kereszt teológiája

Mi Jézus követésének, a tanítványi létnek a lényege?

Dietrich Bonhoeffer, Rowan Williams és Ferenc pápa erről írt könyvének összehasonlítása

 

1. A tanítványi lét leírása Dietrich Bonhoeffer: Követés című könyvében. 1.) Jézus követése megváltozott életet ad és kíván, amely a megvetett szenvedést vállalja a Krisztusban a Krisztusért. Nincs olcsó kegyelem. 2.) Jézus követése a teljes bizalmunkkal való teljes ráhagyatkozás arra, hogy Krisztus Urunk kiábrázolja magát bennünk. Ekkor már nem a saját magunk szempontjából értelmezzük és éljük az életünket, hanem a Krisztusban a Krisztusért. A követés a szabadság és az öröm teljessége. 3.) Jézus követése az egyes ember döntése ugyan, de elszakíthatatlan a tanítványok közösségétől, az egyháztól. 4.) Jézus követése elválaszt a világtól de ugyanakkor a szeretet egyetemességében hozzákapcsol minden emberhez. 5.) Jézus követése nem az a széles út, amelyen a sokaság jár. A Jézusban élő egész életünk hirdető erejével ezért is kell tanúskodnunk Urunkról mindenkor, amíg csak újra el nem jön. Az az intenzitás, amely a sorokból árad, nyilvánvalóvá teszi, hogy a sorok írója nem intellektuális avagy irodalmi bravúrt tár elénk, hanem saját, a Krisztusban átformált legbenső lényét – ennek minden következményével együtt. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

2. A tanítványi lét leírása Rowan Williams: Tanítványként az úton című könyvében. 1.) A tanítványság egy olyan létállapot, amelyben megszakítás nélkül hallgatsz és figyelsz; hagyod, hogy Jézus cselekedete (és így közvetve: az Atya cselekedete) megtörténjen általad. 2.) A tanítványság lényege a Szentháromság életével való összefonódás. A tanítványság növekedés és öröm. 3.) A tanítvány azokkal van együtt (a világ szegényeivel, kirekesztettjeivel), akiknek a társaságát Jézus keresi. Olyan helynek kell lennünk, ahol időt és teret kapnak az emberek az örök szeretettel való találkozáshoz. A szentek örömöt teremtenek maguk körül és új fényben láttatják a világot. A jelenlétükben felismerik a többiek, hogy Isten munkálkodik a világban. Bennük nem magukat látod, hanem Istent. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

3. A tanítványi lét leírása Ferenc pápa: Örüljetek és ujjongjatok című könyvében. 1.) Az életszentség azt jelenti, hogy folyamatosan Krisztussal együtt meghalunk és feltámadunk; a mértékét az határozza meg, hogy mekkora bennünk a Krisztus hasonmása. Kereszténynek lenni öröm a Szentlélekben. 2.) A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy a csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja. Ebben a csendben lehet fölismerni a Lélek világosságában az életszentség útjait, amelyeket az Úr mutat nekünk. 3.) Ha valóban Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor azok arcán (a szegényekben és a szenvedőkben) kell észrevennünk Őt, akikkel azonosulni akart. 4.) Senki sem önmagában, elszigetelt egyénként üdvözül. A közösség arra hivatott, hogy megteremtse azt az isteni teret, amelyben a föltámadott Úr titokzatos jelenléte megtapasztalható. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

4. A tanítványi lét három leírásának összehasonlítása egymással. A tanítványi lét három leírása számos jelentős hasonlóságot tartalmaz. A nagyfokú egyezés oka kettős. Egyrészt a három könyv tanítványi lét megvalósulásának a leírását tartalmazta, és nem foglalkozott a tanítványi lét dogmatikailag megalapozott okaival. Másrészt mindhárom szerző személyében és szemléletében a kereszt és nem a dicsőség teológusa. A bennünk kiábrázolódó Jézus (noha mindenkiben máshogyan ábrázolódik ki) a tanúságtevők megfogalmazásainak a lényege alapján is ugyanaz a Jézus. Hiába vagyunk valamennyien vakok, és tapogatjuk az elefánt nagyon eltérő részeit, mégis, sok-sok élettapasztalatot összetéve ugyanannak az elefántnak kell összeállnia a töredékes képekből. Az erről való saját benső bizonyosságom mellett nagyon szép volt megélni ezt a "közösségi bizonyosságot" e három mű olvasása és összehasonlítása közben. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Teljesség érintése

Adventi gondolatok Isten megismeréséről

 

 

1. A Teljességtől elzárkózó élet betöltetlen marad. Az ember az újdonságra különlegesen érzékenyített állat. Ez telhetetlenséghez, szorongáshoz és birtokláskényszerhez vezet. A Teljességet nem ismerő élet beteljesítetlen marad. Ezért az ilyen élet betöltésére irányuló, soha véget nem érő kísérletek hiábavalóak. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A Teljességet megismerni vélő élet csapda. Az emberiség története tele van olyan kísérletekkel, amelyek a Teljességet is birtokba akarták venni. Ennek egyik módja a bálványkészítés volt, a másik a függő viszony kialakítása, de ide tartoznak a Teljesség "megismerésére" irányuló kísérletek is. Ha a Teljességet megismertnek véljük, azzal beszorítottuk abba a szűk fogalmi keretbe, amelyet mi megalkotni képesek voltunk. Ez egy csapda. Mindezzel messze nem azt akarom mondani, hogy az Isten megismerésére tett erőfeszítések károsak lennének. De világosan kell látni, hogy minél bonyolultabban írjuk le az Istent, annál távolabb kerülünk Isten állandóságának, teljességének és fenséges Csendjének a mindent betöltő, végtelen egyszerűségétől. A törvény betartásán alapuló "dicsőség teológiája" tehát nemcsak azért csapda, mert a törvényt Krisztus és Isten fölé rendeli, és betartásával gőgöt és elbizakodottságot szül bennünk, hanem azért is, mert saját magunkat is Isten fölé emeli – már pusztán azzal is, hogy Isten Teljességét maradéktalanul megismerhetőnek gondolja. A Teljesség megismerése, mint végcél, tehát csapda. A Teljesség egyetlen egy módon "ismerhető meg": ha átadjuk saját magunkat neki –  maradéktalanul. Ha nyitottá válunk a Teljesség hívására: a Teljesség minket befogad. EZT tette lehetővé Jézus megtestesülése és keresztáldozata. EZT ünnepeljük minden ünnepben, így karácsonykor is. ERRE készülünk most fel, az advent során. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Úton a Teljesség érintése felé. A Teljesség hívására való megnyílásunk lehet egy pillanat műve. A Teljesség befogadása igen gyakran egy egész élet hosszú folyamata, amely csak Isten Országának "színről színre látásával" teljesedik majd be. Az igazi élet ott kezdődik el, amikor meglátja az ember Krisztust. Az igazi élet Krisztus meglátásának a pillanatában teljessé is válik. Mert attól kezdve ez a pillanat örökre velünk marad. Minden kedves Olvasómnak azt kívánom, hogy ez az advent adjon több nyitottságot neki a Teljesség befogadásához! (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Feliratkozás RSS - kereszt teológiája csatornájára