egó

A feladat és a szolgálat különbsége

Böjti gondolatok az önfeláldozás hasznáról

1. Miért nem elég az, ha jól teljesítjük a feladatainkat? Az ember közösségi lény. A közösség egyik elsődleges haszna a munkamegosztás. A munka megosztásából feladatok származnak. Miért nem elég mégsem az, ha jól teljesítettük a közösségünk által megszabott feladatainkat? A feladatcentrikus élet „külső vezérléssel” dolgozik. A feladatmegoldó típus soha nem éri el a belső motivációnak azt a gyönyörűséges szintjét, amely új és új megoldásokat dob be. A feladatmegoldó típus állandóan szorong. Nem tudja ugyanis eldönteni, hogy kellően jól teljesítette-e a feladatot. A feladatmegoldó élet egy csapda. Csapda, mert bezár minket a saját egónkba, és csapda, mert bezár minket a saját magunk által definiált – általában szűkre szabott – közösségünkbe. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A szolgálat ereje. Miben más a szolgálat, mint a feladat? A szolgálat nem kívülről vezérelt, hanem a bennünk élő Krisztusból fakad, és oda is tér vissza. A szolgálat lényege önmagunk legfontosabb benső magjának, a bennük élő krisztusi szeretetnek a megnyitása mások felé. A szolgálat önzetlen, látást ad és hihetetlenül kreatívvá tesz. A szolgálat óriási erő, mert a világ legnagyobb erejét, Isten szeretetét jeleníti meg a saját életünkben, és adja át a környezetünknek. (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Az önfeláldozás, mint a Teljesség kapuja. Mi kell ahhoz, hogy szolgálni tudjunk? A saját erőnk ehhez nem elég. Abból csak a feladatok teljesítésére futja. A szolgálathoz rá kell találnunk a bennünk élő Jézusra. Ez nem egyszerű feladat. Szét kell roppantanunk a saját egónk megkövesedett burkát ahhoz, hogy megláthassuk, hogy mi van mögötte. Érdemes ezt megtenni. Az egónk szétroppantása az életünk legfontosabb eseménye, mert mögötte feltárul az Ajtó, ami nem más, mint maga Jézus, aki Isten szeretetéhez vezet (Jn 10,9). (Ha többet szeretne erről olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hogyan nyerhető el az igazi szabadság?

Gondolatok a jó kötődés hasznáról

1. A szabadság, mint életcél. A fogyasztói társadalom a szabad választásoknak elképesztően pazarló millióit önti nap, mint nap elénk. Az elmúlt néhány évszázad gondolkodási mintái a szabad választás jogát és lehetőségét az élet és a halál szinte minden kérdésére kiterjesztették. Az ember szabadsága a XXI. századra minden eddiginél nagyobbra nőtt. Meddig növelhető ez a szabadság még? Hasznos nekünk, hogy a szabadságunk "teljessé" vált? Valódi ez a mi mai tobzódóan szélsőséges szabadságunk, avagy annak csak a látszata? (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. A szabad akarat korlátai. Miért káros a döntések felelőssége a vállalásukat segítő információk és élettapasztalat nélkül? Melyek az emberiség olyan döntései, amelyekben szabad döntés nem létezik? Milyen következményei vannak annak, hogy a szabadságunk jelentős része a mások korlátozása árán megvalósuló szabadság? Az ember szabad akarata zabolázatlan és zabolázhatatlan teremtmény. Első megnyilvánulása a tiltott gyümölcs felzabálása volt, amit a Paradicsomból való kiűzetés követett. Isten büntetése pontosan olyan, mint a modern apuci. Amikor Isten büntet minket, nem csinál mást, csak érvényesülni hagyja az ember saját, "szabad" akaratát. Nagyobb büntetés ennél minket nem érhet...  (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. Hogyan nyerhető el az igazi szabadság? Nem élhet tehát az ember szabadon, mert szabadságát maga, embertársai és az őt tápláló természet ellen fordítja. Mi a megoldás? A megoldás a Miatyánk harmadik kívánsága: "legyen meg a Te akaratod". Isten az egyetlen, akinek ha odaadjuk a szabadságunkat, akkor nem a szolgaságot, hanem az emberi ésszel soha el nem képzelhető, fel nem fogható, és át nem élhető szabadságot adja cserébe nekünk. Isten szabadságával jár még két apró bónusz. Az első és legfontosabb bónusz Isten végtelen szeretete, amely kisimít minden ráncot, amelyet a saját eltékozolt életünk gyűrt belénk. A második bónusz pedig az, hogy Isten Útját követve Jót teszünk. Növeljük a világban élő világosságot, szeretetet és életet – és nem csökkentjük. Növeljük a világ tisztaságát – és nem szennyezzük be azt. Végezetül: növeljük a világ egységét és rendjét – és nem szaggatjuk szétdobált darabokra azt, ami Egész. Választhatunk. Ez a választás az igazi szabadság. (Ha erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A dicsőség természetéről

