csend

A Lélek-jelenlét formái

Gondolatok az életszentségről

 

 

1. Mikor lenne szükség a lélekjelenlétre a mindennapi életünkben? A lélekjelenlétet a nehéz helyzetek megoldására való képességnek szokás értelmezni. Ebben az írásomban a Lélek-jelenlétet a Szent Lélek jelenléteként értelmezem. Hány és hány olyan helyzetet tudunk a saját életünkből is mondani, amikor egy jó cselekedetünk azért nem valósult meg, mert későn jutott eszünkbe, hogy mit is kellett volna tennünk? Az írás első részében erről hozok néhány példát. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Lélek jelenlétének formái. A Szentlélek megjelenése millió formát ölthet – méltón példázva Isten teremtő kreativitásának végtelenségét. A Lélek kiáradhat, mindent elsöpörhet, mindent tisztára moshat és mindent újjá teremthet. Lélek mindennapi csendes munkája azonban a Lélek kiáradásánál sokkal gyakoribb. A Lélek amilyen zabolázhatatlan, ugyanolyan fegyelmezett. A Szent Lélek a Szentháromság elválaszthatatlan részeként állandó és intenzív szeretetkapcsolatban él Krisztussal és az Atyával. Ebbe a szeretetkapcsolatba von be minket is. Ez a szeretetkapcsolat igen fontos abban, ahogyan a Lélek a hívők közösségét, az egyházat megteremtő és fenntartó Erő. Életünk legelképesztőbb és legváratlanabb pillanataiban tapasztalhatjuk meg a Lélek segítségét, vigasztalását és erejét. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A Lélek folyamatos jelenléte életünkben: az életszentség. A Lélek folyamatos, erős és tudatosodott jelenléte az életünkben az életszentség. Ebben az állapotban ugyanis a Szentháromsággal való mélységes és állandósult szeretetkapcsolatunk olyan erős lesz, hogy életünk annak megfelelően rendeződik a jó irányába, hogy ez a szeretetkapcsolat sértetlen maradhasson. Ferenc pápa így ir erről az "Örvendjetek és ujjongjatok" buzdításában: "A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, melyeket az Úr mutat nekünk." (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A kiteljesedés élethelyzetei fiatal és idős korban

Gondolatok a Jézusban való élet Teljességéről

 

 

 

1. Mi a különbség a fiatal és az idős között? A fiatalság a külvilágra való nyitottságunkkal, a válaszkészségünk sokrétűségével és a tanulásra való készségünkkel azonos. Az idős kor a hatékony viselkedési mintázatokká kódolódott tapasztalattal, a lényeges és a lényegtelen megkülönböztetésével és szélsőségektől való tartózkodás bölcsességével írható le. A fiatal és az idős viselkedés nem életkorhoz kötött. A komplex rendszerek akkor igazán fejlettek, ha mindkét viselkedésre képesek – egymással váltakozva. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A kiteljesedés élethelyzetei fiatal és idős korban. A fiatal kor a felfedezés, a környezetről alkotott kép gazdagodásának a kora. A fiatal korban nincs állandósult rend. A fiatal számára minden perc egy élet. A fiatalság kiteljesedése szétfeszíti a kereteket, és új világot teremt. A fiatal zabolázhatatlan, életerős és vidám. Az idős kor a letisztulás, a lényeglátás és a bölcsesség kora. Az idős kor megtanult várni. Az idős kor megtanult hallgatni. Az idős számára minden élet egy perc. Az idős kor megérezte a tisztaság és a csend utánozhatatlan szépségét. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

   

3. A kiteljesedés élethelyzetei Jézusban. A Jézusban élő ember nem felváltva fiatal és idős, hanem belépett a Szentháromság időtlenségébe, ahol egyszerre lehet mindkettő. Jézus, mint Ajtó (Jn 10,9), megnyitja az Atya Teljességét, amely a fiatalság növekedésének és gazdagodásának végtelen teret ad. Jézus, mint az Út és az Igazság, az idős kor lényeglátását a Látás Teljességével ruházza fel. Jézus, mint az Élet, egybeforrasztja a fiatalság lüktetését az idős kor időtlenségével. A Jézusban élő ember a Feltámadásban él, ahol a halál nem vég, hanem az Isten Teljességére kinyíló kapu. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hányféleképpen örülhetünk az élet teljességének?

