alázat

Mitől lesz meghatározó egy beszélgetés?

Gondolatok a negyedik parancsolat kapcsán

 

1. Hányféleképp tudjuk nem tisztelni a szüleinket? A 3 és 5 éves korunk közötti dackorszakban döbbenünk először rá arra, hogy mi saját magunk önállóan is létezünk. A 11-14 éves kiskamasz korban jön el az önállósodás második fázisa, a szülői mintákról való leválás kezdete. A kamaszkor végén kezdjük magunknak is megfogalmazni azokat a szülői mintákat, amelyeket hibásnak tartunk, és nem akarunk követni. Az élet-közepi válság idején kezd megfordulni a helyzet: a korábbi szülő lesz a gyerek, és a korábbi gyerek lesz a szülő. Jézus a nagy parancsolatként az Isten és a felebarátunk iránti szeretetet emelte ki (Mt 22,37-39), és nem a tiszteletet. Az a szeretet, amelyik nem álságos önszeretet, tiszteletet szül, mert a másikat olyannak szereti, amilyen, és nem annak a vágyképnek, aminek mi szeretnénk, hogy legyen. Szeressük hát szüleinket (és erre mindig van új lehetőségünk, akkor is, ha már nincsenek velünk!), és akkor hosszú életűek leszünk a földön. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A szeretetből fakadó tisztelet gyümölcsei: hogyan alakul ki egy meghatározó beszélgetés az életünkben? A feltételmentes szeretet egy állandó nyitottságot ébreszt bennünk arra, hogy a teremtés milyen új formájával ismerkedhetünk meg a következő pillanatban. Ez a szeretetteljes nyitottság tulajdonképpen már tisztelet. Mindegyikünk vissza tud emlékezni egy, vagy néhány olyan beszélgetésre, amely meghatározónak bizonyult az életében. A meghatározó beszélgetések elképesztően sokfélék lehetnek. Miért? Mert ezekben a beszélgetésekben nem ketten, hanem hárman vannak jelen. A harmadik a Szent Lélek, Jézus Urunk és az Atya mindent látó és mindent elrendező, hatalmas szeretete. Ezért lesz a beszélgetés olyan képtelenül sokféle. Az Atya a legképtelenebb módokon adja tudtunkra életünk legfontosabb üzeneteit – mert nagyon jól tudja, hogy éppen annak az embernek, éppen abban a pillanatban éppen milyen képtelenül sajátos módon kell "tálalni" a fontos élet-üzenetet, hogy képes legyen befogadni azt. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. Hogyan tudjuk betölteni a negyedik parancsolatot? Egy meghatározó beszélgetésben az a meghatározó, hogy mi a legcsekélyebb mértékben sem határozunk meg semmit a beszélgetés során, hanem Isten határoz meg mindent. Azaz ha meghatározó beszélgetéseket szeretnénk a saját életünkben, akkor először is alázatot kell tanulnunk. Ha képesek vagyunk befogadni Jézus minket megtisztító kegyelmét, akkor közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy torzításmentesebben jelenítsük meg Jézus arcát a világban. Ha mindez elkezdett formálódni bennünk, akkor elkezdjük azt érezni, hogy nem vágyunk már a felesleges szóra. Csak Isten igéjére vágyunk már, és arra, hogy ezt átadhassuk másoknak. Így válik szép lassan MINDEN beszélgetés bennünk és körülöttünk meghatározó beszélgetéssé. Az is, ami szülőként, és az is, amit gyermekként folytatunk – bárkivel. Mert a kettő valahol egy és ugyanaz: Jézus. Jézusban egyesülünk a saját szüleinkkel – és a gyermekeinkkel is. Urunk kegyelméből így tölthetjük be és tehetjük teljessé Isten negyedik parancsolatát: tiszteld atyádat és anyádat! (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Böjti gondolatok Jézus ERŐ-teréről

Az eucharisztia ereje

 