Elmélkedés a Szentháromságról – befejező rész

 

1. Emberi fogalmaink a dicsőségről. A dicsőség nekünk, földhözragadt embereknek, a saját magunk értékének a nagysága. Másoktól kapott elismerés, hódolat, amely sérthetetlenséget, stabilitást, boldogságot és békességet jelent. A földi értelemben vett dicsőség tehát olyan "hatalom", amelyért immár nem kell újra és újra megküzdeni. Egy olyan vágyva vágyott állapot, amely utáni sóvárgásunk (a dicsvágy avagy dicsszomj) olthatatlan, és mardosó érzésként kísérhet minket egy egész kielégítetlen, a mi mércéinkhez képest "dicstelen" földi életen át. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A dicsőség igazi természete. Isten dicsősége a földi értelemben elképzelt dicsőségnek pontosan az ellenkezője: az a fény és ragyogás, amely Belőle kiárad az Istennel közösségbe kerültekre. Isten a saját dicsőségével tehát nem kap, hanem ad. Ugyanakkor nem a saját érdemeink szerint áraszt el minket Isten a dicsőségével, hanem létéből fakadóan. Isten dicsőségének a reánk árasztásával NEKÜNK adja tehát a sérthetetlenséget, stabilitást, boldogságot és békességet akkor, ha már kinyíltunk a Vele való kapcsolatra. Az Isten dicsőségét befogadó ember nemcsak elnyeli mindezt (mint ahogyan az ördög teszi), hanem válaszként megelevenedik, és egész életében Isten dicsőségét terjeszti maga körül. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A Szentháromság dicsősége. A dicsőség Istentől ered. Áradása, és a Krisztussal való kapcsolatra nyitott emberi lelket megváltoztató ereje a Szentlélek igen fontos tulajdonságai. A Szentlélek a Szentháromságnak talán az emberi szavakkal a legkevésbé jellemezhető része. A Szentlélek sodrása olyan elemi erejű is lehet, hogy az ember korábbi önmagától igen messze kerülve, korábban a számára elképzelhetetlen tettek sokaságát teheti meg egymás után. Ugyanakkor a Szentlélek a csendes mindennapokban is bennünk munkálkodik. A Szentlélek Isten dicsőségének a "közvetlen megjelenítője" a Teljességgel még nem egyesült lelkek számára, amelyeket a Krisztusban megelevenít, és az Isten dicsőségét megjelenítő válaszra (életre) képessé tesz. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért és hogyan lesz a megbocsátás hatalmas erő?

A megbocsátás, mint az újjászületésünk és a felszabadulásunk döntő lépése

 

1. A megbocsátás a megsérült szeretetkapcsolataink helyreállítása. Az ítélkezés, a meg nem bocsátás és a bosszú csak újabb és újabb szeretetkapcsolatokat rombol le körülöttünk, és ezzel még jobban elszigetel minket. Ezzel szemben a megbocsátás kiszabadít minket az egónk fogságából, és képessé tesz minket arra, hogy új és új értékekkel, új és új tartalmakkal keressünk és teremtsünk kapcsolatot. A megbocsátás a szeretetkapcsolatban bekövetkezett törést szünteti meg azzal, hogy helyreállítja a szeretetkapcsolatot a vétkező, a megbántott és az Atya között. Ezzel a megbocsátás újjászül és felszabadít minket. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan tartozik ide a saját magunknak való megbocsátás, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

2. A megbocsátás hatalmas erő. A megbocsátás olyan, mint egy ketyegő bomba, amelyet a minket megbántó ember lelkiismeretének a középpontjában helyeztünk el. Csak idő kérdése, hogy mikor robban fel, és javítja meg. Sokan úgy gondolják, hogy a megbocsátás lefegyverez és védtelenné tesz minket. Éppen ellenkezőleg: a megbocsátás a szeretet áramába és páncéljába öltöztet, és sérthetetlenné tesz minket. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

3. A megbocsátás, mint a három Krisztusi erény, az alázat, a tisztaság és a szegénység előfeltétele és egyben következménye. Mindezen erényeket a megbocsátás után tudjuk elkezdeni kifejleszteni magunkban. Ugyanakkor ezen erények szükségtelenné teszik a megbocsátást, mert megvédenek minket a bántalomtól. (Aki kíváncsi arra, hogy hogyan, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért több a tisztaság, mint a bepiszkolódás ellentéte?

A jóra való nyitottság sokkal nagyobb erő, mint a rossztól való menekülés

 

 

1. A tisztaság, mint a bepiszkolódás ellentéte. A tisztaságról a ma fogyasztójának leginkább a mosószer-reklám jut az eszébe. A tisztaság egy általánosan elérhető kategóriává vált, amely elvesztése esetén gyorsan és olcsón visszaszerezhető. Ugyanakkor rengeteget foglalkozunk a bűntudattal és az öntisztítással – akkor is, ha nem veszünk tudomást róla. (Aki erről többet akar olvasni, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt). A "bűncentrikus" élet azonban zsákutca. A jóra való nyitottság sokkal nagyobb erő, mint a rossztól való menekülés.