Gondolatok az öröm ezer arcáról

 

 

1. A "saját" örömeink. Mindenkinek az életében máskor és máshogy jön el az a pillanat, amikor elkezd megérezni valamit abból, hogy egy óriási szeretetóceán közepén él – amit addig nem vett észre. Ennek a felismerése kimondhatatlanul nagy örömforrás. Gyönyörű érzés, amikor már itt, a földi életünkben néha-néha megérzünk, átélünk valamit a Szentháromság szeretetkapcsolatából. Az archetipikus nő öröme immanens öröm, ami Isten végtelenségét a szív legbenső teljességében fedezi fel. Az archetipikus férfi öröme transzcendens öröm, amely kiárad, és Isten végtelenségét a világ egészének a gyönyörűségében fedezi fel. Ugyanonnan indul, és ugyanoda érkezik mindkettő. Csak máshogy. Ez a teremtés egyik csodája. Isten állandóságának az örömét is átélhetjük a földi életünk során. A kölcsönös elkötelezettség, a hűség öröme; a derű: a biztonság, a megértés öröme; a reménység: a gondviselés és a Lélek munkálkodása feletti öröm mind-mind olyan csendes örömök, amelyek sokkal mélyebbek és teljesebbek, mint az egyedi történések fellángoló örömei. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Teljességből kapott ízelítők örömei. Az Isten szeretetével való találkozások örömei közül első Isten Igéjének az öröme. Isten Igéje nem holt betű. Isten Igéje a Szentlélek ereje által a lelkünk mélyében szólal meg. Isten Igéje megcselekszi azt, amit állít. (Érdemes ezen a mondaton hosszasan elgondolkodnunk. Életünk legfontosabb történései múlnak azon, hogy megértettük-e ezt a mondatot.) Amikor a Szentháromság szeretetével való találkozásaink rendszeresebbé válnak, egyre inkább képessé válunk arra, hogy Isten irgalmas szemével lássuk meg magunkat és mindenkit körülöttünk. Amikor e találkozások még rendszeresebbekké lesznek, akkor Jézus Arcát látjuk magunk előtt. Jézus Arca nem egy pontosan látható képmás, hanem kisugárzás. Isten dicsőségének a Krisztusban ránk vetülő sugara. Gyönyörködünk benne, megfürdünk benne. Eltölt minket a nyugalom, a szeretet és a derű, amelyet mind szétsugárzunk a környezetünkben. Ez az áldottság öröme. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

 

3. A Teljesség örömei. Isten Országában megszűnnek az egyén határvonalai. Mindazt, amit eddig csak "tükör által homályosan" találgattunk (1Kor 13,12), immár látni és tudni fogjuk. Isten, a világ lényegének az állandósága nem zaj, hanem Csend. Nem vágtázó események láncolata, hanem időtlenség. Nem kötődések sorozata, hanem torzításmentes tisztaság. Isten időtlen, tiszta Csendje nem üres. Szeretettel és a szeretetet szétsugárzó energiával teljes ez a Csend. Isten Csendjét Isten Dicsősége tölti meg. Az Isten Dicsőségében való fürdés és Isten Dicsőségének a terjesztése az öröm legmagasabb foka. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért nem lehet megkerülni Jézust?

Gondolatok az Ige megtestesülésének titkáról

 

   

