimondta, hogy néhány évünk maradt már csak arra, hogy a globális felmelegedést olyan korlátok közé szorítsuk, amely nem okoz a század végére óriási időjárásbeli szélsőségeket, tűzvészeket, a virágokat beporzó állatok tömeges kihalását és a növények természetes élőhelyei számottevő részének az elpusztulását; ezeket a borús jóslatokat egy 2018. decemberi Nature cikk azzal tetézte, hogy a széndioxid kibocsátás jobban nő, mint azt az IPPC jelentés gondolta, az árnyékoló légszennyezés csökken, és az óceánok sok évtizedes ciklusa is a természetes melegedés felé indult; mindezen károkat a talaj eróziója és széndioxid felvételének csökkenése tovább növeli;
  • 2050-ig az élelmiszertermelés növelése 50-90%-kal növelheti az élelmiszeripar által okozott ökológiai károkat (a részleteket lásd itt);
  • az óceánok mélyéből sokkal több széndioxid kerülhet a levegőbe, mint azt korábban gondolták (a részleteket lásd itt);
  • az Atlanti Óceán felszínének felmelegedése miatt sokkal több hurrikánra számíthatunk a jövőben, mint most (a részleteket lásd itt);
  • ha minden rendben lenne, akkor is évmilliókba telne annak a 300 emlősnek megfelelő diverzitás kialakulása, amelyet már sikeresen kipusztítottunk (a részleteket lásd itt);
  • kb. 90 ezer tonna mérgező higany szabadulhat fel az Arktikus olvadás miatt (a részleteket lásd itt);
  • az Arktikus olvadás sokkal kevesebb széndioxidot nyel el, mint azt korábban gondolták (a részleteket lásd itt);
  • olyan váratlan következmények is felléphetnek, mint pl. az időjárási szélsőségek miatt csökkenő rendőri figyelem és megnövekvő balesetek (a részleteket lásd itt);
  • a kontrolálatlan széndioxid kibocsátás a földi klímát az Eocén korszakba repítheti vissza, amivel kb. 50 millió év lehűlési tendenciáját fordíthatjuk vissza kevesebb mint kétszáz év alatt (a részleteket lásd itt).

 

A kedves Olvasó most azt mondhatja: mindez még akár igaz is lehet. De az én saját életem ettől mit sem változik meg (a csökkenő rendőri figyelemnek meg még örülök is...) Hadd említsek néhány olyan (hangsúlyozom: nem tudományos bizonyításon alapuló) hipotetikus példát, amelyre érdemes elkezdeni felkészülni. Az már bizonyos, hogy az időjárási szélsőségek egyre nagyobb és egyre gyakoribb viharokat hoznak majd. Lehetnek majd olyan szuperviharok, amelyekben repkedni fognak az autóink az utcáinkon. Láthatunk majd szálló buszt is hamarosan. Érdemes még most messzire elutazni – amíg még lehet... Jópár év múlva ugyanis az állandósuló viharok megakadályozhatják a légiközlekedés jelentős részét. Érdemes még most bevásárolni jó pár üveg finom tokaji aszút – amíg még lehet... Ha így megy tovább a felmelegedés, kipusztulhat ugyanis Tokajról a Botrytis cinerea penészgomba, ami az aszú alapja. És akkor még nem kezdtem el beszélni a küszöbön álló élelmiszer-válságról és víz-válságról egyáltalán... Térjünk észre – amíg még lehet...

 


 

2. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora

 

"Az irgalmas ember nemcsak embertársai,
hanem a természet szenvedésén is segít."

(Ferenc pápa, 2018. november 10.)

 

Az Embert az Atya a Teremtésnek nem a szolgájává, hanem a gazdájává tette. Egyetlen Fiának kínhalála árán Szent Lelkét az emberre kiárasztotta, és ezzel szeretetet, látást és bölcsességet adott neki. Mindent megkaptunk ahhoz, hogy a Teremtés felelős, Jó Pásztorai lehessünk. Az elmúlt évszázadok növekvő habzsolásában ezeket a kincseket elherdáltuk. A jelen kor embere a Teremtés Rossz Pásztora lett. A Rossz Pásztor nem megy el az utolsó elkóborolt bárány után. Inkább megeszi – az összes többit... Az elkóborolt bárány jár a legjobban – mert azt legalább nem faljuk fel... Ez nem "mikro-bűn", amelynek a hatása lokális, hanem olyan "makro-bűn", amely az egész bolygó életfeltételeit pusztítja, és egyre kevésbé visszafordítható... Ideje rádöbbennünk arra, hogy mit teszünk. Ideje megsejtenünk azt, hogy ebből mi következik.

 


 

3. Mi lehet a kiút?

 

"azt hiszem, hogy a fogyatékossággal élők
sokat adhatnak ennek a narcisztikus kornak,
amelyben minden vágyáról azt hiszi az ember,
hogy joga van az eléréséhez, és az életet csak akkor érdemes leélni,
ha minden lehetőség adva van."