 

 

2. A tisztaság, mint a Teljességhez vezető vegy-tisztaság. Isten Csendjének Teljességéhez és tisztaságához a bűn nem fér közel, abban megsemmisül. A tisztaság tehát nem a bepiszkolódás ellentéte, hanem az Istenhez való közelség mértéke. (Aki erről többet akar olvasni, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt).

 


 

3. A tisztaság, mint szeretetforrás. A tisztaság az alázat után második állomás, amikor a Teljesség mindennél intenzívebb szeretete felragyog az ember lelkében, és tisztára mos mindent, ami addig lerakódott benne, mint az élet salakja. A tisztaság nemcsak elkerüli a bűnt, hanem nyitottságot ad, és szeretetet sugároz szerteszét. A tisztaság nem falat, hanem emberséget épít – a szeretet erejével. (Aki erről többet akar olvasni, az kérem, hogy olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Öröm, kibontakozás és szeretet, mint az alázat életállapotának a tulajdonságai

Miben más az alázat mint a megalázkodás, a tisztelet és az engedelmesség?

 

 

1. Miben különbözik az alázat a megalázkodástól? Az alázat nem egy viselkedésforma, vagy egy vállalás, hanem egy életállapot, amelynek az egó értékéhez és helyzetéhez nincsen köze. Az alázat életállapotának a felismerése a Lélek kopernikuszi fordulata. Ekkor ismeri fel a Lélek, hogy nem az egó van a világ középpontjában, hanem a Teljesség. Ezzel a Lélek kilép az egóval behatárolt keretekből, és a Teljességet szemlélve gyönyörködni kezd annak gazdagságában, és az egó által észlelteket megszámlálhatatlanul felülmúló lehetőségeiben. Az alázat tehát nem szegényít, hanem gazdagít. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

2. Miben különbözik az alázat életállapota a tisztelettől és az engedelmességtől? Az alázat a tiszteletre és az engedelmességre való nyitottság életállapota. Az alázat teremhet tiszteletet és engedelmességet, de sokkal szélesebb és kreatívabb értelemben, mintha ezt a tisztelet és engedelmesség maguk tennék. Az alázat nem szolgaságba taszít, hanem erőt ad. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

 

3. Öröm, kibontakozás és szeretet, mint az alázat életállapotának a tulajdonságai. Az alázatban gyakorlott Lélek a tartós öröm állapotát éli meg. A tehetséget az alázat nem korlátozza, hanem éppen a gyorsabb kibontakozására teremt esélyt. Az alázat teremti meg a szeretet legmagasabb fokát, az agapét. (Aki kíváncsi arra hogy hogyan: kérem olvassa el a blogbejegyzést itt.)

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Milyen a Mennyország ma?

Évnyitó elmélkedés a boldogságról 2018 elején

 

1. Magán-Mennyországaink. A Mennyországot a legtöbben úgy képzelik el, hogy abban az addigi életüknek a legkellemesebb részeit folytatják, a zavaró körülményektől (betegség, fájdalom, halál) mentesen. A Mennyország nem "több", és nem is "jobb" annál, mint ami egy mai ember eddigi életének a legjobb pillanata volt, hanem elképesztően MÁS.

 

"az Isten országa ti bennetek van." (Lk 17:21b)

 

2. A növekedés benső dimenziói. A megvilágosodáshoz elvezető növekedés új dimenziói a lelkünk benső tartalmai. Hogyan lehet kibontani őket?
 

A.) Fontos, hogy megtanuljunk nem-et mondani, és ezzel intenzívebbé tenni életünk megmaradó, legfontosabb tartalmait. Az ilyen önkorlátozás nem szegényít, hanem gazdagít.
B.) Ahhoz, hogy felfedezzük a lélek benső dimenzióit, ki kell törnünk a saját egónkból, amely a lélek felszíni rétegeiben tart minket fogva. A krisztusi erények: a szegénység, a tisztaság és az alázat, utat nyitnak lelkünk rejtett tartalmai felé.
C.) Mindezzel képesek leszünk kiüresíteni magunkat. Ezzel rátaláltunk arra az Útra, amelyben a Jó elképzelhetetlenül új dimenziói nyílnak meg előttünk pillanatról pillanatra.

Az így keletkező benső öröm nem marad a sajátunk. Kirobban belőlünk, és eléri a többi embert. E közben az örömünk nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg: nő.

A kiteljesedés éppen Hozzá illő Útján kívánok minden Olvasónak nagyon boldog Új Esztendőt!
 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Feliratkozás RSS - egó csatornájára