1. Istenkapcsolatunk hibáiról: hányféleképpen szeretnénk kikerülni Jézust, a beleütközés kövét? Az emberi ész elképesztően sokmindent ki tud találni arra, hogy ne kelljen szembesülnie Isten mindenhatóságával. Isten a mi Mennyei Atyánk, hát akkor miért ne nézhetne ki úgy, mint egy jóságos, bölcs nagypapa? Vagy legyen király! Emeljük Őt trónra! Isten nem az imádat jól körülhatárolható, távoli tárgya, hanem a Minden, ami minket is betölt. Gondoljunk akkor Istenre, mint a Csendre, az Egyszerűségre, a Tökéletességre, az Állandóságra, a Mozdulatlanságra, az Örökkévalóságra! Megszemélyesíteni sem lehet Istent, de elszemélyteleníteni sem lehet Istent, mert Isten lényege a szeretet. Ha Istent száműzzük a fogalmak közé, azzal lehetetlenné tesszük a Vele való közvetlen szeretet-kapcsolatunkat, és ezzel Isten lényegét veszítjük el. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Hogyan függ össze a tisztaság és Isten érintése? A megtestesülés csodája. A Szentháromságból azért jött le Jézus a Földre önmagát szolgai módon megüresítve (Fil 2,6-8), mert a Szentháromság be akart vonni minket, embereket annak a szeretetkapcsolatnak a gyönyörűségébe és Teljességébe, amelyben Ők élnek. Gondolkodjunk el azon, hogy a tisztaságnak micsoda teljessége kellett ahhoz, hogy az Isten egyszülött Fia Máriában megszülethessen! Gondoljunk bele abba is, hogy micsoda alázat és micsoda engedelmesség tükröződik Mária szavaiban! Érezzük meg, ahogyan a Lélek ember által soha addig nem látott mértékben, a Teremtés után ismét ujjongva kiterjed, és az Atya jóságából, Krisztus beleegyező áldozatából és Mária tiszta alázatából az ég és a föld összeköttetik.  (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Mi mindent ad nekünk a gyermek Jézus? Hadd kérjem arra az Olvasót, hogy olvassa el a 2018. karácsonyi blogbejegyzés utolsó részét. Imádkozza bele magát abba gyönyörűségesen tiszta és békés állapotba, amely Jézus megszületése volt. Érezze meg, ahogy Jézus növekszik Önben! Érezze meg, ahogyan Jézus Önt magába fogadja. Érezze meg a boldogság Teljességét – Jézusban, "odaát"! Majd jöjjön vissza ebbe a világba. Érezze meg annak a szabadságát, ahogyan Ön Jézuson, mint az Ajtón keresztül bejár és kijár (Jn 10,9b). Érezze meg azt, hogy minden egyes "bejárás" és "kijárás" tisztábbá teszi Önt. Érezze meg, hogy azzal, ahogyan a Jézuskapcsolatában egyre tisztább és tisztább lesz, egyre közelebb és közelebb tud kerülni Istenhez. Érezze meg az Istenhez való közeledés csodálatos növekedését. Mit ad nekünk a gyermek Jézus? Hogyan válaszol Jézus megszületése az írásom első részében feltett kérdésre? (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a jó döntés?

Gondolatok a lelkiismeret erejéről

1. Hányféleképp dönthetünk rosszul? Az egyik legrosszabb döntés a tanácstalan zavarodottság, a nem-döntés. A nem-döntés egyik változata a birkaszellem, amikor a helyzetet át nem gondolva a többség, a "szomszéd", a "minket befolyásoló X" viselkedését másoljuk le – kritikátlanul. Az elkapkodott döntés szinte mindig a rövid távú célokat tartja szem előtt, pedig a hosszú távú célok követése ennél sokkal fontosabb. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. Mi segíthet bennünket a jó döntés elérésében? A jó döntés meghozatalához fontos felmérni azt, hogy erre alkalmas lelkiállapotban vagyok-e. Nagyon hasznos példa a nyúl példája. A nyúl vagy figyel, vagy fut, de egyszerre nem teszi a kettőt. A jó döntéshez idő kell. Jó hírem van: az idő szubjektív. Ha csendet tudunk teremteni magunkban, akkor a benső időnk kitágul, és "ezer év" lesz egy pillanat. A jó döntés meghozatalához fontos az érzelmeink megzabolázása, mert a jó döntésekre csak a rendezetlen hajlamoktól mentes "közömbösség" vezethet el minket. A jó döntés legfontosabb iránytűje a lelkiismeret, ami a Teljességnek a bennünk élő benső lenyomata. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A jó időben, jó helyen meghozott jó döntések. Ritkán érezzük meg, hogy sorsfordító élethelyzetben vagyunk. Érdemes tehát a meglepő élethelyzetekre NAGYON odafigyelnünk. Ilyenkor meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk. Életünk legfontosabb helyzeteinek az értékeléséhez ki kell szakadnunk a saját nézőpontunkból, és fel kell repülnünk magasra (Szent Ignác: lelkigyakorlatok, 184-187). Ha alázatos szívvel befogadtuk a Teljességet, úgy fogjuk látni saját magunkat, ahogyan Isten lát minket. Ha sikerült elszakadnunk mindattól a földi ragaszkodástól, amelyek a köznapi életünkben mi magunk voltunk, akkor tudjuk megérezni Isten velünk való akaratát. Ilyenkor bomlanak ki azok az emberi ésszel el nem képzelhető, csodálatosan új utak az életünkben, amelyek összekötnek minket a Teljességgel, meghozzák az igazi szabadságunkat, és amelyek a jó időben és jó helyen meghozott, jó döntésekhez vezetnek el minket. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Teljesség érintése

Adventi gondolatok Isten megismeréséről

 

 