(Giorgio Ronzoni, 2011 óta nyaktól lefelé lebénult, de ma is szolgáló padovai plébános atya)

 

 

Már egy korábbi írásomban is nagyon sok olyan, tiszteletre méltó erőfeszítést írtam le, amelyek megpróbálják a Föld ellen eddig elkövetett bűneinket mérsékelni, hatásaikat tompítani, avagy elodázni. Ne higyjük, hogy a jó irányba tett kis lépések nem adódnak össze! Tegyünk ma is egyet -- vagy többet! (Például vásároljunk a "Ne pazarolj" üzletből, vagy tegyünk más lépéseket a zero waste irányában.) Vannak azonban NAGYON nem tiszteletre méltó erőfeszítések, pl. amelyek rengeteg szemetet akarnak a magas légkörbe szórni, hogy visszaverje a napfényt, és csökkentse a felmelegedést pedig ennek a terméskárosító hatását korábbi vizsgálatok igazolták. Az ilyen és hasonló "nagyszerű ötletek" nem kiutak. A Föld javait felfaló növekedést nem domesztikálni kell, hanem meg kell állítani. A növekedés azonban az emberiség motivációjának a motorja, mert sokan a fejlődéssel azonosítják. Egy helyben járjunk tehát? Nem! VAN MÁS ÚT! A benső növekedés útja. Odabent sokkalta több dimenzió, sokkalta nagyobb mélység tárul fel, mint idekint. Belül van a Teljesség. Befelé korlátlan mértékben lehet növekedni. Ehhez azonban el kell fogadni a Mindenség érintését. De hogyan? "Térjetek meg!" Ezzel a felszólítással kezdődik el Krisztus küldetése. De hát az emberek többsége akkor sem akart megtérni. Inkább keresztre szegezték a Megváltót... Most sem akarnak megtérni sokan. Van azonban egy jó hírem! Isten (az írásom elején körvonalazott, eljövendő szorongattatásainkkal) egy gyönyörűséges leckét készít elő nekünk. Ahogyan a szeptemberi indító blogbejegyzésben írtam, a hatékony tanulás jó/rossz ciklusokon keresztül valósul meg. Minden történeti és Biblikus példa azt mutatja, hogy az Istenhez akkor volt hajlamos megtérni az ember, amikor nagy bajba került. A lelkigondozásban is az a tapasztalat, hogy nem szabad "elkerültetni" a krízis mélypontját az enyhülést kereső (avagy sokszor: követelő) bajbajutottal, mert éppen hogy a krízis mélypontján találja meg a Krisztust. Jézus a szenvedésekben mutatkozik meg nekünk igazán. Jézus Útja a Kereszt útja. Ne szorongjunk tehát az előttünk lévő bajos időszaktól. LESZ megoldás! Úgy is mondhatom, hogy jelenleg az idő az elmélyült hit terjedésének dolgozik. Érdemes azonban minderre már most felkészülnünk: Találjunk rá a benső növekedés útjára! Erősödjünk a hitünkben! Erősítsük meg hívő közösségeinket! Ezek a hívő közösségek lesznek az emberek menedékei – nem is olyan soká.

 

Elnézését kérem az Olvasónak, hogy "hideg zuhannyal" indítottam az Új Évet.
Hadd kérjem arra, hogy gondolkodjon el azon,
hogy Ön (vagy gyermekei, unokái) hogyan tudnának jobban felkészülni
az előttünk álló nehezebb évtizedekre.

 

Önvizsgálatban és változásban teljes Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!

 

 


 

Válasz (december 30)

 

 

Nagyon köszönöm "salmon" hozzászólását. Igen: mindazon aprónak látszó dolgokkal, amelyet felsorolt, tudunk tenni a baj ellen. Ha nekünk, magyaroknak sikerülne a felére csökkentenünk az ökológiai lábnyomunkat, akkor mi magunk már fenntartható módon élnénk (és példát adnánk erre másoknak is). Fontos olyan elképzelések megvalósítása is, mint Antal Miklósnak a munkaidő (átgondolt társadalomszervezési akciókkal egybekötött) csökkentésével kapcsolatos javaslata. "salmon" "globális későróma" hasonlata ennek ellenére, sajnos nagyon találó. Imádkozzunk azért, hogy átérezhessük az Atya és a természet fájdalmát a gondatlan, pazarló, szennyező életmódunk felett.

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hozzászólások

Kedves Péter,

Családommal tesszük amit meg bírunk tenni. Akár messzire is elhordom az újrahasznosítható szemetet, a hóban is kerékpározok, ritkán veszek ruhát és varrjuk, ha lehet, a párom mosható tisztasági betétet használ, minimalizáljuk az élelmiszerpazarlást és egy sor hasonló szokásunk van, hogy a családunk környezeti terhelését csökkentsük. Ennek ellenére jóformán csak a lelkiismeretemet próbálom nyugatni, mert nagyon is részese vagyunk a baj okozásának.

Bármennyire is próbálkozunk, a korszellemmet nem tudjuk megfordítani. Ha a jelen civilizációnk meg akarja úszni az összeomlást akkor le kéne állítani a fogyasztás ezen mértékét és a növekedési kényszert. De ebbe minden politikai, társadalmi, mozgalom belebukott. Kevesen vállalják azt a kényelmetlenséget, hogy kevesebbet fogyasszon és a rendszer ebben nem is tesz érdekelté. Én lehet pesszimista vagyok, de egy globális későrómát látok, aminek még lehet van akár több száz éve (ahogy az ókori Róma összeomlását is már korán várták, már Jézus idején), de jelen civilizációnk menthetetlenül össze fog omlani és nagyon fájni fog. Róma romjain Jézus tanításai hajtottak ki. Én úgy gondolom, hogy a jelen civilizáció romjaiból is kiemelkedik majd egy új testamentum, ami már nem csak minden emberről szól, hanem a bolygónkról, az élővilágról is. Jézus arra tanított, hogy a másik ember fájdalma a mi fájdalmunk is. Remélem egy nap a környezetszennyezés, a pazarlás, a fenttarthatatlan életmód legalább akkora fájdalmat fog okozni.