kreativitás

A feladat és a szolgálat különbsége

Böjti gondolatok az önfeláldozás hasznáról

1. Miért nem elég az, ha jól teljesítjük a feladatainkat? Az ember közösségi lény. A közösség egyik elsődleges haszna a munkamegosztás. A munka megosztásából feladatok származnak. Miért nem elég mégsem az, ha jól teljesítettük a közösségünk által megszabott feladatainkat? A feladatcentrikus élet „külső vezérléssel” dolgozik. A feladatmegoldó típus soha nem éri el a belső motivációnak azt a gyönyörűséges szintjét, amely új és új megoldásokat dob be. A feladatmegoldó típus állandóan szorong. Nem tudja ugyanis eldönteni, hogy kellően jól teljesítette-e a feladatot. A feladatmegoldó élet egy csapda. Csapda, mert bezár minket a saját egónkba, és csapda, mert bezár minket a saját magunk által definiált – általában szűkre szabott – közösségünkbe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A szolgálat ereje. Miben más a szolgálat, mint a feladat? A szolgálat nem kívülről vezérelt, hanem a bennünk élő Krisztusból fakad, és oda is tér vissza. A szolgálat lényege önmagunk legfontosabb benső magjának, a bennük élő krisztusi szeretetnek a megnyitása mások felé. A szolgálat önzetlen, látást ad és hihetetlenül kreatívvá tesz. A szolgálat óriási erő, mert a világ legnagyobb erejét, Isten szeretetét jeleníti meg a saját életünkben, és adja át a környezetünknek. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Az önfeláldozás, mint a Teljesség kapuja. Mi kell ahhoz, hogy szolgálni tudjunk? A saját erőnk ehhez nem elég. Abból csak a feladatok teljesítésére futja. A szolgálathoz rá kell találnunk a bennünk élő Jézusra. Ez nem egyszerű feladat. Szét kell roppantanunk a saját egónk megkövesedett burkát ahhoz, hogy megláthassuk, hogy mi van mögötte. Érdemes ezt megtenni. Az egónk szétroppantása az életünk legfontosabb eseménye, mert mögötte feltárul az Ajtó, ami nem más, mint maga Jézus, aki Isten szeretetéhez vezet (Jn 10,9). (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért korszerű erény a várakozás és a kitartás?

Gondolatok a türelem bölcsességéről és kreativitásáról

 

1. A várakozás és a kitartás, mint ma különösen érvényes erények. A „szerezzük meg és élvezzük gyorsan a ma örömeit” magatartás egy olyan „megszaladási jelenség”, amely a javak fokozott elfogyasztásával tönkreteszi a fenntartható fejlődés esélyét. De: "Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár." (Pilinszky János) Azaz, a hosszú ideig nem teljesített kívánságaink sokkal többet fejleszthetnek rajtunk, mint azok, amelyek gyorsan teljesültek.

 

 

2. A türelem felszabadító, kreatív ereje. A várakozás és a türelem erénye felszabadít minket. Ha nem engedelmeskedünk a reflex-szerű első gondolatainknak, hanem mélyen elgondolkodunk azon a helyzeten, amelybe kerültünk, akkor sokkal kreatívabb és jobb megoldások juthatnak az eszünkbe. (Aki arra kíváncsi, hogy hogyan, olvasson bele a blogba.)

 

 

 

3. Miért vált a bölcsesség egyik kulcsfontosságú elemévé a türelem éppen ma? A bölcs ember elkerüli a szélsőségeket. Ennél azonban többet is tesz. Ha a körülmények az egyik szélsőség irányába mutatnak, akkor bölcs ember éppen a másik szélsőség felé mozdul el. Emiatt éppen akkor kell igazán lelassulni, amikor az élet felgyorsul körülöttünk. (Aki arra kíváncsi, hogy a türelem hogyan válik a világ harmóniája megőrzésének fontos elemévé, olvasson bele a blogba.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A Karácsony, mint az alázat kreativitásával teli életállapot

A nap, amikor megszületik bennünk a Fény

 

I. A Fény és a Csend. A Karácsony az a nap az évben, amikor megszületik a Fény, szimbolizálva ezzel a jóság, a reménység és a szeretet folyamatos újjászületését a világban. Találjanak néhány csendes percet az ünnep örömteli forgatagában. Ha elmélyülten figyelnek, a csend egyszer csak átalakul Csenddé, amelyben a szívdobbanásuk már szeretteik, azok szeretteinek, és az emberiség egész szeretethálózatának a közös vágya, reménye és öröme lesz.

 

II. Az alázatos, szolgáló szeretet. Az első Karácsonyon a megszülető Fényt a Szent Család nagy szeretete és alázata vette körül. Érdemes nekünk is elgondolkodnunk azon, hogy kellő alázattal szeretjük-e azokat, akiket a legjobban szeretünk? A Karácsony a kreativitás ünnepe is. Az alázat a kreativitásnak irányt és értelmet ad, és ezzel a jóság és a szeretet terjedését segíti elő a világban.

 

III. A Karácsony, mint életállapot. A másokra való alázatos figyelemben, a teljességben megélt Karácsony életállapottá válhat. A Karácsony életállapota kiteljesít minket, és megmutatja a saját benső énünk központját; képessé tesz bennünket az öröm befogadására és adására, Jézus szeretetének a közvetítésére; és ezzel elhelyez minket azon az Úton, amely nem más, mint a helyességre törekvő életünk. A kiteljesedés ezen Útján kívánok minden Olvasónak áldott Karácsonyt és nagyon sok örömöt!

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Feliratkozás RSS - kreativitás csatornájára