1. Életek, amelyeket végigkísér Jézus úgy, hogy észre sem vesszük. Nagyon sokunk életének közepén ott ül Jézus, aki számunkra hosszú évekig, akár évtizedekig láthatatlan, felfoghatatlan marad. Miért baj az, ha nem vesszük észre a bennünk élő Jézusról, hogy Jézus? Mert megkérgesedhet a szívünk a nyitottságra, a figyelemre és a Jézusból fakadó szeretet befogadására. Attól a ponttól kezdve csak "használjuk" Jézust, és nem adjuk tovább azt, amit Tőle kaptunk. Ilyenkor zárjuk be magunkat a saját egónkba, amely elszigetel minket Jézus ERŐ-terétől. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)

 

2. Milyen Jézus ERŐ-tere? Jézus ERŐ-tere iránytű: megmutatja nekünk az Utat, méghozzá a helyes Utat, amely az Igazsághoz vezet. Jézus ERŐ-tere kifogyhatatlan szeretetforrás, amely egy olyan "flow" érzéssel tölt fel bennünket, amely korlátlanul megosztható mindenkivel. Ez a "Jézus-flow" ez nem más, mint maga az Élet. Jézus ERŐ-tere egy megbonthatatlanul erős szeretetközösség, amely mindenre képessé tesz bennünket, amely az Atya akaratát teljesíti és dicsőségét szolgálja. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)

 

3. Hogyan érezhetjük meg Jézus ERŐ-terét? Jézus ERŐ-terének megérzésére (és befogadására) érzékennyé válhatunk hálaadással: örömünkben; feljajduló könyörgéssel: nagy bajunkban; megtisztulással: akár most, a böjtben is; imával, szeretettel, az irgalom gyakorlásával: bármikor. Ezer és egy módja van annak, hogy valaki megnyíljon Jézus szeretetének ERŐ terére. Az akár csak "ketten vagy hárman összegyűlő" hívő közösség óriási erővel tudja hívni a Szent Lelket, aki képessé tehet bennünket arra, hogy megtaláljuk a Jézus szívébe vezető Utat. Végezetül és beteljesedésként: amikor Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük az eucharisztiában, akkor egy olyan testi és lelki egységbe kerülünk Jézussal, a vele együtt élő Szentháromsággal, és minden hívővel, aki a kereszténység megalapítása óta eddig, ekkor és majd ezután élni fog az eucharisztia szentségével, amely kitörli a bennünk élő sötétséget, és beemel minket Jézus ERŐ-terének szeretetközösségébe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el az írásomat itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A remény és az elvárás különbsége

Böjti gondolatok a hit erejéről

 

 

1. Az elvárások módján élő élet csapda. Nagyon sok ember a környezete által közvetített elvárásokhoz igazítja az életét. Az elvárások teljesítésétől a legtöbben elfogadást és szeretetet remélnek. Emberi világunkban az elfogadás és a szeretet azonban sokszor az érzelmi zsarolás eszköze. A legveszélyesebb elvárások azok, amelyeket saját magunkkal szemben támasztunk. Az elvárásaink és a valóság közötti távolság mértéke nem más ugyanis, mint a bennünk élő fájdalom. Ne elvárásként tekintsünk az életünk céljaira, hanem vágyjunk arra, hogy megvalósíthassuk őket. Az elvárásoktól megszabadult ember önazonos marad. Sokkal többet ér azonban még ennél is az, ha az ember nem konkrét dolgokhoz köti a vágyait, hanem szabadjára ereszti őket, és a jóra vágyik úgy általában. A jóra való vágy a remény.  (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el blogbejegyzésemet itt.)

 

 

2. A reménység ereje. Reménykedni manapság nem divat. Pedig a reménység sokkal több, mint a vágy. A reménység nem egy konkrét cél elérését, hanem a jó növekedését kívánja. A reménység megnyitja a jó végtelenségének a lehetőségét az életünkben. A reménység a megváltás és a feltámadás örömüzenetének az életállapota. A reménység azért szabadít fel minket a konkrét célok rabságából, mert áttöri az egónk falát azzal, ami mindennél erősebb ezen a világon: Isten szeretetével. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el blogbejegyzésemet itt.)