1. A Teljességtől elzárkózó élet betöltetlen marad. Az ember az újdonságra különlegesen érzékenyített állat. Ez telhetetlenséghez, szorongáshoz és birtokláskényszerhez vezet. A Teljességet nem ismerő élet beteljesítetlen marad. Ezért az ilyen élet betöltésére irányuló, soha véget nem érő kísérletek hiábavalóak. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A Teljességet megismerni vélő élet csapda. Az emberiség története tele van olyan kísérletekkel, amelyek a Teljességet is birtokba akarták venni. Ennek egyik módja a bálványkészítés volt, a másik a függő viszony kialakítása, de ide tartoznak a Teljesség "megismerésére" irányuló kísérletek is. Ha a Teljességet megismertnek véljük, azzal beszorítottuk abba a szűk fogalmi keretbe, amelyet mi megalkotni képesek voltunk. Ez egy csapda. Mindezzel messze nem azt akarom mondani, hogy az Isten megismerésére tett erőfeszítések károsak lennének. De világosan kell látni, hogy minél bonyolultabban írjuk le az Istent, annál távolabb kerülünk Isten állandóságának, teljességének és fenséges Csendjének a mindent betöltő, végtelen egyszerűségétől. A törvény betartásán alapuló "dicsőség teológiája" tehát nemcsak azért csapda, mert a törvényt Krisztus és Isten fölé rendeli, és betartásával gőgöt és elbizakodottságot szül bennünk, hanem azért is, mert saját magunkat is Isten fölé emeli – már pusztán azzal is, hogy Isten Teljességét maradéktalanul megismerhetőnek gondolja. A Teljesség megismerése, mint végcél, tehát csapda. A Teljesség egyetlen egy módon "ismerhető meg": ha átadjuk saját magunkat neki –  maradéktalanul. Ha nyitottá válunk a Teljesség hívására: a Teljesség minket befogad. EZT tette lehetővé Jézus megtestesülése és keresztáldozata. EZT ünnepeljük minden ünnepben, így karácsonykor is. ERRE készülünk most fel, az advent során. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Úton a Teljesség érintése felé. A Teljesség hívására való megnyílásunk lehet egy pillanat műve. A Teljesség befogadása igen gyakran egy egész élet hosszú folyamata, amely csak Isten Országának "színről színre látásával" teljesedik majd be. Az igazi élet ott kezdődik el, amikor meglátja az ember Krisztust. Az igazi élet Krisztus meglátásának a pillanatában teljessé is válik. Mert attól kezdve ez a pillanat örökre velünk marad. Minden kedves Olvasómnak azt kívánom, hogy ez az advent adjon több nyitottságot neki a Teljesség befogadásához! (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Csend mélységei

Adventi gondolatok Isten állandóságáról

1. Hányféleképpen önt el bennünket a zaj? A világ zaja a legtöbbünket azért zavar, mert nem hagyja érvényesülni a mi saját zajunkat... A saját, kiabáló lármánk pontosan a Mindenségtől zár el minket, amelynek az üzenete csak a Csendben válik hallhatóvá. A magunkra erőltetett, hamis csendnek nagyon sok formája van: a tevékenység-csend, az öncél-csend, az önálló-valóság-csend... (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A Mindenség lényege a Csend. Gondolatok Isten állandóságáról. Az írásaimban nagy különbség van a csend és a Csend között. A kisbetűs csendet mi határozzuk meg, és mi töltjük be. A nagybetűs Csend Isten létezési formája, amellyel megajándékoz minket, ha alázattal kérjük és befogadjuk Őt. Isten Csendje Isten állandóságának és Isten minden létező bonyolultságon túlmutató egyszerű tisztaságának a számunkra is megélhető jelképe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A Csend bennünk megszülető mélységei. Lelkünk legbenső kamrája Isten otthona. Ahhoz, hogy ilyen mélyen lehatoljunk saját magunkba, és ott megleljük az Atya Teljességét, teljesen meg kell hogy fosszuk magunkat saját magunktól. Isten Csendjének az eléréséhez segít a magány, azonban Isten Csendje megvéd mindentől, és kirobbant minket a magányunkból a szeretet terjesztésébe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Az ima ereje

Gondolatok az Istenkapcsolat formáiról

 

 

