1. Hányféle módon nem szabad ölni? Sokan úgy vélekednek az ötödik parancsolatról, hogy elég világosan érthető az, hogy mit tilt meg. Ne ölj! Ennél rövidebb és világosabb értelmű parancsolat nem is létezik. Azon persze már el lehet kezdeni alaposan gondolkodni, hogy mi a mondat tárgya. MIT ne öljünk meg? Csak és kizárólag embert, avagy állatot se? Növényt se? És aki úgy konkrétan, a két kezével nem öl meg semmit, csak éppen túlzottan sokat fogyaszt, és ezzel a Föld egészét öli meg??? Jézus arra tanít bennünket, hogy aki haragszik a társára, az is öl (Mt 5,21-22; 1Jn 3,15). Szavakkal is lehet ölni. A szeretet megvonása olyan gyilkosság, amely a lelket öli meg szép lassan, hosszú távon. A mások felett való ítélkezés, a kiközösítés, a levegőnek néző, a lesajnáló, a gúnyos tekintet mind-mind gyilkolni tud. Az apránként, csendben való gyilkolászás semmivel sem kevésbé gonosz, mint a véres tett. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
2. Kit ölünk meg akkor, amikor képtelenek vagyunk a megbocsátásra? A neheztelés, a megbántottság is gyilkosság, mert megszakítja azt a szeretet-láncolatot, amely a Szentháromság bensőséges szeretetébe kapcsolja be az egész teremtést. A Bárányt, Isten Bárányát, Jézust magát öljük meg, amikor képtelenek vagyunk befogadni és továbbadni azt a szeretetlavinát, amely éppen Jézusból árad felénk. Ezzel azonban saját magunkat is megöljük, mert mi magunk zárjuk el magunkat az örök élettől. Jézus jelenlétében nincsen helye a megbocsátás hiányának. A megbocsátásra való képtelenség egy olyan rögöt képez bennünk, amely nem engedi Jézusnak, hogy átvegye az uralmat a lelkünk mélyén. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
3. Mi az, amit meg kell ölnünk? A fentiekből sokan azt a tanulságot vonják le, hogy az a jó keresztény, aki szelíd, békés és a légynek sem képes ártani. Ez egy nagy tévedés. Létezik olyasvalami, amivel szemben a keresztény embernek kíméletlennek, gyilkosnak kell lennie. Ez nem más, mint a saját, Jézus-nélküli önmagunk. "Ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélek által megöldöklitek, éltek." (Róm 8,13) Jézus lelke nem tűr a szívünkben társbérletet. A bennünk megéledő Jézus maga űzi ki ostorral a régi lelkünknek azt a maradékát, amely ellenáll neki. Hagyjuk, hogy így legyen! Sőt, ne csak hagyjuk, hanem várjuk és segítsük is. Így teremtődik meg bennünk magunkban Isten Országa (Lk 17,21). (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)