 

 

3. Mennyivel több a hit, mint a reménység? A hit a megváltás és a feltámadás örömüzenetében való teljes és megingathatatlan bizonyosság. Ezért válik a hit óriási erővé. Mert a hit ledönti a falat köztünk és Isten között. Ha hitben élünk, Isten kiáradó örömmel megfürdet minket magában, és minden nap a Teljességének és szeretetének újabb és újabb színét mutatja meg nekünk. Mindezzel a hitünk, ahogyan érlelődik, szép lassan kiábrázolja bennünk Isten egyszülött fiának, Jézusnak az arcát és alakját. Ezzel válik a reménység valósággá. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a jó vezető?

Gondolatok a szeretetszolgálatban eltöltött életről

1. Az énközpontú élet csapdája. A kiteljesedés óriási élménye az, amikor a felnövekvő ember rájön, hogy önállóan is tudja élni az életét. Az egyik akarásból következik a másik, a másikból meg a harmadik. Az óriásivá növekvő akarat sose gondolkodik el igazán azon, hogy mi is a távolabbi célja mindannak, amit akar? Eljön az idő, amikor az ember megfárad. Még akar, de már nem tudja minden akaratát teljesíteni. Beköszönt az életközepi válság. Emberünk rádöbben arra, hogy a nagy rohanásban egyedül maradt. Elérte határait: kiégette magát. Sokak élete itt fejeződik be. Jön még az öregkor, de az már csak egy széteső ember elnyújtott agóniája lesz. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Milyen a jó vezető? A szolgálat ereje. Ki lehet törni az önmegvalósítás önmagunkba záró köreiből, és újra, immár kiteljesedve fel lehet fedezni a világ "mélydimenzióját". A világ felfedezéséhez a kulcs: a szolgálat ereje. Isten mindannyiunkat fel akar használni arra, hogy másokban a jót ébresztgessük. A jó csak a példa erejével terjedhet igazán. A másikat igazán elérő, a másikra igazán ható példa az a példa, amellyel önzetlenül őt szolgáljuk. A jó vezető figyel és szolgál. A jó vezető mérlegel, és megpróbálja a gondjaira bízott közösséget az arany középút felé terelgetni mindig azt is segítve, amit a közösség többsége éppen nem akar, sőt: azt is, amire nincsen éppen szükség. A jó vezető döntésképes, felelős, nyugodt, alázatos és tudja, hogy mikor kell leköszönni. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Hogyan tehetjük örömmé a környezetünk életét? Kiteljesedés egy szeretetszolgálatban eltöltött életben. Mi tehát a szolgálat? Az Isten által nekünk adott szeretet továbbadása másoknak. Ha megnyíltunk arra, hogy befogadjuk Isten szeretetét, képtelenség lesz az, hogy ezt magunkban tartsuk. Így válik a szeretetszolgálat életformává. Így válunk szeretetforrássá a környezetünk életében. A jó vezető tehát a környezete szeretetforrása. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Az ördög természetrajzáról

Hogyan szabadulhatunk meg a gonosztól?

1. Az ördög természetrajza. Melyek az ördög ismertető jegyei? Mennyiben erős és mennyiben gyenge az ördög? Mikor vagyunk különösen érzékenyek az ördög kísértéseire? (Aki kíváncsi az ezekre a kérdésekre adható válaszokra, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Mennyiben függ össze a gonosztól való megszabadulásunk a saját földi vágyainkkal? (Aki kíváncsi az erre a kérdésre adható válaszokra, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Miért zsákutca a saját magunk rossz oldala ellen való harc önmagában? Hogyan függ össze a gonosztól való megszabadulás a Teljességgel való egyesüléssel? (Aki kíváncsi az ezekre a kérdésekre adható válaszokra, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért és hogyan lesz a megbocsátás hatalmas erő?

A megbocsátás, mint az újjászületésünk és a felszabadulásunk döntő lépése

 