1. Életek, amelyekbe "nem fér be" az ima. Ebben a részben két ember monológját írom le: az egyik nagyon szegény, a másik nagyon gazdag. A két monológ vége azonos: Megvan nekem a magam baja. Hagyjanak engem békén olyan világokkal, amelyről nem is tudok. Bőven elég a számomra ez a világ. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A saját magunkhoz mondott imák. Az ima nagyon sokak számára a... a.) monológ; b.) megnyugvás; c.) panasz; d.) megoldás; e.) kötelezettség, szerep; f.) üdvözülés. "Még a rosszul elmondott ima is sokkal jobb, mint a nem elmondott ima." (Ávilai Szent Teréz) (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A valódi ima ezer arca: Az Istenkapcsolat gyönyörűséges útjai. A valódi ima az Ajándékozót keresi, és nem az ajándékot. A valódi ima az Isten bennünk élő teljességére figyelő Csend. A valódi ima nem rólunk szól. Isten szeretetét, Isten igazságát, Isten akaratát hívja és várja a szívünk közepébe. A valódi imában elhallgattatjuk saját magunkat azért, hogy Isten betölthessen minket. A valódi ima nem csökkenti, hanem kirobbanóan megnöveli a szabadságunkat. Csak törpeségünk és méltatlanságunk teljes tudatában lehetünk képesek befogadni magunkba azt a kegyelmet, amely megszabadít minket a törpeségünktől és a méltatlanságunktól. A valódi imának ezer arca van. A valódi ima – az életünk egésze maga. A valódi ima nem az időben él. A valódi ima óriási erő, amely újra kinyitja Paradicsom kapuját, és beemeli Isten újjáteremtő kezét a mi és embertársaink életébe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a Mennyország ma?

Évnyitó elmélkedés a boldogságról 2018 elején

 

1. Magán-Mennyországaink. A Mennyországot a legtöbben úgy képzelik el, hogy abban az addigi életüknek a legkellemesebb részeit folytatják, a zavaró körülményektől (betegség, fájdalom, halál) mentesen. A Mennyország nem "több", és nem is "jobb" annál, mint ami egy mai ember eddigi életének a legjobb pillanata volt, hanem elképesztően MÁS.

 

"az Isten országa ti bennetek van." (Lk 17:21b)

 

2. A növekedés benső dimenziói. A megvilágosodáshoz elvezető növekedés új dimenziói a lelkünk benső tartalmai. Hogyan lehet kibontani őket?
 

A.) Fontos, hogy megtanuljunk nem-et mondani, és ezzel intenzívebbé tenni életünk megmaradó, legfontosabb tartalmait. Az ilyen önkorlátozás nem szegényít, hanem gazdagít.
B.) Ahhoz, hogy felfedezzük a lélek benső dimenzióit, ki kell törnünk a saját egónkból, amely a lélek felszíni rétegeiben tart minket fogva. A krisztusi erények: a szegénység, a tisztaság és az alázat, utat nyitnak lelkünk rejtett tartalmai felé.
C.) Mindezzel képesek leszünk kiüresíteni magunkat. Ezzel rátaláltunk arra az Útra, amelyben a Jó elképzelhetetlenül új dimenziói nyílnak meg előttünk pillanatról pillanatra.

Az így keletkező benső öröm nem marad a sajátunk. Kirobban belőlünk, és eléri a többi embert. E közben az örömünk nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg: nő.

A kiteljesedés éppen Hozzá illő Útján kívánok minden Olvasónak nagyon boldog Új Esztendőt!
 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Karácsony, mint az alázat kreativitásával teli életállapot

A nap, amikor megszületik bennünk a Fény

 

I. A Fény és a Csend. A Karácsony az a nap az évben, amikor megszületik a Fény, szimbolizálva ezzel a jóság, a reménység és a szeretet folyamatos újjászületését a világban. Találjanak néhány csendes percet az ünnep örömteli forgatagában. Ha elmélyülten figyelnek, a csend egyszer csak átalakul Csenddé, amelyben a szívdobbanásuk már szeretteik, azok szeretteinek, és az emberiség egész szeretethálózatának a közös vágya, reménye és öröme lesz.

 

II. Az alázatos, szolgáló szeretet. Az első Karácsonyon a megszülető Fényt a Szent Család nagy szeretete és alázata vette körül. Érdemes nekünk is elgondolkodnunk azon, hogy kellő alázattal szeretjük-e azokat, akiket a legjobban szeretünk? A Karácsony a kreativitás ünnepe is. Az alázat a kreativitásnak irányt és értelmet ad, és ezzel a jóság és a szeretet terjedését segíti elő a világban.

 

III. A Karácsony, mint életállapot. A másokra való alázatos figyelemben, a teljességben megélt Karácsony életállapottá válhat. A Karácsony életállapota kiteljesít minket, és megmutatja a saját benső énünk központját; képessé tesz bennünket az öröm befogadására és adására, Jézus szeretetének a közvetítésére; és ezzel elhelyez minket azon az Úton, amely nem más, mint a helyességre törekvő életünk. A kiteljesedés ezen Útján kívánok minden Olvasónak áldott Karácsonyt és nagyon sok örömöt!

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Feliratkozás RSS - csend csatornájára