1. A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása. Az ítélkezés, a meg nem bocsátás és a bosszú csak újabb és újabb szeretetkapcsolatokat rombol le körülöttünk, és ezzel még jobban elszigetel minket. Ezzel szemben a megbocsátás kiszabadít minket az egónk fogságából, és képessé tesz minket arra, hogy új és új értékekkel, új és új tartalmakkal keressünk és teremtsünk kapcsolatot. A megbocsátás a szeretetkapcsolatban bekövetkezett törést szünteti meg azzal, hogy helyreállítja a szeretetkapcsolatot a vétkező, a megbántott és az Atya között. Ezzel a megbocsátás újjászül és felszabadít minket. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan tartozik ide a saját magunknak való megbocsátás, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A megbocsátás hatalmas erő. A megbocsátás olyan, mint egy ketyegő bomba, amelyet a minket megbántó ember lelkiismeretének a középpontjában helyeztünk el. Csak idő kérdése, hogy mikor robban fel, és javítja meg. Sokan úgy gondolják, hogy a megbocsátás lefegyverez és védtelenné tesz minket. Éppen ellenkezőleg: a megbocsátás a szeretet áramába és páncéljába öltöztet, és sérthetetlenné tesz minket. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A megbocsátás, mint a három Krisztusi erény, az alázat, a tisztaság és a szegénység előfeltétele és egyben következménye. Mindezen erényeket a megbocsátás után tudjuk elkezdeni kifejleszteni magunkban. Ugyanakkor ezen erények szükségtelenné teszik a megbocsátást, mert megvédenek minket a bántalomtól. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A szegénység, mint a gazdagság legmagasabb foka

Nagypénteki/húsvéti gondolatok a Teljességről

 

1. A szegénység mint az alázatot és a tisztaságot betetőző krisztusi erény. A gazdagodás évszázadaiban a szegénység nem egy népszerű erény. Nagyon nehéz ugyanis elfogadni azt, hogy minden egyes "tulajdonunk" egy újabb kötelék, amely nem kiteljesít minket, hanem korlátoz. A szegénység tehát nem a tulajdonaink hiánya, hanem a korlátlan szabadság elnyerése. A három krisztusi erény: az alázat, a tisztaság és a szegénység a lélek a Teljességhez (Istenhez) vezető útjának a három állomása. Hogyan függ össze az alázat, a tisztaság és a szegénység erény-hármasa az igazságosság-mértékletesség-lelkierő-bölcsesség sarkalatos emberi erényeivel, illetve a hit-remény-szeretet isteni erényeivel? Hogyan függ össze az alázat, a tisztaság és a szegénység erény-hármasa az Atya lényegével? (Aki erről többet akar olvasni, kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Krisztus Útjának a Teljessége. Az alázat, tisztaság és szegénység erényeinek a teljessége Krisztus küldetésében is megfigyelhető. Krisztus a saját életútjában is felülírta mindazt, ami ember volt benne. Ezzel vált Krisztus mindent átívelő szeretet-híddá, kifeszített lajtorjává a hívő ember, az egyház és az Atya között. (Aki erről többet akar olvasni, kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt -- célszerűen nagypénteken vagy nagyszombaton.)

 

3. A szegénység, mint a gazdagság legmagasabb foka. Az alázattal megnyíltunk a kegyelem számára. A tisztaságban átlátszókká váltunk. A szegénységben mindent levetettünk, ami kötelék, ragadomány vagy rendezetlen ragaszkodás formájában akadályozhatta volna a Teljességgel való egyesülésünket. Mindez nem egy rendkívüli állapot néhány ember számára. Az Atya szeretete mindannyiunk lelkében ott lakozik. Krisztus a "beleütközés köve" (Róm 9:32). Csak akkor nem ütközünk bele Krisztusba, ha Benne vagyunk, és Vele megyünk az Ő Útján. De ez egyben a szeretet mindenható áramába is belekapcsol minket, amelyben egyek leszünk az Atyával, Krisztussal, Szent Lelkükkel, mindenkivel és mindennel, aki ezt megértette és megélte. Ez az Örök Élet, ez a húsvét misztériuma. Feltámadt a Krisztus! Halleluja! Ámen. (Aki erről többet akar olvasni, kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt -- célszerűen húsvétkor.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A mindennapi kenyerünk

Személyes vallomás az élet teljességéről

 

 

Az eddigi blogbejegyzések hangneme nagyon "általános" volt. Személyes élményektől mentesen, általánosított módon írtam a Karácsony fényéről, a boldogságról, a minőségi idő csodájáról, a türelem bölcsességéről és az alázat erejéről. A blog céljának megfogalmazásában le is írtam azt, hogy nem azért általánosítok, mert "azt hinném, hogy amit én gondolok, az általános érvénnyel igaz. Az általános fogalmazásmód oka az, hogy úgy érzem, a mai kor nagyon szétesett, és emiatt gyötrően nagy igény mutatkozik az érvénnyel bíró általánosításokra." Ez a blogbejegyzés rendkívül személyes lesz. Az élet teljességének öröméről ugyanis nem lehet általánosságban, csak végtelenül személyesen írni. Köszönöm az Olvasónak, hogy megoszthatom ezt az önvallomást, amelyet kérem, olvasson el itt. Nagy öröm a számomra, hogy három barátom, Fuszek Csilla, Póth Barnabás és Szécsi Anikó is csatlakoztak hozzám, és megosztották a saját legfontosabb élményeiket.

(A fotót édesapám készítette rólam 1965-ben.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Öröm, kibontakozás és szeretet, mint az alázat életállapotának a tulajdonságai

Miben más az alázat mint a megalázkodás, a tisztelet és az engedelmesség?

 

 

1. Miben különbözik az alázat a megalázkodástól? Az alázat nem egy viselkedésforma, vagy egy vállalás, hanem egy életállapot, amelynek az egó értékéhez és helyzetéhez nincsen köze. Az alázat életállapotának a felismerése a Lélek kopernikuszi fordulata. Ekkor ismeri fel a Lélek, hogy nem az egó van a világ középpontjában, hanem a Teljesség. Ezzel a Lélek kilép az egóval behatárolt keretekből, és a Teljességet szemlélve gyönyörködni kezd annak gazdagságában, és az egó által észlelteket megszámlálhatatlanul felülmúló lehetőségeiben. Az alázat tehát nem szegényít, hanem gazdagít. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. Miben különbözik az alázat életállapota a tisztelettől és az engedelmességtől? Az alázat a tiszteletre és az engedelmességre való nyitottság életállapota. Az alázat teremhet tiszteletet és engedelmességet, de sokkal szélesebb és kreatívabb értelemben, mintha ezt a tisztelet és engedelmesség maguk tennék. Az alázat nem szolgaságba taszít, hanem erőt ad. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

3. Öröm, kibontakozás és szeretet, mint az alázat életállapotának a tulajdonságai. Az alázatban gyakorlott Lélek a tartós öröm állapotát éli meg. A tehetséget az alázat nem korlátozza, hanem éppen a gyorsabb kibontakozására teremt esélyt. Az alázat teremti meg a szeretet legmagasabb fokát, az agapét. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért korszerű erény a várakozás és a kitartás?

Gondolatok a türelem bölcsességéről és kreativitásáról

 

1. A várakozás és a kitartás, mint ma különösen érvényes erények. A „szerezzük meg és élvezzük gyorsan a ma örömeit” magatartás egy olyan „megszaladási jelenség”, amely a javak fokozott elfogyasztásával tönkreteszi a fenntartható fejlődés esélyét. De: "Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár." (Pilinszky János) Azaz, a hosszú ideig nem teljesített kívánságaink sokkal többet fejleszthetnek rajtunk, mint azok, amelyek gyorsan teljesültek.

 

 

2. A türelem felszabadító, kreatív ereje. A várakozás és a türelem erénye felszabadít minket. Ha nem engedelmeskedünk a reflex-szerű első gondolatainknak, hanem mélyen elgondolkodunk azon a helyzeten, amelybe kerültünk, akkor sokkal kreatívabb és jobb megoldások juthatnak az eszünkbe. (Aki arra kíváncsi, hogy hogyan, olvasson bele a blogba.)

 

 

 

3. Miért vált a bölcsesség egyik kulcsfontosságú elemévé a türelem éppen ma? A bölcs ember elkerüli a szélsőségeket. Ennél azonban többet is tesz. Ha a körülmények az egyik szélsőség irányába mutatnak, akkor bölcs ember éppen a másik szélsőség felé mozdul el. Emiatt éppen akkor kell igazán lelassulni, amikor az élet felgyorsul körülöttünk. (Aki arra kíváncsi, hogy a türelem hogyan válik a világ harmóniája megőrzésének fontos elemévé, olvasson bele a blogba.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - alázat csatornájára